Thursday, August 29, 2013

Isten nyitott és zárt ajtajai

Sziasztok!

Bejegyzésem alap Igeverse, a következő:

"A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja, és senki meg nem nyitja:
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jelenések 3, 7-8)

Igazából, csak a 7. versről szerettem volna nektek írni, de nem véletlenül nem lehet elválasztani a következő verstől. 

Az elmúlt időszakban, főleg nyáron sokat aggodalmaskodtam, görcsöltem azon, hogy merre tovább. Foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy én mindenáron vissza akarok menni Vajtára a Bibliaiskolába. Minden áron, nappali tagozaton akartam folytatni a sulit. Persze hozzá kell tennem, hogy az anyagi keret már régen nem volt meg hozzá. Sosem kételkedtem Isten képességeiben, hogy Ő 1 nappal a suli előtt is képes lett volna annyi pénzt kirendelni, amennyire szükségem lett volna a visszamenetelhez.

Ezekben a napokban olvastam valamikor a fent említett 7. verset. Igen fontos, hogy Isten megnyit ajtókat, amiket senki be nem zárhat. Viszont, nekem ekkor különösen a 7. vers második fele keltette fel a figyelmemet, ami azt mondja: "...és bezárja, és senki meg nem nyithatja." Amikor ezt olvastam, hogy ezt a Vajta nevű ajtót, csak én akartam mindenáron nyitva tartani. Az előző szemeszterben sokszor előfordult, hogy azt éreztem, hogy már régen kifelé szeretném adni magamból azokat a dolgokat, amiket Isten ott tanított nekem. Már sokszor, nem éreztem jól magam a bőrömben, amikor ott voltam, állandó késztetést éreztem arra, hogy szeretnék mozdulni, elindulni kifelé. Ennek ellenére, mégis ezen a nyáron újra és újra megfordult bennem, hogy már pedig én vissza akarok menni. Az utolsó pillanatig elhúztam az időt, mikor megértettem, hogy a 7. vers utolsó pár szava az, ami most nekem szól. Ekkor el kezdtem gondolkodni azon, hogy mit is jelenthet az, hogy "Isten bezárt egy ajtót?" Ilyen gondolatok jöttek fel bennem, amiket hiszem, hogy a Szent Lélek adott:

1. Vagy én nyitottam ki magamnak, de Isten azt mondja, ezt az ajtót nem neked tettem ide, ne menj be rajta!
2. Valaki más felejtette nyitva, de Isten bezárja előttem, mielőtt én belépnék rajta.
3. Vagy alapból valaki másnak lett kinyitva, és miután ő bement/ vagy nem ment be rajta, az ajtó bezárult.
4. Azért zárta be, mert má
r bent tartózkodom valahol, ahonnan nem szeretné, hogy kimenjek.
5. Amit még hozzá tudok tenni, hogy azért, mert eljött az ideje, hogy elhagyjam azt a helyet, és mögöttem Isten bezárta az ajtót, hogy ne menjek vissza.

Majd Augusztus 9-16. között, Isten elvitt egy táborba, amit a Debreceni Fáklya Gyülekezet szervezett Nagydoboson. Itt lép be a 8. vers, ez volt az ok, ami miatt nem akartam ketté választani ezt a két verset. Ez egy olyan tábor volt, ahová elhívtak segítőnek. Először nem nagyon akartam elmenni, mert féltem az előttem lévő kihívásoktól. (A táborról azt kell tudni, hogy hátrányos helyzetű gyermekek számára lett szervezve, ami azt jelenti, hogy voltak kihívások). Vagyis, nagyon szerettem volna elmenni, de féltem, hogy a szituációkat hogy fogom megoldani, nem vagyok elég határozott stb. Aztán az Úr legyőzte bennem ezeket a gátlásokat, félelmeket, és végül elmentem ebbe a táborba. 

A Jelenések 3, 7 ezzel végződik: "... és bezárja, és senki meg nem nyithatja." Ez után a tábor után már egyértelmű volt számomra, hogy Isten nem akarja, hogy visszamenjek Vajtára, de még ezután is sokáig próbálkoztam. Amire az is rátett egy lapáttal, hogy a napokban jött valaki, hogy szeretné X összeggel támogatni a tanulmányaimat. Ez elég volt ahhoz, hogy újra el kezdjek agyalni azon, hogy mi van, ha Isten mégis vissza akar vinni Vajtára. Így ment egészen az utolsó pillanatig, és az utolsó pillanat utánig. Ekkor hoztam meg a végleges döntést, hogy fájó szívvel, de elengedem Vajtát. Elfogadtam, hogy Isten ezt az ajtót bezárta előttem. Képzeljétek, utána olyan békesség árasztotta el a szívemet, amilyen már régen nem volt. Egyáltalán nem bántam meg a döntést, amit hoztam. A mai napig békességem van benne. 

Addig, amíg azon ülünk és agyalunk, hogy Isten minek zárta be azt az ajtót, nem fogjuk észrevenni azt, amiről a Szent Lélek a folytatásban beszél. A 8. versben ugyanis így folytatja: "Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." Ez a rész, igazán ezután a gyerektábor után kezdett valósággá válni a számomra. Amikor elengedtem a zárt ajtó kilincsét, Isten ekkor mutatta meg a számomra, hogy Ő már régen kinyitott számomra egy másikat. Ez még nem egészen tiszta a számomra, hogy merre vezet az az ajtó, de hiszem hogy köze van a gyermekekhez. A gyerek táborban, Istentől olyan szívet kaptam ezek iránt a gyermekek iránt, amilyen azelőtt még soha nem volt. Nem tudom, hogy hol fogok kikötni, mert még, épp hogy átléptem a küszöböt, de odatettem az Úr kezébe. 

