Mostanában, amíg a bizonytalanság állapotában voltam, állandóan agyaltam, hogy én mennyire szeretnék menni szolgálni, és bárhová, ha hívnak megyek is. Ezzel nincs semmi gond, de a Szent Lélek ma ráébresztett, hogy a misszió nem csak ennyiből áll. Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy megmakacsolom magamat, és elkezdem bebeszélni magamnak, hogy márpedig én misszionárius leszek, márpedig én megyek szolgálni stb.
Nem azzal van a baj, hogy az ember vágyik menni, és ég benne a vágy, hogy mehessen, de ha mindig azzal foglalkozik, hogy vajon hová mehetek szolgálni elszalasztja azokat a lehetőségeket, amiket Isten a jelenben rakott elé. Jézus örül annak, hogy vágyunk menni, de azt akarja, hogy ne a vágyra helyezzük a hangsúlyt, mintha türelmetlenek lennénk, hogy jaj mikor mehetünk már, mint amikor egy gyerek toporzékol, hogy mikor mehet már el a vidámparkba.
Jézus ki akar minket küldeni, de amíg mi azon agyalunk, görcsölünk, és sokszor mindenkivel veszekszünk a környezetünkben, hogy márpedig mi misszionáriusok leszünk, és elmegyünk evangelizálni, elfelejtjük közben, hogy amióta elfogadtuk Jézus hívását, azóta misszionáriusok vagyunk. Bárhol vagyunk az élet során azért helyez oda minket Jézus, hogy megértsük végre, hogy oda vagyunk elhívva, ahol éppen vagyunk, aztán a jövőben lehet elvisz egy másik helyre, ahová szintén misszionáriusokként helyez. Ha viszont folyton azon agyalunk, hogy mikor visz már ide vagy oda az Úr, akkor közben vakok vagyunk észrevenni, hogy tulajdonképpen már ott vagyunk, hogy tulajdonképpen, bárhol ahol az élet folyamán leszünk el vagyunk hívva az evangélium hirdetésére, ahol csak egy olyan emberi lélek is van, amelyik száguld a pokol felé. Ha folyton csak nagy szolgálatokra, missziós utakra várunk elszalasztunk olyan aprónak, sokszor láthatatlannak tűnő lehetőséget is, amit Jézus szándékosan rakott elénk.
Ne értsen senki félre nem azzal van a baj, hogy ég a szívedben a vágy, mert az enyémben is ég, de ami jelenleg vágy a szívedben, és az én szívemben, az még a jövő kérdése, és engedjük, hogy a jövő kérdéseit Isten töltse be, engedjük, hogy Isten a jelenre irányítsa a figyelmünket, hogy addig, amíg mi arról álmodozunk, hogy ilyen missziót, meg olyan missziót akarunk, olyan lehetőségeket hagyunk ki, amik szintén része kell legyen a misszionárius életünknek.
Ami még eszembe jutott erről, hogy a misszionárius életnek is van egy kiinduló pontja, ahonnan kiindul ez az egész, amit egy Igével szeretnék szemléltetni. Jézus mielőtt a mennybe ment, a következőkkel biztatta a tanítványait.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, ... (Máté 28, 19)
Viszont ahhoz, hogy elmenjenek, ehhez nekik egy valamit meg kellett tenniük. Ez pedig az, hogy el kellett indulniuk valahonnan. Anélkül, hogy elindulnék valahonnan nehezen fogok eljutni a célomhoz, oda ahová menni akarok. Szóval, ahogyan a tanítványoknak is, nekünk is el kell indulnunk valahonnan. Nézzük csak meg, hogy honnan indultak el a tanítványok szerte a világba?
És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: (ApCsel 1, 4)
Szóval nekik is be kellett várniuk valamit ahhoz, hogy el tudjanak indulni. Miután elindultak, akkor sem rögtön a világ végre mentek hirdetni az evangéliumot, hanem megtelve Szent Lélekkel, mindig ott hirdették az evangéiumot, ahol épp voltak. Kezdve ott, ahonnan elindultak.
Jézus nekem arra világított rá, hogy az én életemben is van egy kiindulópont, ahol szórhatom Jézus szeretetét, aztán, hogy melyik lesz a következő állomás, lehet vágyakozásom, és elképzelésem, de az lesz a következő állomás, ahová legközelebb tesz Jézus. A jelenben mindenütt arra kell emlékeznem, hogy ő oda hívott el misszionáriusnak, ahol éppen vagyok, és nem kell nagy dolgokra gondolni. Jézus megngedte, hogy elrejtsem benne a vágyaimat, de ha egyszer elrejtettem benne, akkor nyugodjak meg abban, hogy amikor ő úgy látja, előveszi azt a vágyamat, és gondoskodni fog arról is.
Zárszóként csak annyit, hogy ég a tűz a szívemben, hogy mehessek ide-oda, és megyek is, ha van hívás, és Jézus megadott hozzá minden lehetőséget. Vágyok én is elmenni hozzá, de a vágyaim a jövő kérdése, amik Jézus kezében vannak. Ahhoz, hogy a jelenben elém tárt lehetőségeket lássam, tudnom kell, hogy a jövőm biztos helyen van ott, ahová tettem.
Isten áldjon titeket, és remélem bátorító lesz számotokra.
No comments:
Post a Comment