Mit teszünk, ha találkozunk egy hajléktalannal?

Sziasztok!

Ma, amikor a vasút állomás épületén belül vártam a buszt, amivel hazajöttem, két hajléktalant láttam ülni az állomás bejáratánál. Olyanokat, akikkel már egyszer találkoztam. Ezekről a hajléktalanokról tudtam, hogy ha pénzt adnék nekik akkor alkoholra költenék. Sok ilyen esettel találkoztam már, és utána gyakran rájövök, hogy Jézus Krisztus tanítványaként, ezek elszalasztott lehetőségek, amiket Ő adott a kezembe.
Mindenesetre nemsokkal azután, hogy felszálltam a buszra, a Mindenható Isten szembesített valamivel, és most ezt szeretném megosztani veletek.

Többféle esettel találkoztam már, ahogyan emberek viszonyultak egy bármilyen okból hajléktalan (kéregető) emberrel.

1. Vannak, akik elmennek mellette, mintha ott sem lenne.
2. Vannak, akik úgy mennek el mellette, hogy foghegyről valami pénz szerűséget belehajítanak dobozukba.
3. Vannak, akik adnak nekik, hogy lerázzák magukról őket.
4. Vannak, akik azért adnak, mert attól nyugodt lesz a lelkiismeretük, hogy tettek valami jót.
5. Vannak, akik vallásos cselekedetet csinálnak belőle azért adnak nekik, mert azt gondolják így mentesülhetnek Isten ítélete alól.

Ezek közül mindegyik ember csak a maga hasznát keresi, de egyikük sem gondol azzal, hogy ebből mi lesz a hajléktalan haszna.

Szeretnék veletek megosztani két példát a Bibliából, hogy Jézus és a tanítványai mit csináltak, ha egy ilyen hajléktalannal találkoztak menet közben.

1. Példa:

46.	És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
47.	És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
48.	És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
49.	Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
50.	Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51.	És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52.	Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. (Máté 10, 46-52)

Elemezzük ki, hogy mit tett Jézus a tömeggel ellentétben, illetve mit nem tett az előző öt pont alapján ezzel a vak koldussal. Mi volt a célja, kinek a hasznát kereste, amikor ezt tette?

1. Jézus nem ment el úgy a koldus mellett, mintha ott sem lenne. Meghallotta a koldus kiáltását.
2. Nem dobot bele foghegyről valami aprót a koldus dobozába, úgy hogy meg se állt volna.
3. Jézus nem adott neki pénzt, csak hogy lerázza magáról a koldust.
4. Jézus nem adott neki, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét vele, mert neki nem volt szüksége arra, hogy nyugtatgassa a saját lelkiismeretét.
5. Jézusnak nem kellett vallásos cselekedetekkel jónak tettetnie magát Isten előtt, tehát ezért sem adott neki.

Jézus a mai emberekkel ellentétben nem azt kereste, hogy neki mi haszna lehet abból, ha ad ennek a koldusnak. Jézus megállt, sőt még ő tisztelte meg azt a vak koldust, hogy odahívatta magához. Azt, aki mellett mások úgy mentek el, mint akit nem lehet emberszámba venni. Jézus ennek az embernek a jövőjére tekintett. Jézust érdekelte, hogy mi lehet a legfontosabb ennek a vak embernek. Jézus tudta, hogy ha csak pénzt adna neki, akkor azzal nem tudott volna kiemelkedni abból a nyomorult állapotból, amiben van. Hanem ki akarta őt menteni abból a kényszerből, hogy neki ott kelljen ülni és koldulni.

2. Példa:

1.	Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
2.	És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
3.	Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.
4.	Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
5.	Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
6.	Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7.	És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
8.	És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
9.	És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
10.	És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele. (ApCsel 3, 1-10)

Most nézzük meg, hogy mit tettek Péterék ezzel az emberrel, és mit nem tettek. Szintén az előző öt ponttal összehasonlítva.

