Saturday, January 1, 2011

Eljegyzés- Megszentelés

Kedves Mindenki,

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy képet, amit az Úr tegnap este helyezett a szívemre. Azt gondoltam, hogy elfelejtettem, de ma újra felidézte bennem.
Amint a címet is látjátok két személyes és bensőséges kapcsolat között való hasonlóságról szeretnék írni.

Férfi-Nő kapcsolata:
Egy fiú, amikor megérti, hogy a lány, akivel jár Isten ajándéka a számára, és megérti, hogy Isten azt a valakit szánta neki, hogy a felesége legyen, eljegyzi a lányt. Azzal, hogy megteszi ezt a lépést a lány felé, -aki szintén meg van győződve arról, hogy a fiú, aki eljegyzi őt, az a fiú, akit Isten rendelt mellé, hogy a férje legyen-, kifejezi a világ felé, hogy a lány el lett különítve a számára. Az eljegyzéssel a fiú menyasszonyává teszi azt a lányt, akit Isten rendelt mellé. Azzal, hogy eljegyzett valakit közli, hogy őt semmi pénzért nem engedné oda más fiúnak, közli a világ felé, hogy a lány az övé lesz. Ma megértettem, hogy a fiú és a lány, később a férfi és a nő között ez a kapcsolat jelképezheti, közvetítheti a világ felé azt a féltékeny szeretettel és szerelemmel teli kapcsolatot, ami a következő:

Jézus-ember kapcsolata:
Ezt a részét az írásomnak, hadd kezdjem két Igeverssel, hogy jobban értsük miről is van szó:

Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. (2 Kor 11, 2)

És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is
megszentel tekké legyenek az igazságban. (János 17, 19)

Ez a két Igevers elénk tárja azt, amit a jegyesség jelképez.
Jézus Krisztus eljegyzett minket magának, azaz megszentelt. Eljegyzett minket, ami annyit takar, hogy elkülönített minket magának. Azért írtam ide a "megszentelni" azaz "szentté tenni", mert tudjuk, hogy ez a kifejezés azt jelenti, hogy elkülönített minket magának az ő céljaira. Most jelenleg abban az állapotban vagyunk, hogy el vagyunk jegyezve Jézus Krisztus számára, azaz Ő a vőlegényünk. El vagyunk különítve, ami azt jelenti, hogy nem máséi, hanem az Övéi vagyunk. Azzal, hogy Jézus eljegyzett minket magának azt fejezi ki a világ felé, hogy mi az övéi vagyunk.
Azért választott minket, mert kincsek vagyunk számára. Olyan kincsek, akiket soha, semmi pénzért nem adna oda másnak.

Akárcsak a vőlegény, aki eljegyezte a lányt, ő is közli a világ felé, hogy azt a lányt, soha senki másnak nem engedi át, mert a lány az övé.

A jegyesség egy várakozó állapotot jelent. A jegyes pár alig várja, hogy eljöjjön annak az ideje, amikor összeházasodhatnak.
A vőlegény, Jézus, aki eljegyzett minket magának, alig várja, hogy eljöhessen értünk, és örökké vele legyünk. Ezt olvashatjuk a következő Igeversben is, hogy örökre el lettünk jegyezve:

És
eljegyez lek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. (Hós 2, 18)

Jézus ezt várja, hogy eljöhessen értünk, magával vihessen, hogy örökké vele lehessünk; akárcsak a fiú, aki eljegyezte a lányt, és alig várja, hogy összeházasodhassanak, és egy életen át együtt lehessenek.

Jézus annyira féltékenyen szeret, hogy az egész életével fizetett azért a szántóföldért, ahol te és én egy életet érő kincsek vagyunk a számára, akiket soha, senkinek nem adna oda semmi pénzért.
A vőlegény és a menyasszony, ha Istentől kapták egymást, ezt a minden gyűlöletet, haragot legyőző féltékeny szeretetet közvetítik a világ felé. Nem ők maguk által, hanem annak a neve által, aki összeköti őket egy házaspárrá. Ez a valaki, aki egy férfit több éven át egy házaspárrá tud összekötni, maga a Szeretet, azaz Jézus Krisztus.