A lényeg, amit ezzel az esettel el akartam mondani, hogy igenis lesznek ajtók, amiket Isten bezár előttünk. Én sokáig vitatkoztam ezzel, hogy miért kellett bezárni azt az ajtót. Teljesen érthetetlen volt számomra, de amikor elfogadtam, Isten kezdte kibontakoztatni az okát. Az Istennel szembeni Miért? kérdéseinkre akkor kapjuk meg a választ, amikor elfogadjuk azt, hogy Ő mást akar. Akkor értjük meg igazán, hogy miért lett bezárva az az ajtó, amikor elengedjük a kilincset.

Arra szeretnélek bátorítani titeket, hogy ne a Miértekre keressétek a választ, hanem fogadjátok el, amit Isten adni akar nektek, és utána egyértelmű lesz a válasz a kérdésetekre.

Szeretlek titeket, és kívánom nektek, hogy járjatok nyitott szemmel. Nem éri meg makacsnak lenni Istennel szemben. :)



Hi Guys!


The Bible verse what about I would like to write:

"And to the angel of the church in Philadelphia write, 
'These things says He who is holy, He who is true, "He who has the key of David, He who opens and no one shuts, and shuts and no one opens."
"I know your works. See, I have set before you an open door, and no one can shut it; for you have a little strength, have kept my My word, and have not denied My name." (Revelation 3: 7-8) 

First I wanted to write only about the verse 7., but it can not be separated from verse 8.

I worried too much in the past, especially in the summer about that, where I should go next. At all costs I wanted to go back to Vajta. I wanted to keep it full-time. But a long time we didn't have any financial recorces. I never doubted God's ability, and I knew if He want, He can gave me all the money what I need one day before to go back. 

I red Rev 3: 7 in those days. Yes, it's really importante, how God opens doors, what no one can shut. But God showed me the second half of this verse in this time: "... and shuts and no one opens." When I was reading this half, I thought maybe only I wanted to open this door named Vajta. In my last semester many times I felt that,  I want to go and give out those things what God taught to me there. Many times I didn't feel well me in myself, when I always felt urge to move out. Nevertheless I wanted to go back to Vajta after summer. I pulled the time until the last minute, when I understood the last few words of the verse 7 speaks to me. And I was thinking about it: "What does it mean, when God shuts a door" Some of these, what I got from Holy Spirit:

1. I opened the door, but God says I didn't put this door here for you, please don't go in.
2. Somebody left it open the door, but God is shuting that befor me, because I shouldn't to go in.
3. He opened that for others and after he was going in or not, God shuts the door.
4. He shut the door, because I am in somewhere, I shouldn't go out from there.
5. One more what I got today: I shut that door, because now is that time to leav that place, and He locked the door behind me, because He doesn't want me to go back.

After these, God was leading me to a children-camp in August 9-16, in Nagydobos. This camp was organized by one of the church of Debrecen (not Calvary Chapel). This is that place where the verse 8 steps in. It was the reason, why I couldn't separate it from verse 7. I was invited to this camp like a helper. First I didn't want to go, because I was afraid of the challenges. (You should know about this camp. Those who cam here, they were disadvantaged kids.) I really wanted to go, but I had fears about that how I will resolve a situation, I am not enough definite etc. After The Lord has overcome all these things in me and I could go to this camp.

These are the last few verses of the verse 7: "... and shuts and no one opens." It was so clear to me, after this camp, God doesn't want to me go back to Vajta. But after this situation I was trying so much. In these days some one was writing to me, because she wanted to support my studies of GTF. It was enough to start thinking about Vajta again. I asked again, if God wants to take me back to Vajta. I was thinking until the last moment and after that. My heart was hurting, but I finally decided I am not going back. I accepted that, God locked that door seriously before me. After this choice, God gave me huge peace in my heart, what I didn't feel a long time. I do not regret my decision. I have peace now in this place. 

Until we are thinking about that why God locked that door, we wil not see what the Holy Spirit talking about: "I know your works. See, I have set before you an open door, and no one can shut it; for you have a little strength, have kept my My word, and have not denied My name." (Revelation 3: 7-8) 
This verse became a reality for me, after the camp. When I let go of the door's handle, God showed me that door what He recently opened. I don't know yet where this door leads me next, but I believe that has to do with the kids. I got a heart from God in this camp for these children,what I didn't have before. I don't know where I'll and up, because I just stepped in, but I gave it into God's hand. 

The moat importante what I wanted to tell you: We will have doors what God shuts before us. I debated for a long time, why He had to locke the door. I couldn't understand, but when I accepted that, He began to unfold the reason. We will get the answers of our "Why?" questions, after we accepted His will. We will understand seriously why He locked that door, after we released the handle.

I want to encourage you, don't seek the answers of "Why?" But accept those what God wants to give you. After you did that, you will understand the answer for your question. 

I love all of you and please walk with opened eyes. Not worth it to be stubborn God. :)