Sziasztok!
Az Úrnak hobbija meglepetést okozni az embereknek, megajándékozni az embereket. Ahogy hosszú sétám folyamán elértem az egyik kereszteződésre, szóba elegyedtünk, egy kedves, ismeretlen asszonnyal.
Az Úr hihetetlenül megáldotta a beszélgetésünket. Éppen előtte könyörögtem a város ébredéséért magamban, ahogy az utcán haladtam, és ekkor mellém szegődött ez a hölgy.
Sokan tudjuk, hogy a gonosz és az ő szolgái erősen uralmuk alatt tartják az országot, és már tudom miért van szükség arra, hogy szüntelenül imádkozzunk, böjtöljünk, könyörögjünk és mindenért legyünk hálásak.
Az imám, hogy az Úr rázza fel ennek az országnak alvó keresztényeit, és lángoljon a Szent Szellem tüzétől ez a város, ez az ország.
Jézus Krisztusnak a halálába került az, hogy ezt a világot megmentsek a minden hazugságnak, halálnak atyjától.
Testvéreim, ez a világ valóban tele van kétségbeeséssel, jajgatással, kínokkal és fájdalmakkal. Fel sem bírom fogni, milyen kínokat élt át Jézus, az én Megváltóm ott a kereszten. És itt nem csak a testén viselt fájdalmakról beszélek.
Ez a világ az első pillanattól kezdve, hogy a bűn eltöltötte ezt a világot, a világ kétségbe van esve és keresik a menekvést. Testvéreim, mi vagyunk az a szent nemzet, akiket az Úr már jó ideje fel akar ébreszteni, hogy lássuk már meg végre, ez a világ valóban sóvárogva várakozik. Nem véletlenül ezt a szót használja, hogy sóvárogva.
Fogjunk össze, ébredjünk fel, és kezdjünk el közös erővel imádkozni, könyörögni és imádni az Urat, ennek az országnak az ébredéséért, és sötétségtől való megmeneküléséért.
Az emberek kétségbeesésükben, félelmükben menekülnek, de nem tudják mi elől és hová.
De mi tudjuk, hogy mi ill. ki elől bujdosnak a világban az emberek, hiszen ezt már a bűnbeesés után rögtön látjuk.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. (1 Mózes 3, 9-10)
Tehát a bűn következménye a félelem, és ez az, ami kétségbe ejti az embert, és arra kényszeríti, hogy elrejtőzzön az elől az Isten elől, aki amúgy mindet lát, és mindent tud.
Nem veszik észre, hogy minél inkább próbálják kerülni az Istennel való találkozást, annál gyorsabban rohannak a saját vesztükbe. A kétségbeesés, a halálba kergeti őket. Minél távolabb attól a szabadító Istentől, aki egyébként az egyetlen, aki ettől a meneküléstől, meg tudja menteni őket. Az Úr nem akarja, hogy meneküljenek előle, hiszen Jézus már elvégezte a munkát, az Úr szabadságot akar nekik adni, és örökre magához ölelni őket. Az Úr számára a legnagyobb fájdalmat, kínt az jelenti ma is, hogy előle menekülnek, és neki rohannia kel utánuk, hogy elérje őket a szeretetével és megbocsátó kegyelmével.
Hiszem, hogy ez jelenti azt, hogy:
A törvény, pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. (Róma 5, 20)
Minél gyorsabban távolodnak az Úrtól, az Úr annál gyorsabban szalad utánuk. Minél inkább kiterjed a bűn, annál inkább kiterjed a kegyelem. Kedves hívő testvéreim, mi már fel lettünk ruházva a kegyelemmel, az Úr megszabadított minket az Ő kegyelme által. Milyen célból? Azért, hogy hirdessük a kegyelem evangéliumát azoknak, akik szenvednek, kétségbeesetten kényszerülnek arra, hogy meneküljenek az Úr elől. Higgyünk Isten megmentő hatalmában, és könyörögjünk a mi barátainkért, akiket meghazudtolt a Sátán, hogy aztán az örök kárhozatba taszítsa őket.
Hívjuk segítségül az Úr nevét, kérjük a Szent Szellem tüzét, Ébredjünk fel, Kérjünk Bölcsességet, és fussunk előre, harcolva a hit harcát!!! Miért, mert a mi Megváltók drága vére elegendő erőt ad nekünk arra, hogy ezt megtegyük a mi barátainkért.
Orsi
Az Úrnak hobbija meglepetést okozni az embereknek, megajándékozni az embereket. Ahogy hosszú sétám folyamán elértem az egyik kereszteződésre, szóba elegyedtünk, egy kedves, ismeretlen asszonnyal.
Az Úr hihetetlenül megáldotta a beszélgetésünket. Éppen előtte könyörögtem a város ébredéséért magamban, ahogy az utcán haladtam, és ekkor mellém szegődött ez a hölgy.
Sokan tudjuk, hogy a gonosz és az ő szolgái erősen uralmuk alatt tartják az országot, és már tudom miért van szükség arra, hogy szüntelenül imádkozzunk, böjtöljünk, könyörögjünk és mindenért legyünk hálásak.
Az imám, hogy az Úr rázza fel ennek az országnak alvó keresztényeit, és lángoljon a Szent Szellem tüzétől ez a város, ez az ország.
Jézus Krisztusnak a halálába került az, hogy ezt a világot megmentsek a minden hazugságnak, halálnak atyjától.
Testvéreim, ez a világ valóban tele van kétségbeeséssel, jajgatással, kínokkal és fájdalmakkal. Fel sem bírom fogni, milyen kínokat élt át Jézus, az én Megváltóm ott a kereszten. És itt nem csak a testén viselt fájdalmakról beszélek.
Ez a világ az első pillanattól kezdve, hogy a bűn eltöltötte ezt a világot, a világ kétségbe van esve és keresik a menekvést. Testvéreim, mi vagyunk az a szent nemzet, akiket az Úr már jó ideje fel akar ébreszteni, hogy lássuk már meg végre, ez a világ valóban sóvárogva várakozik. Nem véletlenül ezt a szót használja, hogy sóvárogva.
Fogjunk össze, ébredjünk fel, és kezdjünk el közös erővel imádkozni, könyörögni és imádni az Urat, ennek az országnak az ébredéséért, és sötétségtől való megmeneküléséért.
Az emberek kétségbeesésükben, félelmükben menekülnek, de nem tudják mi elől és hová.
De mi tudjuk, hogy mi ill. ki elől bujdosnak a világban az emberek, hiszen ezt már a bűnbeesés után rögtön látjuk.
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. (1 Mózes 3, 9-10)
Tehát a bűn következménye a félelem, és ez az, ami kétségbe ejti az embert, és arra kényszeríti, hogy elrejtőzzön az elől az Isten elől, aki amúgy mindet lát, és mindent tud.
Nem veszik észre, hogy minél inkább próbálják kerülni az Istennel való találkozást, annál gyorsabban rohannak a saját vesztükbe. A kétségbeesés, a halálba kergeti őket. Minél távolabb attól a szabadító Istentől, aki egyébként az egyetlen, aki ettől a meneküléstől, meg tudja menteni őket. Az Úr nem akarja, hogy meneküljenek előle, hiszen Jézus már elvégezte a munkát, az Úr szabadságot akar nekik adni, és örökre magához ölelni őket. Az Úr számára a legnagyobb fájdalmat, kínt az jelenti ma is, hogy előle menekülnek, és neki rohannia kel utánuk, hogy elérje őket a szeretetével és megbocsátó kegyelmével.
Hiszem, hogy ez jelenti azt, hogy:
A törvény, pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. (Róma 5, 20)
Minél gyorsabban távolodnak az Úrtól, az Úr annál gyorsabban szalad utánuk. Minél inkább kiterjed a bűn, annál inkább kiterjed a kegyelem. Kedves hívő testvéreim, mi már fel lettünk ruházva a kegyelemmel, az Úr megszabadított minket az Ő kegyelme által. Milyen célból? Azért, hogy hirdessük a kegyelem evangéliumát azoknak, akik szenvednek, kétségbeesetten kényszerülnek arra, hogy meneküljenek az Úr elől. Higgyünk Isten megmentő hatalmában, és könyörögjünk a mi barátainkért, akiket meghazudtolt a Sátán, hogy aztán az örök kárhozatba taszítsa őket.
Hívjuk segítségül az Úr nevét, kérjük a Szent Szellem tüzét, Ébredjünk fel, Kérjünk Bölcsességet, és fussunk előre, harcolva a hit harcát!!! Miért, mert a mi Megváltók drága vére elegendő erőt ad nekünk arra, hogy ezt megtegyük a mi barátainkért.
Orsi
No comments:
Post a Comment