Kedves olvasóim!
Egy kis megkéséssel ugyan, de szeretnék nektek beszámolni az elmúlt hét eseményeiről.
Bár nem minden hét olyan esemény dús, de Isten nem csak, hogy minden hétben, de minden napban is elrejt valamit az Ő ajándékai között azért, hogy felfedezzük őket és tudjunk örülni. Az ajándékok mellett, ami a legnagyobb részét formálja az életemnek, azok a helyzetek, amiket Isten arra használ, hogy helyreigazítson, esetleg megfenyítsen, mint egy apa a gyermekét.
Hétfőn: Sanya feladta a leckét, mivel sok tanulnia volt, megért, hogy segítsek neki kidolgozni a Jelenések könyvének 1. részéből János látomását. Hálás voltam Istennek, hogy Sanya ilyenr megkért és örömmel segítettem neki, mert ez nem csak neki jelentett segítséget, de ami benne a volt ebben a részben, az nekem is áldásomra volt. Nekem az csak áldásomra lehet, ha minél többet és minél mélyebben tanulmányozhatom az Igét.
Kedden: Isten rámutatott valamikre, amiket át kellene adnom neki még pedig azokt a tantárgyaimat, amiket nem szeretek; át kellene adnom neki a tanáraimat, akiket még nem tanultam meg elfogadni és tisztelni. Isten ezt kezdte el kimunkálni bennem, hogy legyek elfogadóbb, az utálatos gondolataimat, tegyem az ő lábai elé és tanuljam meg szeretni ezeket a tanárokat. Továbbá Piszker Tündével beszéltünk, hogy, mintha Bibliaiskolában lennék, Ő mindig felad nekem egy bibliai könyvet, amit egy hét alatt végig kell tanulmányoznom. Hálás vagyok Istennek ezért az ötletért, mert ez ösztönöz arra, hogy gyorsabban és sűrűbben olvassam és tanulmányozzam Isten Igéjét. Elkezdtem tanulmányozni a Mózes 1. könyvét, amit azok alapján a kérdések alapján tanulmányozok, amiket Januárban a női konferencián felírtam magamnak. Nagyon megszerettem az Igetanulmányozását.
Szerdán: Jött a hír, hogy Pénteken fel kell mennem Pestre, mert az előző heti BKV-s bírságot csak úgy tudom lerendezni, ha bemutatom a bérletet az eredeti diákigazolványommal. Imádkoztam, hogy ha Isten akar, akkor adjon ettől egy könnyebben megoldható lehetőséget.
Csütörtök: Amit Isten ezen a napon tanított nekem, a nagy rohanás kellős közepén, hogy, akkor is ha valami utolsó pillanatban történik bízzak benne és ne kapkodjak, ne rohangáljak össze-vissza, hanem higgadjak le és, hagyjam, hogy Ő irányítson. Hajlamos vagyok arra, hogy ha túl sokat rohangálok és kapokodok, hogy elfelejtem, hogy Isten jelen van és segít nekem, hogy ezek egyre inkább elkerülhetőbbek legyenek és lehiggadjak. Csütörtök este majdnem az összes barátnőmet végigkérdeztem szállás ügyben. Isten eszembe juttatta, hogy miért nem hívok fel valakit a Golgotából. Felhívtam az egyik lányt, aki a virrasztásos imacsoportba jár.
Péntek: Péntek déután felutaztam Pestre, elintéztem a BKV-nál az ügyemet, utána elmentem az imacsoportba, ahol Isten megmutatta, hogy még a hozzánk közelálló ismerős testvérek, akár vezetők szavait is a Bibliához kell mérni és megvizsgálni. Ami nagyon tetszett, hogy a vezető azt mondta, hogy ne helyezzünk semmilyen könyvet a Biblia elé. Ne más keresztény könyvek alapján olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, hanem a Biblia szemüvegén keresztül olvassunk más könyveket és hallgassunk tanításokat. A kérdés, amiben nem értettünk egyet a vezetővel, hogy elveszíthető-e az üdvösség? Istennek hála, hogy néhánynapos utána olvasás után, nyugodt szívvel mondhatom, hogy meggyőződésem, hogy az üdvösség nem veszíthető el, ami egy alapvető dolog a Bibliában, amin elvileg nem lenne szabad vitatkozni. Erre jó példa a Tékozló fiú példázata, a Szőlőtő példázata, ja és, amit Jézus mond: hogy aki hisz Ő benne annak nem örökélete lesz, hanem örök élete van." Nagyon hálás vagyok ezért a pénteki napért, mert a Brigi, akinél aludtam annak ellenére fogadott be, hogy tudta neki másnap valahová kell mennie és, annak ellenére, hogy nem sikserült úgy felkészülnie erre a más napra, befogadott és tudtam nála aludni. Nagyon hálás vagyok ezért Istennek.
Szombaton: Délután értem haza. Nagyon fáradt voltam, de hálás voltam Istennek, hogy sikerült elintézni ezt az ügyet. Kértem Istent, hogy tanítson ebből az esetből, hogy többet ne forduljon elő és ne legyek felelőtlen. Amiért a leginkább hálás vagyok az édesapám megbocsátása.
Vasárnap: Elmentem gyülkezeti alkalomra, ahol most a Zsidókhoz írt levelet tanulmányozzuk. Isten most is jelen volt, mint minden Vasárnapi alkalmon ott van közöttünk. Az Istentisztelet után odamentem a pásztorhoz, hogy feltegyek neki néhány kérdést, amiből azután egy jó kis beszélgetés alakult ki velem és,még néhány fiatallal egyetmben. Az üdvösség kérdéséről beszélgettünk és arról, hogy miért fontos, hogy vigyázzunk és ne kutakodjunk az okkult dolgok után és ne a Sátán munkáját vizsgáljuk, mert nem a Stán áll a hitünk középpontjában, hanem Jézus. Nagyon jót beszélhógettünk. Hálás vagyok Istennek, hogy letisztázódtak bennem ezek a dolgok. Vasárnap este még egy komoly feladatot kaptam Sanyától, aminek azért örültem, mert magamban ezért imádkoztam, hogy ha Isten akarja, akkor adjon máskor is ilyen lehetőséget, hogy segíthessek neki a háziban. Nem könnyű feladatot kaptam a Példabeszédeket kellett áttanulmányozni. Ami az egészben jó, hogy szerintem nem véletlen, hogy Sanyán keresztül nekem adta ezt a feladatot. Mostanában sokat emlegetem, hogy Isten soha nem véletlenül ismétli magát.
Hálaadás:
Isten fenyítéseiért
Azért, hogy mindennap kapok tőle valamilyen ajándékot
A szolgálatokért, amikre elhívott Isten
A gyülekezetemért
A családomért
Az osztálytársaimért
A Bibliáért
Azért, hogy Isten nem az érdemeimet nézi.
Azért, hogy megszólíthatom Őt
Szolgálat, buzdítás kegyelmi ajándékáért
Békesség nektek, Orsi
No comments:
Post a Comment