Kedves Testvérek,
Szeretnék veletek valamit megosztani, amit Jézus az elmúlt napokban mutatott.
Az elmúlt néhány napban, sok olyan nehézség ért, amit ha Jézus nem lenne nem lennék képes feldolgozni. Mostanában sokat küzdök azzal az állapottal, hogy minden talajt kirúgtak a lábam alól, mitévő legyek. Rájöttem, a Sátánnak jó fegyvere az, hogy kínozzon és teljesen elbizonytalanítson, hogy magunk körül forogjunk, és ne találjuk meg a békességet.
Az elmúlt néhány napban, amikor ezek a fájdalmak értek, Isten két képre emlékeztetett, amiket Vajtán kaptam a Szent Lélektől:
1. Az egyiket egy alkalommal kaptam, amikor fociztunk, és beálltam focizni annak ellenére, hogy tudtam, hogy a combizmom az első rúgás után felmondja a szolgálatot, ami a focizáshoz kellett. A lényeg, hogy ennek ellenére beálltam focizni, és az első rúgás után, rögtön meg is fájdult a lábam. Innentől kezdve, akárhányszor passzolták nekem a labdát, nem tudtam visszarúgni, mert újból éreztem azt a fájdalmat a lábamban. Így hát úgy döntöttem, hogy mielőtt minden figyelem rám terelődne, szép lassan kisétálok a pályáról a pálya mellé, és onnan folytatom tovább a focit azzal, hogy leülök és szurkolok.
Amíg ott ültem a pályaszélén, Isten megmutatta, hogy mit jelent ez a lelki életben. Isten nem akarja, hogy minden áron olyan pozícióban próbáljak meg, akarjak hasznos lenni, ami nem nekem lett kitalálva. Nem arra lettem elhívva, hogy magam körül forogjak, és hogy mások körülöttem forogjanak.
Van valami, amivel senkinek nem tudok ártani, de ezzel szemben, mindenkit áldani tudok. Ha nem akarok tétlenkedni, de ugyanakkor, nem akarok használhatatlan lenni, akkor jó hátra vonulni, úgymond kisétálni a pálya szélére, és onnan támogatni buzdítani azokat, akik a pályán vannak. Azaz háttérbe vonulni, és teljes gőzerővel imádni, dicsérni az Urat és közbenjárni mindenekért, és mindenkiért, és közben látni, ahogyan Isten megy előre, viszi előre az embereit, és egymás után történnek a csodák. Háttérbe vonulni Jézussal, és hagyni hogy áthasson és megelégítsen, hasznossá tegyen az Ő jelenléte, közelsége.
2. A másik képet, a Szent Lélektől, az egyik tanítón keresztül kaptam, ami a következő volt:
Látott egy forgószelet, ami mindent elvitt mellőlem, az életemből, és nem maradt másom csak egy kenyerem.
Isten ennek is kezdi megmutatni az értelmét, ami még tényleg csak a kezdete, de amit Isten megígért az nem késik beteljesülni.
Ebben is megláttam azt, amit a Szent Lélek üzenni akart, hogy csak akkor állhatok meg szilárdan abban, ami rám vár esetleg a jövőben, és akkor szabadulhatok meg minden bizonytalanságtól, ha háttérben maradok, és hagyom, hogy az amit Isten akar az végbemenjen.
Ha teljes a bizonytalanság, és minden talajt kirúgtak a lábam alól, és végkép nem tudom mit tegyek, egy valami van, amit mindig tehetek, és ezzel Isten sokakat megáldhat rajtam keresztül, ez pedig az, hogy hátulról, Őt imádva és dicsőítve szemlélem az eseményeket.
Jézus az Ő szabadítása által adott elég erőt, és hatalmat arra, hogy a Sátánnak ellenálljak, és megtiltsam neki, hogy elvegye a hivatásomat, és azt az örömöt, amit Jézus adhat nekem az Ő közelsége által. Jézus nevének hatalma és ereje bennünk rejlik, ha hisszük, hogy Ő elegendő az életünkre nézve és hisszük azt, hogy az ő belé vetett bizalmunk, a vele való kapcsolatunk örökké meg fog állni.
Remélem áldás lesz számotokra, amikor ezt olvassátok, Orsi
ui.: Ne feledjük, hogy nekünk alább kell szállnunk, hogy Ő feljebb emelkedhessen, és megmutathassa az Ő szabadításár és dicsőségét a Világnak.
No comments:
Post a Comment