Kicsoda Jézus?

Kedves Testvérek,

Legutóbb arról írtam, amit Jézus Mártának mondott, hogy: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG. Hadd folytassam tovább ezt a vonalat. Gyakran előfordul, hogy Jézus szándékosan megengedi, hogy annyira összezavarodottak legyünk, hogy annyira tanácstalanokká váljunk, hogy végül csak Ő maradjon. Jézus engem mostanság arra készít, hogy jöhetnek majd napok az életemben, amikor senkim és semmim nem lesz.

Tudjátok eszembe jutott egy kép, ami eléggé érdekesen hangzik, de igaz. Miután egy férfi és egy nő összeházasodtak, ott vannak egymásnak. Az a természetes, hogy amikor bensőséges, intim kapcsolatot élnek egymással, az senki másra nem tartozik. Amikor ezt megélik, akkor minden mást kizárnak a környezetükből, és csak egymásra koncentrálnak. Kikapcsolva mindent, egymásra hangolódnak, és egymásnak mondják, hogy ők mit jelentenek egymásnak.

Ezt azért hoztam fel, mert így van ez a Jézussal való kapcsolatban is. Nem véletlenül olvasunk annyit a Bibliában a paráznaságról. Jézus annyira féltékenyen szeret, hogy egy olyan bensőséges szeretet kapcsolatot akar velünk, ahol csak ő van nekünk, mi pedig neki. Jézus, mivel féltékenyen szeret, kész mindent megtenni annak érdekében, hogy velünk szerelmeseivel, csak kettesben legyen, minden mást kizárva a problémáktól, a kudarcoktól kezdve mindent. Ő, az aki kezdeményezte ezt a kapcsolatot, és már a teremtés napjától kezdve, elkezdett olyan gyönyörű dolgokat mondani nekünk, rólunk, amiket a szerelmes vőlegény mond az ő menyasszonyának. Sőt még attól is szebbeket. Ő ugyan nem vár el viszonzást, de békességgel, és melegséggel áraszt el minket az, ha mi is elmondhatjuk Jézusnak, amikor kettesben vagyunk vele, hogy mi mindent jelent ő a számunkra.

Ez az a Jézussal való kapcsolat, aminek a képe a férfi és a nő házassága. Addig, amíg egyedülállók vagyunk, sincs okunk az aggodalomra, hiszen ott van számunkra a mi szerelmesünk Jézus, aki soha nem fog elhagyni minket.

Jézussal kettesben akar lenni velünk, ehhez az kell, hogy oda feküdjünk a lábaihoz, hogy Ő mindent levehessen a vállunkról, amik akadályoznak minket abban, hogy Jézussal zavartalan kapcsolatba legyünk. A házasság gyönyörű képe annak, amit Jézus érez irántunk. Viszont, a házasság csak egy képe, de eljön a nap, amikor nem lesz többé szükség előképre, hiszen Jézussal örökké együtt leszünk.

Ha szomorúak vagyunk, egyedül érezzük magunkat, ha úgy gondoljuk, hogy mindenki elutasít, csak egy szó, és a mi örök vőlegényünk ott lesz mellettünk, és olyan bátorító szavakat suttog a fülünkbe, amit soha senki más nem mondana nekünk.

Remélem, hogy ez bátorító volt a számotokra.

Isten áldjon, Orsi

Megadni magamat

Kedves Testvérek,

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek valamit, amire az Úr a napokban mutatott rá az életemben, és meg is fenyített. Ehhez a következő történet kapcsolódik a Bibliából, amit Isten nem egyszer hozott elém a héten.
A történet egy olyan történet, amelyből jól tudtam magamat azonosítani az egyik szereplővel, és rögtön megértettem, hogy Jézus mit kér tőlem.
A történet a következő:

38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle. (Lukács 10, 38-42)

Amikor ezt a történetet olvastam, egyből tudtam, hogy a 3 szereplő közül a jelenben ugyan Mária szerepét szeretném betölteni, de annál inkább Mártáéhoz hasonlít a viselkedésem.

Mint tudjuk, hogy Márta sürgött-forgott, rohangált annyira, hogy egy idő észre sem vette, hogy nem az Úrért szolgál fel, nem az Úrért rohangál fel-alá, hanem a szolgálat miatt. Nincs egy perc nyugta sem, nem hallja azt sem, hogy belül háborog a lelke, talán tele van lelkesedéssel, tele van ötletekkel, és a végén ez a nyüzsgés olyas valamit vált ki belőle, ami nem jó. A túl sok nyüzsgés, rohangálás, a fellángolás az embert felfuvalkodottá, dicsekvővé és könnyen kritizáló személlyé teszi.
Ez vagyok én is, amikor rohangálok össze-vissza, amikor tele vagyok ötletekkel, de ha nincsenek is ötleteim, akkor is kreálok magamnak.
Aztán tudjuk, hogy a folytatásban Mártából a nagy nyüzsgés kiváltja a szemrehányást, amit Jézusnak tesz az ő testvére Mária miatt, aki Jézus lábainál ült és itta a szavait.
Tudjuk, hogy Jézus a Békesség Hercege, és amikor megszólítja Mártát, akkor sem felháborodás, hanem békesség és nyugalom árad a szavaiból. Én hiszem, hogy amikor Jézus megszólalt, akkor ezt azért tette, hogy a Mártában zajló háborgást, nyüzsgést, nyugtalanságot az Ő nyugodt szavaival lecsendesítse.
Aztán mit mond Jézus, elmagyarázza, hogy mit tett Mária. Mint tudjuk, Mária a jó részt választotta. Jézus felhívja a figyelmünket, hogy egy a szükséges dolog. Jézus a nyugalom, a békesség szavaival, le akarja venni a vállainkról a rohanás terhét, az aggodalmaskodás terhét, ami a jövő miatt zaklat minket.
Rájöttem, hogy megadni magamat Jézusnak, a Béke Hercegének, pontosan ezt jelenti, hogy leülök a lábaihoz, és hallgatom azt a csodálatos beszédet, ami kiárad belőle, és miközben hallgatom, lemerevedek, és képtelen vagyok felállni a lábaitól, mert a Békesség Hangja, egymás után veszi le a vállaimról azokat a terheket, amik miatt aggodalmaskodok annyira, hogy végül csak Ő marad egyedül ott kettesben velem. Ő, aki előtt elismerhetem, hogy az Ő szavai tehetetlenné, mozdulatlanná tesznek azért, hogy ő cselekedhessen, hogy ő gondoskodhasson.
Jézus, ha kell elvesz mindent tőlem, hogy megértsem végre: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG, és nekem is van lehetőségem ezt az EGY SZÜKSÉGES dolgot választani, amit soha senki, és semmilyen szolgálat, aggodalmaskodás nem rabolhat el tőlem. Ez pedig az egyedül üdvözítő Isten, Jézus Krisztus jelenléte az életemben, akinek elmondhatom, hogy mi mindent jelent Ő a számomra.

Csak ennyit akartam megosztani veletek. Végül azzal bátorítalak titeket, hogy ha ilyen Márta lelkületű emberek vagytok, mint én, akkor engedjük meg Jézusnak együtt, hogy kinyissa a fülünket, és meghalljuk azt, amit a Béke Hercege súg a fülünkbe: EGY A SZÜKSÉGES DOLOG!

Szeretettel és a Béke Hercegének csókjával küldöm ezt nektek.

Háborgó tengerből- Kristálytiszta folyó

Kedves testvéreim,

A hétvégét Budapesten töltöttem, ahol mozgássérültekkel és olyan emberekkel lehettem együtt, akik ki vagyunk éhezve Isten szeretetére. A tanításban arról a Mennyről volt szó, ahol maga a Király készíti számunkra az ünnepi lakomát, és Ő fog a kedvünkben járni. Miközben erről volt szó, Isten elém hozott egy képet, és ezt szeretném veletek megosztani.
Egyszer Jézus, a tanítványaival hajókázott a Galileai tengeren, amikor hirtelen nagy vihar támadt, és a tanítványok azt hitték elvesznek félelmükben, Jézus aki a béke és a nyugalom Királya, aludt a hajóban. Odaszaladtak hozzá a tanítványok, és kérdőre vonták, hogy hogy nem foglalkozik azzal, hogy elvesznek a viharban. Jézus, aki a Békesség fejedelme, és a Békesség Fejedelmének, nem csak a vihar van hatalma leállítani, lecsendesedni, de a tanítványok félelmei között is hatalma volt.
Rájöttem, hogy a mi életünk is, egy ilyen háborgó tengerhez hasonlít, sokszor tele pánikkal, félelmekkel, aggodalmakkal. Annyira az aggodalmainkra összpontosítunk, hogy nem elég, hogy a Békesség Fejedelme ott van velünk, hanem kérdőre vonjuk, hogy hol van olyankor, amikor háborog az életünk. El felejtjük, hogy Ő a Békesség Fejedelme. Tudjátok, Jézusnak ez nem számít, Ő amint meghallja a kiáltást jön. Mit tesz, egyetlen szóval elnémítja a bennünk háborgó tengert, a Békesség Fejedelme annyi nyugalommal és védelemmel áraszt el minket, hogy onnan a félelemnek, a pániknak tűnniük kell. Jön ez a Béke Herceg, és egy pillanat alatt megoldja a problémát. Aztán jön, és megfenyít, hát itt voltam veled a hajóban, jöhet bármilyen tenger az életedben, addig amíg a Béke Hercege, aki a félelmek és a vihar felett is Úr veled van a hajón, nincs félni valód, de ha megvalljuk neki, hogy sokszor annak ellenére is, hogy velünk vagy a hajón félünk, pedig tudjuk, hogy nem kéne, Ő azonnal felkel, és minden félelmet, pánikot megdorgál és lecsendesít bennünk.
Eljön majd az életünk, amikor a háborgó tenger az életünkben, egy kristály tiszta és tükör tiszta tóhoz fog hasonlít, amin nincs többé hullám vihar, hanem nyugodt, békés és visszatükrözi Isten dicsőségét.
A mennyben, amikor meglátjuk ezt a kristály tiszta folyót, ez emlékeztethet minket arra, hogy a mi háborgó tenger életünkből, Jézus egyetlen "elvégeztetett" szóval, kristály tiszta, csendes, nyugodt, Jézus dicsőségét tükröző tavakká tett minket.
Azt, hogy ez hogyan is kapcsolódik a Menny témájához, hát így, hogy egy örök életen át azért dicsőíthetjük majd Jézust, hogy a háborgó tengert elnémította, és körülvehet bennünket az Ő végtelen nyugalma, békessége és megnyugtató közelsége, mint amikor az anya vagy az apa, az ölébe veszi a kisbabáját, és magához öleli.
Két Igevers, ami ehhez a témához kapcsolódik, amiből kiindultam:

Mk 4,39
És felkelvén megdorgálá a szelet, és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És elállt a szél, és lőn nagy csendesség.
Jel 22,1
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki

Gyógyulás-Szabadítás?

Kedves Barátaim,

Az Úr, álmomból ébresztett fel, hogy megosszak veletek valamit, ami azóta forog bennem, amióta kedves fiatal testvéremet magához szólította.

Amiből kiindultam az az a történet, amikor Lázár, Jézus barátja meghalt. Csak néhány Igeverset emelnék ki, amik elegendő forrást jelentettek számomra ahhoz, hogy álmomból felkeljek, és ezt megírjam nektek:

Jézus két kérdést tett fel Mártának, nem egymás után. Viszont én ezt a két kérdést most időrendi sorban felcserélném, hogy utána elmagyarázhassam, hogy mit mutatott nekem Isten ebből a két kérdésből:

40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? (János 11, 40)

Mit kellett tennie Mártának? Hinnie. Hinnie akkor is, amikor a leglehetetlenebbnek látszó dolgot kérte tőlük Jézus, hogy vegyék el a követ a sír szájától? Mit mondott Jézus? Mit láthat meg, ha hisz? Megláthatja az Isten dicsőségét.

Az, hogy miben kellett hinnie Mártának ahhoz, hogy meg láthassa az Isten dicsőségét az, amit Jézus korábban kérdezett tőle:

25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (János 11, 25-26)

Mártának azt kellett hinnie, hogy Jézus Krisztus a feltámadás, és az élet. És azt, hogy aki hisz benne, az soha nem hal meg. Ezt kellett Mártának hinnie ahhoz, hogy megláthassa az Isten dicsőségét.

Azért írom le most ezt neked kedves barátom, mert talán te is hasonló dolgokkal küszködsz. Nem tudok mindent felsorolni azok közül a szenvedések, fájdalmak közül, amin sok ember keresztül mehet, de talán néhányat, amelyek közül valamelyikkel talán te is küszködsz:

Lehet sorvadt a kezed és a lábad, lehet gyászolsz egy közeli hozzátartozódat, lehet vak vagy, lehet süket vagy, lehet tolókocsihoz vagy kötve, esetleg pénzhiányban küszködsz. Tudd, hogy Jézusnak a Te életedre is volt, van egy szabadító terve.

Jézus megváltó munkájának kibontakozása ezzel a kérdéssel kezdődik, amit Mártának fel tett: 25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Számodra pedig ezzel kezdődik vagy nem kezdődik függően attól, hogy Jézusnak erre a kérdésére mit válaszol. A másik kérdés és a válasza is ebből következik. Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, akkor te megláthatod az Isten dicsőségét.

Ha hiszed, hogy az erre a kérdésre való felelet az, ami meghatározza a sorsodat itt a földön, ami az örökkévalóság kezdete.

Lehet, hogy meggyógyulsz, lehet újra látni fogsz, lehet kiszállhatsz a tolószékből, lehet kigyógyulsz a depressziódból, lehet megoldódnak az anyagi problémáid itt a földön, de ha erre a kérdésre, amit Jézus neked ma feltett NEM-et mondasz, akkor hiába gyógyultál meg, egy örökkévalóságon át szenvedni fogsz úgy, mintha soha nem is gyógyultál volna meg.

Az is lehet, hogy soha nem gyógyulsz meg, és itt a földön szenvedésben lesz részed, de ha NEM hiszed, hogy Jézus Krisztus számodra is a feltámadás és az élet, akkor nemcsak itt a földön, de egy örökkévalóságon át is egy szenvedés, gyötrelem lesz az életed.

Viszont te, aki most itt a földön tolókocsihoz vagy kötve, talán halálos beteg vagy esetleg depressziós vagy pénztelenséggel küzdesz, és ennek ellenére, IGEN is hiszed, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, számodra ha itt a földön nem is gyógyulsz meg, tudd, hogy rád az örök életben, örök szabadság vár. Jézus szabadító munkája az életedben ott kezdődik el, amikor te kimondod, hogy IGEN, te hiszed, és ott a mennyben fog kiteljesedni azzal, hogy a kezed, amit ugyan a földi életedben képtelen voltál használni, az első dolog, amit megérinthet, megfoghat, Jézus átszegezett keze. Ha most vak vagy itt a földön, de hiszed, hogy Jézus a feltámadás és az élet, hiszed, hogy Ő a szabadító, lehet itt a földön sosem nyílnak meg a szemeid, viszont, az első dolog, amit megláthatsz majd az örökkévalóságban Jézus szerető, és megbocsátó tekintete.
Lehet itt a földön soha nem gyógyulsz meg, lehet soha nem jutsz ki az anyagi problémáidból, de tudd, hogy Te, aki IGEN-t mondtál Jézus hívására, számodra a szabadítás már itt a földön elkezdődött.

Titeket, akik esetleg itt a földön nem gyógyultok meg, de hisztek az ÉLŐ JÉZUSBAN, AZ ÉLET JÉZUSÁBAN, szeretnélek bátorítani még egy Igeverssel, amit a Római levélben találtam:
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Róma 8, 18)

Nem szeretnélek titeket sem kihagyni, akik szintén IGENNEL válaszoltok, válaszoltatok Jézus kérdésére, hogy lehet ti még itt a földön megtapasztaljátok a gyógyulást, ami szintén Jézus szabadító munkájának a része, de szeretném, ha tudnátok, hogy Isten igazi, teljes dicsősége, még ezután vár rátok.

Kedves Barátaim,

rajtatok áll, hogy HISZITEK-E, HOGY JÉZUS A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET, ÉS AKI HISZ ŐBENNE, HA MEGHAL IS ÉL, ÉS AKI CSAK ÉL, ÉS HISZ ŐBENNE, AZ NEM HAL MEG SOHA.

Ha hisztek, ha IGEN-t mondtok Jézusnak erre a páratlan hívására, szerető kérdésére, akkor az Ő szabadító munkája, attól a pillanattól kezdve elkezdődik bennetek.

Ezt az üzenetet szeretném Jézus kérdéseivel zárni, amikre neki válaszolhattok, hiszen Ő az, aki kérdezi tőletek:

25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Isten áldjon titeket, Orsi

Misszió, Szolgálat, Evangelizáció

Kedves Testvérek,

Mostanában, amíg a bizonytalanság állapotában voltam, állandóan agyaltam, hogy én mennyire szeretnék menni szolgálni, és bárhová, ha hívnak megyek is. Ezzel nincs semmi gond, de a Szent Lélek ma ráébresztett, hogy a misszió nem csak ennyiből áll. Sokszor én is beleesek abba a hibába, hogy megmakacsolom magamat, és elkezdem bebeszélni magamnak, hogy márpedig én misszionárius leszek, márpedig én megyek szolgálni stb.
Nem azzal van a baj, hogy az ember vágyik menni, és ég benne a vágy, hogy mehessen, de ha mindig azzal foglalkozik, hogy vajon hová mehetek szolgálni elszalasztja azokat a lehetőségeket, amiket Isten a jelenben rakott elé. Jézus örül annak, hogy vágyunk menni, de azt akarja, hogy ne a vágyra helyezzük a hangsúlyt, mintha türelmetlenek lennénk, hogy jaj mikor mehetünk már, mint amikor egy gyerek toporzékol, hogy mikor mehet már el a vidámparkba.
Jézus ki akar minket küldeni, de amíg mi azon agyalunk, görcsölünk, és sokszor mindenkivel veszekszünk a környezetünkben, hogy márpedig mi misszionáriusok leszünk, és elmegyünk evangelizálni, elfelejtjük közben, hogy amióta elfogadtuk Jézus hívását, azóta misszionáriusok vagyunk. Bárhol vagyunk az élet során azért helyez oda minket Jézus, hogy megértsük végre, hogy oda vagyunk elhívva, ahol éppen vagyunk, aztán a jövőben lehet elvisz egy másik helyre, ahová szintén misszionáriusokként helyez. Ha viszont folyton azon agyalunk, hogy mikor visz már ide vagy oda az Úr, akkor közben vakok vagyunk észrevenni, hogy tulajdonképpen már ott vagyunk, hogy tulajdonképpen, bárhol ahol az élet folyamán leszünk el vagyunk hívva az evangélium hirdetésére, ahol csak egy olyan emberi lélek is van, amelyik száguld a pokol felé. Ha folyton csak nagy szolgálatokra, missziós utakra várunk elszalasztunk olyan aprónak, sokszor láthatatlannak tűnő lehetőséget is, amit Jézus szándékosan rakott elénk.
Ne értsen senki félre nem azzal van a baj, hogy ég a szívedben a vágy, mert az enyémben is ég, de ami jelenleg vágy a szívedben, és az én szívemben, az még a jövő kérdése, és engedjük, hogy a jövő kérdéseit Isten töltse be, engedjük, hogy Isten a jelenre irányítsa a figyelmünket, hogy addig, amíg mi arról álmodozunk, hogy ilyen missziót, meg olyan missziót akarunk, olyan lehetőségeket hagyunk ki, amik szintén része kell legyen a misszionárius életünknek.
Ami még eszembe jutott erről, hogy a misszionárius életnek is van egy kiinduló pontja, ahonnan kiindul ez az egész, amit egy Igével szeretnék szemléltetni. Jézus mielőtt a mennybe ment, a következőkkel biztatta a tanítványait.

Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, ... (Máté 28, 19)

Viszont ahhoz, hogy elmenjenek, ehhez nekik egy valamit meg kellett tenniük. Ez pedig az, hogy el kellett indulniuk valahonnan. Anélkül, hogy elindulnék valahonnan nehezen fogok eljutni a célomhoz, oda ahová menni akarok. Szóval, ahogyan a tanítványoknak is, nekünk is el kell indulnunk valahonnan. Nézzük csak meg, hogy honnan indultak el a tanítványok szerte a világba?

És velök összejövén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: (ApCsel 1, 4)

Szóval nekik is be kellett várniuk valamit ahhoz, hogy el tudjanak indulni. Miután elindultak, akkor sem rögtön a világ végre mentek hirdetni az evangéliumot, hanem megtelve Szent Lélekkel, mindig ott hirdették az evangéiumot, ahol épp voltak. Kezdve ott, ahonnan elindultak.

Jézus nekem arra világított rá, hogy az én életemben is van egy kiindulópont, ahol szórhatom Jézus szeretetét, aztán, hogy melyik lesz a következő állomás, lehet vágyakozásom, és elképzelésem, de az lesz a következő állomás, ahová legközelebb tesz Jézus. A jelenben mindenütt arra kell emlékeznem, hogy ő oda hívott el misszionáriusnak, ahol éppen vagyok, és nem kell nagy dolgokra gondolni. Jézus megngedte, hogy elrejtsem benne a vágyaimat, de ha egyszer elrejtettem benne, akkor nyugodjak meg abban, hogy amikor ő úgy látja, előveszi azt a vágyamat, és gondoskodni fog arról is.

Zárszóként csak annyit, hogy ég a tűz a szívemben, hogy mehessek ide-oda, és megyek is, ha van hívás, és Jézus megadott hozzá minden lehetőséget. Vágyok én is elmenni hozzá, de a vágyaim a jövő kérdése, amik Jézus kezében vannak. Ahhoz, hogy a jelenben elém tárt lehetőségeket lássam, tudnom kell, hogy a jövőm biztos helyen van ott, ahová tettem.

Isten áldjon titeket, és remélem bátorító lesz számotokra.

KINCS

Kedves Tesók,

Szeretném veletek megosztani, hogy mit kaptam Istentől ezzel a szóval kapcsolatban, hogy KINCS. Mostanában gyakran előfordul, hogy a Szent Lélek összefüggővé tesz bennem Igeverseket Bibliából. Sok Ige van az Újszövetségben is, amik ehhez a szóhoz, és az ehhez hasonló kifejezésekhez kapcsolódik.

Az egyik ilyen Ige, amiről szeretnék beszélni a Máté evangéliumában van, ami a mulandó és az örökkévaló kincsről szól, és annak értékéről:

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják;
Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is." (Máté 6, 19-21)

Ez a néhány Igevers magáért beszél:
19. vers: Jézus attól óv, hogy olyan kincseket, értékeket gyűjtsünk, amiktől megfoszthatóak vagyunk, amiktől, ha megfosztanak megkeseredik az életünk. Ezek azok a kincsek, amiket az emberek itt a földön gyűjtenek.
Miért óv minket ettől? Azért, mert nem csak a kincsek mulandóak, amiket a földön gyűjtünk, hanem maga a föld is mulandó, ami azt jelenti, hogy a mulandó kincsekkel együtt, amiket a mulandó földön gyűjtöttünk, mi is elmúlhatunk. A mulandó kincsek és a mulandó föld nem jönnek velünk az örökkévalóságba, hiszen ha magunkkal vinnénk, akkor nem írná azt az Ige, hogy a rozsda és a moly megemészti, és a tolvaj elviszik. Ha viszont ezekhez a mulandó dolgokhoz ragaszkodunk, akkor azok sok keserűséggel, fájdalommal és veszteséggel fognak járni, és nem csak a mi életünkre, hanem a környezetünkben lévők életére is hatással lesz.
20. vers: A 20. versben pedig egy bátorítást kapunk Jézustól, hogy ezek helyett gyűjthetünk kincseket a mennyben, mert ezekkel a kincsekkel, amiket a mennyben gyűjtünk pont az ellenkezője fog történni, mint azokkal a kincsekkel, amiket a földön gyűjtöttünk. Hadd elemezzem ki ezt is, hogy mit jelent kincseket a gyűjteni a mennyben, amit a folytatásban majd elmagyarázok, hogy miért elemeztem ki ezeket.
A mennyben gyűjtött kincsek: Jézus bátorít minket, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, amiket senki nem vehet el tőlünk, senki nem foszthat meg minket tőlük. Mivel senki nem foszthat minket ezektől a kincsektől, ezért nem fog miattuk megkeseredni sem az életünk.
Miért bátorít minket arra, hogy a mennyben gyűjtsünk kincseket? Azért, mert nem csak a kincsek örökkévalóak, amiket a mennyben gyűjtünk, hanem a menny is örökkévaló, ahová ezeket a kincseket gyűjtjük, ami azt jelenti, hogy az örökkévaló kincsekkel együtt, amiket az örökkévaló mennybe gyűjtöttünk, mi is örökkévalóak leszünk. Az örökkévaló kincsek, amiket az örökkévaló mennybe gyűjtöttek, velünk jöhetnek az örökkévalóságba is, hiszen örökkévalóak a kincsek is. Ha az örökkévaló kincsekhez ragaszkodunk, szintén hatással lesz a környezetünkben lévők életére, de ezek a kincsek nem keserítik meg az életünket.
21. vers: Ez a vers arról szól, hogy ahová gyűjtöm a kincsemet, ott lesz a lelkem is. Gyűjthetem az örök veszteségre, az örök hiányérzetre és az örök keserűségre, és ez hatással lehet a környezetemre; vagy gyűjthetem őket örök megőrzésre, örök megelégedettségre és az örök boldogságra, ami szintén hatással lehet majd a környezetem életére.

"Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel." (Kolossé 3, 2)

Ebben az Igeversben is láthatjuk, ami kapcsolódik az előzőhöz, hogy Isten mire biztat minket Pálon keresztül.

Hadd említsek meg még két Igeverset, ami konkrétan nekünk hívőknek szól a kincsgyűjtéssel kapcsolatban, amire számunkra Jézus volt a legjobb példa. Ebben megláthatjuk, hogy számunkra mit jelent örökkévaló kincseket gyűjteni a mennyben, amit Jézus ránk hagyott, hogy hozzá hasonlóan tegyük azt, amit Ő is tett ezekkel a kincsekkel:

"Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet." (Máté 13, 44)

Ahhoz, hogy megértsük ez az Igevers mit jelent, elemezzük ki ezt is, hogy ki kicsoda ebben a versben:

A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincsekhez. Ezek a kincsek mi vagyunk amit megtalált az ember, azaz Jézus Krisztus. Mit tett a kinccsel? Elrejtette, azaz félretette magának, aki félretette az örökkévaló Krisztus, tehát, amit félretett az is örökkévaló lesz. Ez az ember, Jézus Krisztus, mindenét, azaz az utolsó csepp vérét adta el azért, hogy megvehesse ezt a szántó földet, tehát a szántóföld, az abban elrejtett kinccsel együtt, Jézus Krisztus örökkévaló jelenlétébe, birtokába kerül.

Ha valaki, akkor Jézus volt az első, aki példát hagyott számunkra, hogy mit jelent kincseket gyűjteni a mennybe. Mivel Isten arra alkotott minket, hogy az Ő Fia képéhez hasonlókká legyünk, ránk bízta, hogy mi is, akik már az örök szántóföldben elrejtett kincsek vagyunk, minden emberre úgy tekintsünk, mint akiket Jézus örökké való kincsekként szeretne az Ő szántóföldjében elrejteni, és megmenteni a rozsdától, a molytól és a tolvajoktól. Jézus erre hívott minket, hogy ezeket a kincseket kihúzzuk a veszendőség állapotából, hogy Jézus örökkévaló mennyei kincseket alkothasson belőlük.

Még valami, hogy Jézus hogyan nyilatkozott ezekről a kincsekről, akikért az életét, és az utolsó csepp vérét is odaadta. Ha Jézus így nyilatkozott róluk, mi sem nyilatkozhatunk róluk másképp, mert Jézus szavai tökéletesek, hibátlanok és megkérdőjelezhetetlenek. Jézus kijelentése az örökkévaló kincsekről, akiket a vérén vásárolt meg:

"Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok." (Máté 10, 31)

Ezzel az Igeverssel zártam azt, amit Isten mutatott nekem arról, hogy mit jelent mennyei kincseket gyűjteni.

Szeretettel, Orsi

Teljes Bizonytalanság

Kedves Testvérek,

Szeretnék veletek valamit megosztani, amit Jézus az elmúlt napokban mutatott.

Az elmúlt néhány napban, sok olyan nehézség ért, amit ha Jézus nem lenne nem lennék képes feldolgozni. Mostanában sokat küzdök azzal az állapottal, hogy minden talajt kirúgtak a lábam alól, mitévő legyek. Rájöttem, a Sátánnak jó fegyvere az, hogy kínozzon és teljesen elbizonytalanítson, hogy magunk körül forogjunk, és ne találjuk meg a békességet.

Az elmúlt néhány napban, amikor ezek a fájdalmak értek, Isten két képre emlékeztetett, amiket Vajtán kaptam a Szent Lélektől:

1. Az egyiket egy alkalommal kaptam, amikor fociztunk, és beálltam focizni annak ellenére, hogy tudtam, hogy a combizmom az első rúgás után felmondja a szolgálatot, ami a focizáshoz kellett. A lényeg, hogy ennek ellenére beálltam focizni, és az első rúgás után, rögtön meg is fájdult a lábam. Innentől kezdve, akárhányszor passzolták nekem a labdát, nem tudtam visszarúgni, mert újból éreztem azt a fájdalmat a lábamban. Így hát úgy döntöttem, hogy mielőtt minden figyelem rám terelődne, szép lassan kisétálok a pályáról a pálya mellé, és onnan folytatom tovább a focit azzal, hogy leülök és szurkolok.
Amíg ott ültem a pályaszélén, Isten megmutatta, hogy mit jelent ez a lelki életben. Isten nem akarja, hogy minden áron olyan pozícióban próbáljak meg, akarjak hasznos lenni, ami nem nekem lett kitalálva. Nem arra lettem elhívva, hogy magam körül forogjak, és hogy mások körülöttem forogjanak.
Van valami, amivel senkinek nem tudok ártani, de ezzel szemben, mindenkit áldani tudok. Ha nem akarok tétlenkedni, de ugyanakkor, nem akarok használhatatlan lenni, akkor jó hátra vonulni, úgymond kisétálni a pálya szélére, és onnan támogatni buzdítani azokat, akik a pályán vannak. Azaz háttérbe vonulni, és teljes gőzerővel imádni, dicsérni az Urat és közbenjárni mindenekért, és mindenkiért, és közben látni, ahogyan Isten megy előre, viszi előre az embereit, és egymás után történnek a csodák. Háttérbe vonulni Jézussal, és hagyni hogy áthasson és megelégítsen, hasznossá tegyen az Ő jelenléte, közelsége.
2. A másik képet, a Szent Lélektől, az egyik tanítón keresztül kaptam, ami a következő volt:
Látott egy forgószelet, ami mindent elvitt mellőlem, az életemből, és nem maradt másom csak egy kenyerem.
Isten ennek is kezdi megmutatni az értelmét, ami még tényleg csak a kezdete, de amit Isten megígért az nem késik beteljesülni.
Ebben is megláttam azt, amit a Szent Lélek üzenni akart, hogy csak akkor állhatok meg szilárdan abban, ami rám vár esetleg a jövőben, és akkor szabadulhatok meg minden bizonytalanságtól, ha háttérben maradok, és hagyom, hogy az amit Isten akar az végbemenjen.
Ha teljes a bizonytalanság, és minden talajt kirúgtak a lábam alól, és végkép nem tudom mit tegyek, egy valami van, amit mindig tehetek, és ezzel Isten sokakat megáldhat rajtam keresztül, ez pedig az, hogy hátulról, Őt imádva és dicsőítve szemlélem az eseményeket.
Jézus az Ő szabadítása által adott elég erőt, és hatalmat arra, hogy a Sátánnak ellenálljak, és megtiltsam neki, hogy elvegye a hivatásomat, és azt az örömöt, amit Jézus adhat nekem az Ő közelsége által. Jézus nevének hatalma és ereje bennünk rejlik, ha hisszük, hogy Ő elegendő az életünkre nézve és hisszük azt, hogy az ő belé vetett bizalmunk, a vele való kapcsolatunk örökké meg fog állni.

Remélem áldás lesz számotokra, amikor ezt olvassátok, Orsi
ui.: Ne feledjük, hogy nekünk alább kell szállnunk, hogy Ő feljebb emelkedhessen, és megmutathassa az Ő szabadításár és dicsőségét a Világnak.

Mi folyik bennem?

Kedves Testvéreim,

Engedjétek meg, hogy megosszak valamit, ami már több hónapa nyomja a szívemet, de sokáig nemcsak, hogy nem foglalkoztam vele, de el is nyomtam.

2006 végén, 2007 elején, amikor utolsó évemet végeztem a gimiben volt egy álmom, amit mindenáron meg akartam valósítani, mert azt gondoltam Isten akarja. Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy rájöjjek, nem minden álmom, ami valóra válik Isten igazi terve, de én mégis meg voltam győződve a magam módján, hogy ez Isten akarata.

Az álmom az volt, hogy minden áron eljuthassak Bibliaiskolába Vajtára. 2010. nyaráig, amíg eldöntöttem, hogy Vajtára jövök, minden évben ugyanazt a lázadós, türelmetlenkedős cirkuszt végigcsináltam. Lázadtam a szüleim ellen, mert azt gondoltam, hogy szándékosan nem támogatnak, lázadtam a gyülekezetem idősebb tagjai ellen, mert mindig azt mondták várjak, amíg a szüleim megenyhülnek. Ennek ellenére, minden évben végigcsináltam ugyanazt a cirkuszt, hogy márpedig én akkor is elmegyek Vajtára, ha senki nem támogat.

Eljött 2010, amikor aláírták, hogy a Vajtai Bibliaiskola, államilag elismert főiskola legyen. Sokáig távol tartottam magam attól a gondolattól, hogy én az állam támogatása által elmenjek Vajtára tanulni. Ekkor jött 2010. nyara, amikor jelentkeztem Vajtára nyári szolgálatra, ahová fel is vettek. Még mielőtt elmentem, volt egy időszak még a szolgálat kezdete előtt, hogy az utolsó napig, amíg elmentem azon töprengtem, hogy el kell-e nekem mennem Vajtára. Ott kell-e szolgálnom, de végül mégis úgy döntöttem, hogy elmegyek. Persze úgy mentem el, hogy közben félretoltam egy szolgálatot, amit nem sokkal az indulás előtt elkezdtem. Az volt a tervem, hogy alkalomadtán átmegyek Nyíregyházáról Hajdúnánásra, hogy embereket látogassak, ill. Nyíregyházán is.

Aztán végül elmentem Vajtára szolgálni a nyáron. Az első néhány hét úgy telt el, hogy nem is igazán értettem, hogy mit keresek én ott, mikor rám otthon lenne szükség. Aztán sikerült elnyomnom ezt a hangot a szívemben, hogy "dehogy is kell nekem azon gondolkodnom, hogy mit keresek itt, " annyira, hogy július végén, eldöntöttem, hogy jelentkezek a Bibliaiskolába, de nem is akárhogyan.

Szóval, felhívtam a szüleimet, hogy beszéltem az illetékessel a Bibliasuliról, és arra hivatkoztam, hogy az állam támogat, és csak a kollégiumi díjat kell fizetni, ami havi 20E forint. A szüleim nehezen fogadták el annyira, hogy kértek gondolkodási időt. Aztán végül beleegyeztek egy feltétellel. Azzal, hogy a szüleim támogatását sikerült megszereznem, még inkább azt hittem, hogy Isten akarja, hogy ott legyek Vajtán. Ezzel minden olyan hangot sikerült elnyomnom, ami azt a kérdést tette fel bennem, hogy "Mit keresek én ott?" Én, aki azt mondtam, hogy nem az államtól támogatva akarok ott tanulni, végül beleegyeztem?
Eljött a szeptember annak az ideje, hogy a nyári 1,5 hetes otthonlét után visszautazzak Vajtára az iskolába, ahová apukám kocsival vitt vissza. Teljesült, az évek óta várt álmom, amiről még mindig azt gondoltam, hogy Isten akarja, hogy ott legyek.

Úgy gondolom, hogy az a néhány hónap, amit Vajtán töltöttem, megfelelt egy pusztai kitérőnek, ahol Isten nem hagyott magamra, és meg is áldott, de egy idő után újra el kezdett bennem motoszkálni a kérdés, hogy: "Miért vagyok én itt?"

Közben itthon a családom anyagi bajba került. Isten hűsége és kegyelme Vajtán is osztogatta az áldásokat a számomra, de egyre sűrűbben kezdett foglalkoztatni, az előbb feltett kérdés.
Minél több időt töltöttem kettesben Istennel, annál nehezebb volt ott lenni az iskolában, és a fenekemen ülni úgymond. Kezdtem távolinak és tehetetlennek érezni magam, hogy ott vagyok nagyon messze, és ha szükség lenne rám, még arra sincs pénzem, hogy kitegyem a lábam a faluból. Kezdtem kényelmetlenül érezni magamat. Rájöttem, hogy amiért úgy gondoltam, hogy oda kell mennem, nem volt szükséges odamennem, mert amiért odamentem Vajtára nem a helyszíntől függ.

Német Jani óráin, szinte mindegyiken elhangzott egy fél mondat, ami a következő volt: Legyetek sokat kettesben Istennel volt egy másik is, hogy: Kutassátok az Igét, olvassátok mindennap az Igét, és ne higgyetek el mindent egyből, amit a tanító mond. Minél többet kezdtem el foglalkozni ezekkel a mondatokkal, annál inkább megértettem, hogy A BIBLIA TANÍTÁSA, NEM HELYETTESÍTI AZ ISTENNEL VALÓ SZEMÉLYES KAPCSOLATOMAT.
Aztán, amikor tíz napot eltöltöttünk Vácon, ahol evangélizáltunk, ismét felerősödött bennem a kérdés, csak már kicsit másképp: "Miért vagyok én még ott?" illetve egy másik kérdés: "Miért vagyok ott, ahol az emberek az örökkévalóság szempontjából már biztonságban vannak, ahelyett, hogy ott lennék, ahol az emberek még azt sem tudják, mit jelent az, hogy POKOL?"

Egyre jobban kezdtem kivágyni onnan, aki nem tudta most tudja meg, hogy egy Bibliaiskolában is érezheted megkötözve magad, ha megértetted, hogy nem Isten akaratából, hanem a te akaratosságodból vagy ott. Nem azt mondom, hogy Isten nem fog ott is megáldani, de sosem lesz teljes a békességed addig, amíg nem vagy ott, ahol kell lenned.
Az utolsó néhány hét azzal telt el, hogy alig vártam azt a napot, hogy hazajöhessek. Nem azért, mert nem szerettem az embereket, akik ott voltak, hanem azért, mert nem éreztem szabadnak magam.

Amikor hazajöttem, másnap hívtak a nagyszüleim, hogy ők kíváncsiak arra, amit ott tanultam. Egy teljes nap sem telt el, azóta, hogy hazaértem, és egyből nyitott ajtót kaptam Istentől.

Vajta szép, gyönyörű hely, de a Szent Lélek megmutatta, hogy személyesen Ő akar tanítani engem, és hagyjam végre, hogy Ő vezessen, ami nem zárja ki, hogy tanításokat hallgassak, de ez nem elég, mert csak a Szent Lélek képes hiba nélkül tanítani. Jó dolog tanításokat hallgatni, de könnyen megtéveszthetőkké válunk, ha leragadunk annál, hogy "milyen jó tanítás volt", és nem kutatjuk utána az Igét, és nem nézünk utána. Vajtáról is haza lehet úgy jönni, hogy nincs szeretet az emberben, és én ezt tettem.

Aztán ahogy teltek a napok, egyre inkább kezdett megesni a szívem azokon az embereken, akiket magam körül látok a hétköznapjaimban.

Furcsának tűnhet egyesek számára, de a szívem napról napra jobban ég azokért az emberekért, akik körülvesznek. Hogy mehetnék úgy vissza Vajtára, hogy magam mögött hagyok egy csomó embert, akik szükségben vannak, bátorításra, vigasztalásra és mindenek fölött Jézusra van szüksége, egy olyan helyért cserébe, ahol már mindenki Megváltójaként ismeri Jézust? Akiket Isten rám bízott, hogy hagyhatnám másokra? Kétségbeejtő az, amit itthon látok a környezetemben, és ez elég ahhoz, hogy meggondoljam, valóban vissza akarok-e menni Vajtára?

Isten megértette velem, hogy ki akar mozdítani a kényelmemből.
Ha mindent leírnék ide, akkor sose végeznék ezzel az írással.

A lényeg még egyszer, ég a szívem a környezetemben élő emberekért, és tele van a szívem kiáltásokkal ezekért az emberekért.

Köszi, hogy elolvassátok,

Orsi

Eljegyzés- Megszentelés

Kedves Mindenki,

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy képet, amit az Úr tegnap este helyezett a szívemre. Azt gondoltam, hogy elfelejtettem, de ma újra felidézte bennem.
Amint a címet is látjátok két személyes és bensőséges kapcsolat között való hasonlóságról szeretnék írni.

Férfi-Nő kapcsolata:
Egy fiú, amikor megérti, hogy a lány, akivel jár Isten ajándéka a számára, és megérti, hogy Isten azt a valakit szánta neki, hogy a felesége legyen, eljegyzi a lányt. Azzal, hogy megteszi ezt a lépést a lány felé, -aki szintén meg van győződve arról, hogy a fiú, aki eljegyzi őt, az a fiú, akit Isten rendelt mellé, hogy a férje legyen-, kifejezi a világ felé, hogy a lány el lett különítve a számára. Az eljegyzéssel a fiú menyasszonyává teszi azt a lányt, akit Isten rendelt mellé. Azzal, hogy eljegyzett valakit közli, hogy őt semmi pénzért nem engedné oda más fiúnak, közli a világ felé, hogy a lány az övé lesz. Ma megértettem, hogy a fiú és a lány, később a férfi és a nő között ez a kapcsolat jelképezheti, közvetítheti a világ felé azt a féltékeny szeretettel és szerelemmel teli kapcsolatot, ami a következő:

Jézus-ember kapcsolata:
Ezt a részét az írásomnak, hadd kezdjem két Igeverssel, hogy jobban értsük miről is van szó:

Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. (2 Kor 11, 2)

És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszentel tekké legyenek az igazságban. (János 17, 19)

Ez a két Igevers elénk tárja azt, amit a jegyesség jelképez.
Jézus Krisztus eljegyzett minket magának, azaz megszentelt. Eljegyzett minket, ami annyit takar, hogy elkülönített minket magának. Azért írtam ide a "megszentelni" azaz "szentté tenni", mert tudjuk, hogy ez a kifejezés azt jelenti, hogy elkülönített minket magának az ő céljaira. Most jelenleg abban az állapotban vagyunk, hogy el vagyunk jegyezve Jézus Krisztus számára, azaz Ő a vőlegényünk. El vagyunk különítve, ami azt jelenti, hogy nem máséi, hanem az Övéi vagyunk. Azzal, hogy Jézus eljegyzett minket magának azt fejezi ki a világ felé, hogy mi az övéi vagyunk.
Azért választott minket, mert kincsek vagyunk számára. Olyan kincsek, akiket soha, semmi pénzért nem adna oda másnak.

Akárcsak a vőlegény, aki eljegyezte a lányt, ő is közli a világ felé, hogy azt a lányt, soha senki másnak nem engedi át, mert a lány az övé.

A jegyesség egy várakozó állapotot jelent. A jegyes pár alig várja, hogy eljöjjön annak az ideje, amikor összeházasodhatnak.
A vőlegény, Jézus, aki eljegyzett minket magának, alig várja, hogy eljöhessen értünk, és örökké vele legyünk. Ezt olvashatjuk a következő Igeversben is, hogy örökre el lettünk jegyezve:

És eljegyez lek téged magamnak örökre, és pedig igazsággal és ítélettel, kegyelemmel és irgalommal jegyezlek el. (Hós 2, 18)

Jézus ezt várja, hogy eljöhessen értünk, magával vihessen, hogy örökké vele lehessünk; akárcsak a fiú, aki eljegyezte a lányt, és alig várja, hogy összeházasodhassanak, és egy életen át együtt lehessenek.

Jézus annyira féltékenyen szeret, hogy az egész életével fizetett azért a szántóföldért, ahol te és én egy életet érő kincsek vagyunk a számára, akiket soha, senkinek nem adna oda semmi pénzért.
A vőlegény és a menyasszony, ha Istentől kapták egymást, ezt a minden gyűlöletet, haragot legyőző féltékeny szeretetet közvetítik a világ felé. Nem ők maguk által, hanem annak a neve által, aki összeköti őket egy házaspárrá. Ez a valaki, aki egy férfit több éven át egy házaspárrá tud összekötni, maga a Szeretet, azaz Jézus Krisztus.