1. Péter és János nem mentek el mellette úgy, mintha ott sem lenne.
2. Nem dobáltak aprót a koldusnak.
3. Péterék nem adtak neki pénzt csak azért, hogy lerázzák őt magukról.
4. Péter és János sem adtak neki pénzt, csak azért, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket.
5. Nem csináltak vallásos cselekedetet, amikor meglátták a hajléktalant, hiszen nem a jócselekedet miatt tudnak majd megállni Isten előtt, hanem mert Jézust követik.

Péter és János, amikor találkoztak ezzel a hajléktalannal ők sem a saját érdeküket, saját hasznukat keresték. A céljuk az volt, hogy azt a koldust ténylegesen, és véglegesen kihúzzák abból a nyomorból, ami miatt mások megvetették.

Isten nem tesz különbséget hajléktalan és nem hajléktalan között. Isten célja, hogy az embereket megmentse. Jézus azért jött, hogy a megalázottakat felemelje. Ha Jézus ezt tette, nem lehetünk másképp a tanítványai, minket is erre hív, hogy adjunk lehetőséget ezeknek az embereknek a felemelkedésre, akár alkoholisták, akár nem. Azzal, hogy a koldusnak pénzt adunk, nem adtuk meg számára a lehetőséget a felemelkedésre, főleg ha tudjuk, hogy mire akarja elkölteni.

Mi Jézus követőiként ha pénzt adunk egy alkoholista hajléktalannak, akkor nem a felemelkedésre adunk neki lehetőséget. Jézus követőiként az a lelkület kell legyen bennünk, ami benne volt. Jézusnak külön szabadító terve van azok számára, akik alkoholistaként vannak az utcán.
Ha egy hajléktalan odajön hozzánk kéregetni vagy látunk egy hajléktalant ülni az utca kövén mit teszünk. Azonosulunk a többi emberrel, és elmegyünk mellette, mintha ott sem lenne, vagy elmondjuk nekik az üzenetet. Én sok lehetőséget elszalasztottam.
Ha Jézusnak célja, hogy megmentse a hajléktalanokat, akkor nekünk is ez a célunk.

Pénzt nem adok nekik azért, mert nem érdekem az, hogy valakit a pokolba küldjek anélkül, hogy esélyt adtam volna neki arra, hogy Jézushoz, mint a saját Megváltójához szóljon. Lehet elutasít, lehet megveti a lehetőséget, de nem az a célom, hogy meggyőzzem. Hanem az a célom, hogy elmondjam neki, hogy Jézus Krisztus a kereszten kiontott vére által és a Halálból való feltámadása által lehetőséget adjon neki arra, hogy abból a fertőből, nyomorult életből felemelkedjen. Azért támadt fel, hogy Jézus Krisztus nevét segítségül hívva megszabaduljon nemcsak a földi kitaszítottságból, hanem az örök Istentől való elválasztottságból is.
A feltámadott Jézus Krisztus üzenete nekik is szól. Azoknak, akiket mások nem vesznek emberszámba. Ha mi, akik Jézus tanítványainak nevezzük magunkat, még is beállunk a többség mögött a sorba, és elszalasztjuk annak a lehetőségét, áldását, hogy egy hajléktalant Krisztushoz hívjunk, akkor nemcsak mi veszítjük el ennek az örömét, de az a hajléktalan is elveszíti annak a lehetőségét, hogy megismerje az egyedül üdvözítő Jézus Krisztust, aki képes kiemelni őt az alkohol, a koldus élet mocskából, de mindenek fölött az örök kirekesztettségtől.

Mondhatnám úgy is, hogy Istentől számomra ez egy figyelmeztető jel volt. Én már sok lehetőséget elszalasztottam, de ez jó emlékeztető.

Jézus Krisztusnak mindenki számára külön, személyre szabott szabadító terve van: egy alkoholista, egy koldus, egy más emberek által semmibe nézett ember számára is. Jézust nem érdekelte az emberek véleménye, ő csak azzal foglalkozott, amiért jött, hogy a szegényeknek hirdesse az örömhírt, a Sátán rabjainak pedig szabadulást.

Végül hadd zárjam az 1 Korinthus 13. fejezetének néhány versével.

" 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr."