Ajándék Istentől

Sziasztok!

Az Úrnak hobbija meglepetést okozni az embereknek, megajándékozni az embereket. Ahogy hosszú sétám folyamán elértem az egyik kereszteződésre, szóba elegyedtünk, egy kedves, ismeretlen asszonnyal.

Az Úr hihetetlenül megáldotta a beszélgetésünket. Éppen előtte könyörögtem a város ébredéséért magamban, ahogy az utcán haladtam, és ekkor mellém szegődött ez a hölgy.


Sokan tudjuk, hogy a gonosz és az ő szolgái erősen uralmuk alatt tartják az országot, és már tudom miért van szükség arra, hogy szüntelenül imádkozzunk, böjtöljünk, könyörögjünk és mindenért legyünk hálásak.

Az imám, hogy az Úr rázza fel ennek az országnak alvó keresztényeit, és lángoljon a Szent Szellem tüzétől ez a város, ez az ország.

Jézus Krisztusnak a halálába került az, hogy ezt a világot megmentsek a minden hazugságnak, halálnak atyjától.

Testvéreim, ez a világ valóban tele van kétségbeeséssel, jajgatással, kínokkal és fájdalmakkal. Fel sem bírom fogni, milyen kínokat élt át Jézus, az én Megváltóm ott a kereszten. És itt nem csak a testén viselt fájdalmakról beszélek.

Ez a világ az első pillanattól kezdve, hogy a bűn eltöltötte ezt a világot, a világ kétségbe van esve és keresik a menekvést. Testvéreim, mi vagyunk az a szent nemzet, akiket az Úr már jó ideje fel akar ébreszteni, hogy lássuk már meg végre, ez a világ valóban sóvárogva várakozik. Nem véletlenül ezt a szót használja, hogy sóvárogva.

Fogjunk össze, ébredjünk fel, és kezdjünk el közös erővel imádkozni, könyörögni és imádni az Urat, ennek az országnak az ébredéséért, és sötétségtől való megmeneküléséért.
Az emberek kétségbeesésükben, félelmükben menekülnek, de nem tudják mi elől és hová.
De mi tudjuk, hogy mi ill. ki elől bujdosnak a világban az emberek, hiszen ezt már a bűnbeesés után rögtön látjuk.

Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. (1 Mózes 3, 9-10)

Tehát a bűn következménye a félelem, és ez az, ami kétségbe ejti az embert, és arra kényszeríti, hogy elrejtőzzön az elől az Isten elől, aki amúgy mindet lát, és mindent tud.

Nem veszik észre, hogy minél inkább próbálják kerülni az Istennel való találkozást, annál gyorsabban rohannak a saját vesztükbe. A kétségbeesés, a halálba kergeti őket. Minél távolabb attól a szabadító Istentől, aki egyébként az egyetlen, aki ettől a meneküléstől, meg tudja menteni őket. Az Úr nem akarja, hogy meneküljenek előle, hiszen Jézus már elvégezte a munkát, az Úr szabadságot akar nekik adni, és örökre magához ölelni őket. Az Úr számára a legnagyobb fájdalmat, kínt az jelenti ma is, hogy előle menekülnek, és neki rohannia kel utánuk, hogy elérje őket a szeretetével és megbocsátó kegyelmével.

Hiszem, hogy ez jelenti azt, hogy:

A törvény, pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik. (Róma 5, 20)

Minél gyorsabban távolodnak az Úrtól, az Úr annál gyorsabban szalad utánuk. Minél inkább kiterjed a bűn, annál inkább kiterjed a kegyelem. Kedves hívő testvéreim, mi már fel lettünk ruházva a kegyelemmel, az Úr megszabadított minket az Ő kegyelme által. Milyen célból? Azért, hogy hirdessük a kegyelem evangéliumát azoknak, akik szenvednek, kétségbeesetten kényszerülnek arra, hogy meneküljenek az Úr elől. Higgyünk Isten megmentő hatalmában, és könyörögjünk a mi barátainkért, akiket meghazudtolt a Sátán, hogy aztán az örök kárhozatba taszítsa őket.

Hívjuk segítségül az Úr nevét, kérjük a Szent Szellem tüzét, Ébredjünk fel, Kérjünk Bölcsességet, és fussunk előre, harcolva a hit harcát!!! Miért, mert a mi Megváltók drága vére elegendő erőt ad nekünk arra, hogy ezt megtegyük a mi barátainkért.

Orsi

A KEGYELEM EVANGÉLIUMA 3

Sziasztok!

Szeretném folytatni ott, ahol legutóbb abaahagytam. Mielőtt áttérnék a Római levél 1. fejezetének 6-7. verséhez, csak szeretném, ha emlékeznénk, hogy ki is az a Pál, és mivel lett megbízva. Emlékeztetőként, hadd idézzem újra a Római levél 1. fejezetének 1. versét:

Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. (Róma 1, 1)

Itt láthatjuk, hogy Pál Jézus Krisztus szolgája. Arra lett elhívva, hogy apostolként hirdesse az Isten evangéliumát. A 2. versben olvashattuk, hogy ez az az evangélium, amit Isten már régen megígért a prófétái által. Azt is láthattuk, hogy az Isten evangéliuma, a kegyelem evangéliuma. Az előző bejegyzésemben olvashatjátok, hogy mi a kegyelem evangéliuma. Az 1. vershez nagyon szorosan kapcsolódik a 6. vers, és majd azt is leírom, hogy miért, de megemlítem az 5. verset is, hogy teljes legyen a kép:

A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért; Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: ... (Róma 1, 5-6)

A 4. versben láttuk, hogy Jézus Krisztus az Isten fiának bizonyíttatott.

Az 5. versben látjuk, hogy Ő általa vettük a kefyelmet és az apostolságot. Miért, azért, hogy engedelmesek legyünk a hitben. Hol? Minden pogányok, azaz az egész világ előtt. Kinek a nevéért? Annak a nevéért, aki az Ő feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott.

Itt jön be a 6. vers. Azt látjuk, hogy az 5. versben, mindezeket Pál írta magáról, és azokról, akik az Ő apostol társai. A 6. versben viszont egyértelműen kihangsúlyozza Pál, hogy nem csak ő lett elhívva arra, hogy az Isten evangéliumát hirdesse. A 6. versben Pál T/2-ben beszél, azaz mindenki máshoz, és személyesen hozzánk is, akik olvassuk az Ő levelét.

Ez alapján a vers alapján Pál nevének a helyére behelyettesíthetem a saját nevemet is, hiszen Pál hozzám is szól. Erre a Szent Lélek egyértelműen rávilágít.

Szóval, az 1. vers alapján, nem csak Pál, hanem én is arra lettem elhívva, kiválasztva, hogy az Isten evangéliumát, a kegyelem evangéliumát hirdessem az embereknek. Azt az evangéliumot, amit Isten már régen megígért az Ő prófétái által. Arra lettem kiválasztva, hogy annak a nevét hirdessem, aki az Ő feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott. Ez a valaki Jézus Krisztus, ő általa vettem a kegyelmet a hitben való engedelmességre, minden pogányok között, azaz a világban. Kinek a nevéért? Annak a nevéért, aki a feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott, azaz Jézus Krisztus nevéért.

Itt jön be, amit örömmel hangsúlyozok minden alkalommal, számodra is kedves barátom, aki még nem részeültél a kegyelem evangéliumának öröméből. Jézus Krisztus neked is lehetőséget nyújt arra, hogy a te örömöd is teljes legyen , és hidd, hogy:

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; ... (1 Korinthus 15, 1-4)

Ez lehet a te örömed is kedves barátom, aki még nem tetted magadévá a kegyelem evangéliumának örömét. A kegyelem evangélium öröme a tiéd is lehet, ha mindezt hittel elfogadod, amit ebben a néhány versszakban ide idéztem neked.

Miután elfogadtad a kegyelem evangéliumát és annak örömét, te is bátran emlékezhetsz arra, hogy te is ki lettél választva arra, hogy az Isten kegyelmi evangéliumát hirdesd mindenkinek. Azt az evangéliumot, amit Isten már az Ő prófétái által megígért. Azt az evangéliumot, ami Jézus Krisztus halálból való feltámadása által lett teljessé. A halálból való feltámadása által Isten fiának bizonyíttatott. Azzal, hogy Krisztus feltámadt a halálból legyőzte a bűn átkát, a halált. Azt az állapotot, ami az embert örökre elválasztja Istentől. Ha hiszed, hogy mindez személyesen érted is történt, akkor menj, és hirdesd bátran és örömmel, hogy az egész világ tudja meg, hogy ki az a Jézus Krisztus, és mit tett!

Légy áldott kedves barátom, Orsi

A KEGYELEM EVANGÉLIUMA 2.

Sziasztok!

Bár csak egy verssel haladtam tovább a Római levélben, mégis már annyi megosztani valóm van veletek, hogy le kell írnom ahhoz, hogy győzzétek olvasni is. Tehát a folytatás a Rómaiakhoz írt levél 1. fejezetének 5. verséhez kapcsolódik:

A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért;

A kegyelmet számunkra, az Atya adta Jézus Krisztus kezébe, aki elhozta és nekünk adta, hogy szabadon elfogadhassuk. Az evangéliumokban olvashatjuk, hogy Jézust az Atya küldte. Jézusban küldte el nekünk a kegyelem ajándékát, amit Ő személyesen nem adhatott át nekünk, mert a bűn vastag fala elválasztott minket tőle. Jézus Krisztus a kezében hozta el számunkra a kegyelmet.

Mint, ahogy Krisztus szenvedése is bár a kereszten teljesedett ki, már előtte is vért izzadt a Gecsemáné-kertben, vagy vérzett miután megverték stb. Minden egyes vércsepp az Isten kegyelmi ajándékát hordozta számunkra. Ahogyan a szenvedése a kereszten lett teljessé akkor, amikor a kegyelem ajándékát hordozó kezeket átütötték a szegek, amikor a kegyelem ajándékát hordozó kezeket átlyukasztották a szegek, Krisztus meghalt, de a kárpit kettéhasadt, a bűn vastag fala leomlott. Olyan, mintha a bűn téglái zúzták volna halálra azt, aki a kegyelmet hozta el számunkra.

A kegyelem vércseppjei Krisztus átlyukasztott kezén keresztül jutottak el hozzánk, és ezzel megmentett minket attól, hogy a bűn vastag falának a téglái minket zúzzanak halálra.

Viszont mindez nem ért volna semmit, ha Jézus Krisztus a halálban marad, a bűn romjai alatt. De Ő feltámadt, mert a bűn romjai nem uralkodhattak rajta, képtelenek voltak rajta maradni.

Jézus, feltámadása által egy új falat kezdett el építeni, erről beszél Péter apostol az Ő levelében:

Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (Péter apostol 1. levele 2. fejezet, 5. vers)

Péter itt azt mondja, épüljünk fel. Ahhoz, hogy valami felépüljön, kell valaki, aki épít. Jézus ezt teszi. Elkezd építeni egy falat, de nem egy válaszfalat Isten és ember között, hanem az Ő templomának falát, amelyben Ő maga lakozik majd. Az élő kövek, melyekből a templom épül mi vagyunk.

Ez a templom jelenleg is épül. Mi lehetünk azok, akik a templom épüléséhez újabb élő köveket gyűjthetünk, akiket Jézus beépít az Ő templomába.

Mindezt a folyamatot hit által fogadhatod el, ha még nem tetted meg. Hit által lehet a tiéd is a kegyelem ingyen ajándéka, amit Isten elküldött számodra, Jézus Krisztus által. Jézus el is hozta számodra is ezt az ajándékot, és te bátran és bizalommal elfogadhatod. Onnantól kezdve, hogy Isten kegyelmi ajándékát elfogadtad, nincs többé válasz fal közted és Isten között, hanem a kegyelem szabad útja, amin keresztül közvetlenül kapcsolatba kerületsz Istennel.

Jézus Krisztus, minden egyes érted kiontott vércseppje a kegyelem ajándéka számodra is. A kegyelem ajándéka számodra, hogy nem a te véred ontatott ki. A kegyelem ajándéka számodra is abban lett teljessé, hogy Jézus nem maradt a halálban, a bűn hatalma Jézust nem tudta legyőzni. Ő volt az, aki feltámadása által végleg legyőzte a bűn hatalmát. Te is hiheted bátran, hogy a feltámadt Jézus Krisztus a rajtad uralkodó bűn hatalmát is legyőzte, és megmentett téged attól, hogy a bűn hatalma téged zúzzon halálra. Neked semmit nem kell tenned, mint elfogadnod, hogy Isten kegyelmi ajándéka, személyre szabottan a tiéd is lehet.

Nézzük még meg, hogy mit erről Pál az Efézusiakhoz írt levél 3. fejezet, 8. versében:

Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát; ...

A kegyelem nemcsak Pálnak, hanem mindenkinek adatott. Ahogyan Pál apostol, mi is arra kaptuk, hogy hirdessük a pogányoknak, azaz a világnak, a "Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." Ez az a gazdagság, ami betölti majd azt a "lelki házat", melynek mi lehetünk az élő kövei. Annak a lelki háznak, amiről Péter írt. Attól lelki a ház, hogy maga az Isten Szent Lelke, azaz jelenléte fog benne lakozni.

Isten békessége veletek, Orsi

A KEGYELEM EVANGÉLIUMA

Sziasztok! Mostanában sokat tanulmányozom Pál leveleit. A Rómaiakhoz írt levél 1. fejezetének, csak az 1-4. verséről írtam egy nagy füzetbe egy pár oldalt. Szószerint a Bibliának minden egyes szava egy csepp az Élet Forrásából, vagy egy morzs az Élet Kenyeréből megelégíti az embert. Most szeretnék veletek néhány dolgot megosztani veletek ebből a fejezetből. 1. FEJEZET: 1-4. vers Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. Melyet eleve megígért az ő prófétái által a szentírásokban, Az ő Fia felől, a ki Dávid magvából lett test szerint, A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felől, ... 1. Pál, Jézus Krisztus szolgája, aki apostolként lett elhívva. Az elhívásának a célja, hogy hirdesse az Isten evangéliumát. Nézzük meg mit ír erről az Apostolok Cselekedetei 9. fejezet, 15. verse: Monda pedig néki az Úr: Eredj el, mert ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok és királyok, és Izráel fiai előtt. Pál, tehát választott edény. Az Úr, Pálba, ebbe a választott edénybe a nevét, azaz önmagát helyezi abból a célból, hogy hordozza Őt a pogányok és királyok és Izrael előtt. Egy edény önmagában nem képes semerre se mozdulni csak akkor, ha valaki viszi. Pál az edény, aki hordozza az Úr nevét. Az Úr, akinek a nevét Pál hordozza, beleköltözik Pálba, az edénybe. Az Úr, aki mindenható és mindenütt jelen van:

• Jelen van kívülről, hogy megfogja Pált, aki magától képtelen mozogni, helyes irányba menni, és viszi.


• Jelen van Pálban, az edényben, aki az Ő nevét, személyét hordozza.


• Jelen van ott is, ahová Pál viszi az Ő nevét.

Pál a választott edény, aki hordozza az Úr nevét. Emberi ésszel felfoghatatlan, de a következő dolog történik: Az Úr megfogja Pált, az edényt, és Ő maga az, aki Pálban, az edényben sajátmagát viszi, hordozza.

Most nézzük meg, mit ír erről a Galatákhoz írt levél 1. fejezet, 15. verse:

De mikor az Istennek tetszett, ki elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által, ...

Isten, kegyelem által hívta el Pált. Isten evangéliuma, a kegyelem evangéliuma. Pál, a kegyelem evangéliumát vitte, de ahhoz, hogy a kegyelem evangéliumát hordozhassa, az első lépés, hogy Isten kegyelemét és kegyelem által történő elhívását elfogadja.

A kegyelem olyasmi, mint egy ruha, amit felad ránk az Úr. A kegyelem az egyetlen ruha, ami eltakarja a mi mezítelenségünket, szégyenünket, és ha az első emberrel szembetalálkozunk, aki még nem vette föl a kegyelem ruháját, ő mezítelen, de az ő mezítelenségét is csak a kegyelem ruhája fedezi be. Viszont, a kegyelem egy olyan ruha, amit ha azért veszel le magadról, hogy a kegyelem nélkül mezítelen embert felruházd, te sem maradsz mezítelen. A kegyelem egy olyan ruha, amit rajtad van, a tiéd, de bárkivel nyugodtan megoszthatod. Bátran felruházhatsz vele más mezítelen, szégyenben lévő embereket. Mindezt anélkül teheted, hogy neked el kellene veszítened a kegyelem ruháját, ami örökre eltakarta a szégyenedet. Attól a perctől kezdve, hogy az Úr rádöltötte a kegyelem ruháját, soha többé nem leszel mezítelen, azaz nem leszel szégyellni való Isten előtt. Mivel a kegyelem befedez, beborít téged, ezért nem lesz mit szégyellned az Úr előtt.

2. Pál, az Isten evangéliumát, a kegyelem evangéliumát hirdeti. Azt az evangéliumot, amit Isten már megígért. Az evangélium beteljesedésének a kezdete, az Isten ígérete, az Ő prófétái által ígért meg a szentírásokban.

• Szent az Isten


• Szent az Ígéret


• Szent az írás, mert Isten Szent Lelke van rajta.


• Szentek a kezek, amelyek megírták, mert azokon is Isten Szent Lelke volt.

Nézzük meg mit ír erről Ézsaiás próféta könyvében a 7. fejezet, 14. versében:

Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, ...

Nemcsak a kegyelem evangéliuma hirdettetik, de a kegyelem Istene is velünk van, mert az Immánuel, azt jelenti, velünk az Isten. Annyira velünk van, hogy sokáig Ő maga is itt élt a földön közöttünk, emberként.

Az Ézsaiás próféta könyvének 9. fejezetében, a 6-7. versben ezeket olvashatjuk:

Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt!

Jézus Krisztus, a seregek Urának, buzgó szerelmének a megtestesítője. Az Úr irántunk való szerelme NEM EGY ÉRZÉS, NEM EGY FOGALOM, hanem TEST és VÉR, ami kézzel fogható mindenki számára, aki elfogadja.

Ezt mi sem fejezi ki jobban, mint a sokak által ismert, Ézsaiás próféta könyvének 53. fejezete. Az Úr SZENVEDÉLYES SZERELME, TEST és VÉR. Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának teste töretett meg, és vére ontatott ki, ebben mutatta meg, hogy mennyire szeret, és így válhatott számunkra az Isten szerelme Lélekké és Életté.

3. Ezt látjuk ebben a versben, hogy Isten szerelme, Krisztus megöretett TESTÉBEN és kiontatott VÉRÉBEN lett kifejezésre juttatva.

4. Isten testetöltött szerelme halálra adatott test szerint. Ezzel kifejezve azt is, hogy a bűnös emberi test cselekedetei csak ölni és meghalni képesek. Viszont, Jézus Krisztus, aki TÖKÉLETES ISTEN FIA, feltámadt a Szent Lélek által. Míg a bűnös emberi test cselekedetei ölnek és meghalnak, a bűntelen Isteni Lélek cselekedetei, megelevenítenek, megújítanak és éltetnek. Míg a test cselekedetei végleg meghalnak, a Lélek cselekedetei örökké élnek. Jézus Krisztus kereszthalála által, a mi bűnös testünk cselekedetei is meghaltak. Krisztus feltámadása által, az Ő Szent Lelkének a cselekedeteit kelti életre bennünk, amik örökké élnek és éltetnek. Az Ő Lelkének cselekedetei által testünk ugyan meghal, mert az Ő Lelke cselekedetei által elhagyva ezt a testet, új testet készít számunkra, amit viszont örökké éltet majd, és nem lesz több bűnös cselekedet.

Ha hiszed, hogy mindezt Jézus Krisztus személyesen érted is megtette, és teszi mind a mai napig, akkor ez a folyamat benned is végbe fog menni. Te is lehetsz szabad a test bűnös cselekedeteidtől, mert Jézus Krisztus vérének minden cseppje elegendő arra, hogy a te szégyellni való múltadat is eltörölje. Azért, hogy az Ő feltámadása által, egy új szégyentől szabad életed lehessen, és a Szent Lélek téged is megújítson. Azért, hogy egy nap neked is lehessen egy olyan tested, amely soha többet nem lát szégyent, fájdalmat csak örömöt és szeretetet.

Mindannyian lehetünk az Isten nevét, az Isten evangéliumár hordozó edények, akik az Ő kezében vagyunk

Isten áldjon, Orsi

Cigányok

Anyukámékat ma hallottam a cigányokról beszélgetni, amit nekem fájt hallgatni. Volt, amiben egyet értettem velük, de Isten nagyon sok dolgot helyezett a szívemre, amit úgy gondoltam megosztok veletek.

Mostanában egyre többet hallunk olyat, hogy cigányokat vernek agyon, ölnek meg, bátalmaznak stb. Anyukámék is úgy állnak hozzá, hogy megérdemlik a cigányok. Anyukám egyre többször hoz haza olyan híreket, hogy nagyon fiatal, serdülőkorban lévő lányok, már gyereket várnak.

Viszont azon gondolkodtam, hogy ha mi keresztények is elítéljük ezért őket és lenézzük őket, akkor mennyivel vagyunk különbek azoktól, akik fizikailag is bántalmazzák őket. Hálás vagyok Istennek azért, hogy nem adott jogot arra, hogy másokat elítéljek. Ő sem akarja őket elítélni. Ha tőlünk keresztényektől sem hallanak a kegyelemől, amiből nekik ugyanúgy szabad részesülniük, akkor kitől halljanak róla. Ha mi keresztények nem mondjuk el nekik, hogy van más lehetőség és van egy új lehetőség, ha mi sem a kegyelmet hírdetjük nekik, hanem megvetjük őket a bűneik miatt, akkor milyen alapon várjuk el tőlük, hogy megváltozzanak.

Azzal egyet értek, hogy a cigányok sokat bűnöznek, lopnak stb. és sokat ártottak nekünk, de azzal meg mi ártunk nekik, ha megfosztjuk őket attól, amire Isten nekik is jogot adott és megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy megismerjék a kegyelmet. A legjobban azzal ártunk nekik, mint ők nekünk, hogy még el is ítéljük őket ezért.

Azzal, hogy elítéljük a cigányokat olyanokká válunk, mint Mózes aki azt mondta a népnek, hogy Isten haragszik rá és ezért nem mehetett be az ígéret földre. Van egy másik story, amikor Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a farizeusok lenézik és megvetik ezért.

Isten külön rám bízta, hogy a cigányokért jobban kell imádkozni, mint eddig,mert nagy terve van velük Istennek.

Nincs rosszabb annál, mint amikor valakit a bűneiért olyan valakik ítélnek el, akik legalább annyira bűnösek. Örülök, hogy én nem rendelkezem ezzel a joggal. A cigányokat miért ítélik el?, mert bűnöznek. Jézus egyetlen embert sem ítélt el azért,mert bűnös, hanem Ő maga hordozta az ítéletet. Vagy az elítélés szó helyett inkább használom a kirekesztés, a lenézés szót. Nem csak azokat értékelik alá, akik fogyatékosok, betegek, nincstelenek, hanem azokat is, akik bűnöznek. Pedig Jézus nem értékelt alá senkit. Összefogással többre mennénk. Ahelyett, hogy itt vitatkozunk sokan, hogy kinek van igaza, mikor az Ige egyértelműen leírja mi a feladatunk és egyértelműen leírja azt is, hogy kizárólag kinek lehet igaza.
Néhány igehelyet szeretnék veletek megosztani, amik csak töredékei annak, ahányszór szóvan arról, hogy ne legyünk személyválogatóak. Ezeket az Igéket egy tesóval, az Ostermann Janival kerestük meg: 2 Timóteus 2, 1-4; Filippi 2, 2; 1 Korintus 13, 4-5- Galata 2, 20; 4 Mózes 20, 12 stb...

Kegyelem, irgalom és békesség nektek bőségesen, Orsi

Jót terveztél az életem felől...

Sziasztok!
Eljött az alkalom, hogy ismét beszámoljak egy hétnek az eseményeiről, amiket Isten tett az életemben az elmúlt héten.
Először is, megint csak megerősítette bennem, hogy mit jelent közben járni és mit jelent imaharcosnak lenni és ezért nagyon hálás vagyok.
Megmutatta az ima fontosságát az életemre nézve és azért, hogy mások felé, másokért használjon engem erre.
Megerősítette bennem a dicsőítés fontosságát és azt, hogy gyakrabban és alaposabban tanulmányozzam az Ő Igéjét.
Vasárnap ismét egy különleges gyülekezeti alkalmon vettem részt, ahol a Zsidókhoz írt levél 11-ik részét folytattuk és eljutottunk benne Mózesig.
Megint megtanultam, hogy nem Isten létezésének kérdése a hit, hanem az a hit, amikor annak hiszek, amit Isten mond és ígér.
Meg lehetek győződve arról, hogy amit Isten megígér az úgy is van, mert ezt az elődeink élete által is bebizonyította.
Azt is, hogy Isten készített valami gyönyörűt, amit mi még nem láttunk, de Ő már igen és ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elhiggyük, mert amit Isten mond az úgy van.
Isten megígérte Noénak, hogy 40 napos esőt bocsát a földre, de azt nem mondta, hogy mikor. Noé 120 évig építette a bárkát és nem hagyta abba, mert hitte, hogy amit Isten megígért az be fog teljesülni.
Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Isten hová viszi, de hitt Isten ígéretének és elindult.
Ábrahám nem értette, hogy Isten miért kéri, hogy áldozza fel az egyetlen fiát, de hitt Isten ígéretének és felvitte a fiát a hegyre stb.
Tehát ebből a lényeg, hogy HIT= hinni annak, amit Isten mondott, amit megígért. Tudva azt, hogy az 100%-san beteljesedik.
Vasárnap este, amikor eljöttem a bábpróbáról, a buszmegállóban összefutottam egy férfival, akivel igazából nem akartam találkozni, már hetek óta messziről elkerültem.
Akkor ott a buszmegállóban nem volt lehetőségem elkerülni, viszont volt lehetőségem neki beszélni Jézusról.
Ez az ember, már eljutott odáig, hogy nem tudja elfogadni, hogy Isten irgalmas, ekkor kezdtem el neki beszélni Jézusról, de nagyon elutasító volt.
Szabályosan menekült attól, hogy én Jézusról beszéljek neki, de a lényeget hallotta.
A beszélgetésbe bekapcsolódott még egy hölgy, aki kiállt mellettem és ő is védte az irgalmas Isten nevét, amin nagyon meglepődtem, de amikor az a hölgy is elkezdett beszélni, rájöttem Isten akarta, hogy ez a beszélgetés összejöjjön.
Amikor elmondtam a férfinak Jézusról, amit akartam, nem akarta tovább hallgatni és elment.
Azt tudom, hogy a lényeget hallotta.
A hölgy sajnos nem arra a buszra szállt fel, amelyikre én.
Már félig felszálltam a buszra, amikor a hölgy utánam szólt és csak ennyit mondott: köszi.
Közben jött egy fiatalabb nő is, akiről csak annyit tudtam, hogy arra lakik, amerre én, de még soha az életbe nem köszöntünk egymásnak.
Ő nem hallotta szerintem a beszélgetést, de mégis úgy viselkedett, mintha hallotta volna.
Köszönt nekem és rám mosolygott, amikor szálltunk le a buszról, megint rám mosolygott.
Amiben megerősített Isten ezen a beszélgetésen keresztül, hogy mennyire nagy szükségem van a kegyelemre.
Bár ez a férfi elutasította Jézust, én ennek ellenére megerősödtem és tanultam belőle.
A beszélgetés alatt a következőre jöttem rá: Istennek, mindannyiunkra nézve van egy terve, de ha azt a tervet mi elutasítjuk, akkor Isten nem fogja megvalósítani, mert Ő nem erőszakos.
Ő felajánlotta, hogy van egy jó terve az életemre nézve, de nekem kellett rá válaszolnom, hogy elfogadom- e.
Hálás vagyok azért, hogy emellett a cél mellett döntsek.
Igyekszem minél több embernek elmondani, hogy Istennek van egy terve az életükre nézve, de nekik kell dönteni, hogy elfogadják-e vagy sem.
Viszont nem érdemes halogatni a döntést.