Thursday, January 27, 2011

Megadni magamat

Kedves Testvérek,

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek valamit, amire az Úr a napokban mutatott rá az életemben, és meg is fenyített. Ehhez a következő történet kapcsolódik a Bibliából, amit Isten nem egyszer hozott elém a héten.
A történet egy olyan történet, amelyből jól tudtam magamat azonosítani az egyik szereplővel, és rögtön megértettem, hogy Jézus mit kér tőlem.
A történet a következő:

38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Lukács 10, 38-42)

Amikor ezt a történetet olvastam, egyből tudtam, hogy a 3 szereplő közül a jelenben ugyan Mária szerepét szeretném betölteni, de annál inkább Mártáéhoz hasonlít a viselkedésem.

Mint tudjuk, hogy Márta sürgött-forgott, rohangált annyira, hogy egy idő észre sem vette, hogy nem az Úrért szolgál fel, nem az Úrért rohangál fel-alá, hanem a szolgálat miatt. Nincs egy perc nyugta sem, nem hallja azt sem, hogy belül háborog a lelke, talán tele van lelkesedéssel, tele van ötletekkel, és a végén ez a nyüzsgés olyas valamit vált ki belőle, ami nem jó. A túl sok nyüzsgés, rohangálás, a fellángolás az embert felfuvalkodottá, dicsekvővé és könnyen kritizáló személlyé teszi.
Ez vagyok én is, amikor rohangálok össze-vissza, amikor tele vagyok ötletekkel, de ha nincsenek is ötleteim, akkor is kreálok magamnak.
Aztán tudjuk, hogy a folytatásban Mártából a nagy nyüzsgés kiváltja a szemrehányást, amit Jézusnak tesz az ő testvére Mária miatt, aki Jézus lábainál ült és itta a szavait.
Tudjuk, hogy Jézus a Békesség Hercege, és amikor megszólítja Mártát, akkor sem felháborodás, hanem békesség és nyugalom árad a szavaiból. Én hiszem, hogy amikor Jézus megszólalt, akkor ezt azért tette, hogy a Mártában zajló háborgást, nyüzsgést, nyugtalanságot az Ő nyugodt szavaival lecsendesítse.
Aztán mit mond Jézus, elmagyarázza, hogy mit tett Mária. Mint tudjuk, Mária a jó részt választotta. Jézus felhívja a figyelmünket, hogy egy a szükséges dolog. Jézus a nyugalom, a békesség szavaival, le akarja venni a vállainkról a rohanás terhét, az aggodalmaskodás terhét, ami a jövő miatt zaklat minket.
Rájöttem, hogy megadni magamat Jézusnak, a Béke Hercegének, pontosan ezt jelenti, hogy leülök a lábaihoz, és hallgatom azt a csodálatos beszédet, ami kiárad belőle, és miközben hallgatom, lemerevedek, és képtelen vagyok felállni a lábaitól, mert a Békesség Hangja, egymás után veszi le a vállaimról azokat a terheket, amik miatt aggodalmaskodok annyira, hogy végül csak Ő marad egyedül ott kettesben velem. Ő, aki előtt elismerhetem, hogy az Ő szavai tehetetlenné, mozdulatlanná tesznek azért, hogy ő cselekedhessen, hogy ő gondoskodhasson.
Jézus, ha kell elvesz mindent tőlem, hogy megértsem végre: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG, és nekem is van lehetőségem ezt az EGY SZÜKSÉGES dolgot választani, amit soha senki, és semmilyen szolgálat, aggodalmaskodás nem rabolhat el tőlem. Ez pedig az egyedül üdvözítő Isten, Jézus Krisztus jelenléte az életemben, akinek elmondhatom, hogy mi mindent jelent Ő a számomra.

Csak ennyit akartam megosztani veletek. Végül azzal bátorítalak titeket, hogy ha ilyen Márta lelkületű emberek vagytok, mint én, akkor engedjük meg Jézusnak együtt, hogy kinyissa a fülünket, és meghalljuk azt, amit a Béke Hercege súg a fülünkbe: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG!

Szeretettel és a Béke Hercegének csókjával küldöm ezt nektek.

No comments:

Post a Comment