Hétfő este

Sziasztok!

Mivel nagyon ritkán jutok internet elé, ezért következő bejegyzésem, ami nem most született, csak most tudom megosztani veletek.

Hétfő esténként a Budapest Golgotában a Filippi (Öröm) levelet tanulmányozzuk. Havonta 1 hétfő viszont kivétel, amikor az egész estét a dicsőítésre, Isten akaratának, vezetésének keresésére fordítjuk.

Ez a kivételes hétfő este most volt a héten. Szokásom szerint, már 1 órával az alkalom előtt odaértem a gyülekezetbe, ahol hallottam a dicsőítő csapatot próbálni. Azon kívül, hogy volt egy dal, amit rengetegszer elpróbáltak, nem tűnt fel semmi, amíg el nem kezdtük élesben keresni Istent.

Ennek a dalnak a szövege a következő:

"Szeretlek Uram,
És a hangommal
A lelkemből Téged imádlak.
Királyom, örvendj én bennem,
Gyönyörű dal, hadd legyek füledben."

Ennyi az egész dalnak a szövege. Mire véget ért az alkalom, megértettem, hogy miért is volt fontos, hogy annyiszor elpróbálják azt a dalt.

Ez alatt a dal alatt, Isten a következőt mutatta meg magáról: Te vagy Én, amikor személyesen, teljes odaszánással énekelsz az Úrnak, akár ezt a dalt, akár csak annyit, hogy mennyire szereted, Ő a következő képen reagál. Amikor mi azt mondjuk Istennek, hogy mennyire szeretjük, Ő nem úgy reagál, ahogy általában egymásnak reagálunk:
-Szeretlek!
-Én is!
Isten szemében nem ennyi a szeretet. Hát Ő nekem megmutatta mit tesz akkor, amikor mi teljes szívünkből megnyílunk előtte, és szeretjük. Már amennyire emberként szerethetjük őt. Nehéz emberi szavakkal kifejezni, de Isten, aki egyébként Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően a mi szerető apukánk lehet, ÖRÖMKÖNNYEKET SÍR, amikor mi teljes lényünkkel kifejezzük neki a szeretetünket.

Mi történt azután, hogy láttam Istent, a világmindenség teremtőjét örömében sírni, csak azért, mert én azt mondtam neki, szeretem a következőt mondta: "Figyelj drága lányom, amiért te ennyire megörvendeztettél engem, most megmutatom neked, hogy én mennyire szeretlek!" Innentől kezdve, az alkalom alatt Isten szeretete zuhatagként kezdett el beteríteni, és folyamatosan rám ömleni." Ez valami olyasmi, amit ember nem adhat. Kiborította rám az Ő szerelmének hordóját, ami csak úgy lángolt értem.

Az alkalom végén egy olyan dalt énekeltünk, ami Isten tervére emlékeztet minket. Miután kifejezte felénk, felém mennyire szeret, jöhetett amire annyira várt, hogy elmondja, mi mindent tervezett velem, velünk:

Jót terveztél az életem felől
Szívből örülsz mikor jót tehetsz velem.
Értem adtad Jézust a Bárányt,
Hogyne ajándékoznál mindent nekem. (X2)

Mielőtt megszülettem Te már elhívtál.
Szerelmed, mint napfény árad rám.
Kegyelmed örökké tart sosem múlik el.
Fiaddá fogadtál

Jót, igen jót, igen jót, igen jót terveztél!

Jézusban fiad vagyok szeretett gyermek.
Te lettél az igazgyöngy, akiért élek.
Semmi nem választ el te szerelmedtől,
Te vagy már örökségem!

Ez Isten szerelme irántunk! Ez Isten reakciója arra, amikor kifejezzük felé mennyire szeretjük őt!

Legyen ez bátorítás azok számára, akik csak arra vágynak, hogy mindjobban meglássák Isten szerelmének munkáját az életükben!

Isten szenvedélyes Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá, de nem itt ért véget. Jézus Krisztus áldozatának és feltámadásának köszönhetően, Isten szerelmének megnyilvánulását több ezer éve a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, ha akarjuk.

Egy Igével zárom soraimat:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Sofóniás 3, 17)

A KEGYELEM EVANGÉLIUMA 3

Sziasztok!

Szeretném folytatni ott, ahol legutóbb abaahagytam. Mielőtt áttérnék a Római levél 1. fejezetének 6-7. verséhez, csak szeretném, ha emlékeznénk, hogy ki is az a Pál, és mivel lett megbízva. Emlékeztetőként, hadd idézzem újra a Római levél 1. fejezetének 1. versét:

Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomának hirdetésére. (Róma 1, 1)

Itt láthatjuk, hogy Pál Jézus Krisztus szolgája. Arra lett elhívva, hogy apostolként hirdesse az Isten evangéliumát. A 2. versben olvashattuk, hogy ez az az evangélium, amit Isten már régen megígért a prófétái által. Azt is láthattuk, hogy az Isten evangéliuma, a kegyelem evangéliuma. Az előző bejegyzésemben olvashatjátok, hogy mi a kegyelem evangéliuma. Az 1. vershez nagyon szorosan kapcsolódik a 6. vers, és majd azt is leírom, hogy miért, de megemlítem az 5. verset is, hogy teljes legyen a kép:

A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az ő nevéért; Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai: ... (Róma 1, 5-6)

A 4. versben láttuk, hogy Jézus Krisztus az Isten fiának bizonyíttatott.

Az 5. versben látjuk, hogy Ő általa vettük a kefyelmet és az apostolságot. Miért, azért, hogy engedelmesek legyünk a hitben. Hol? Minden pogányok, azaz az egész világ előtt. Kinek a nevéért? Annak a nevéért, aki az Ő feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott.

Itt jön be a 6. vers. Azt látjuk, hogy az 5. versben, mindezeket Pál írta magáról, és azokról, akik az Ő apostol társai. A 6. versben viszont egyértelműen kihangsúlyozza Pál, hogy nem csak ő lett elhívva arra, hogy az Isten evangéliumát hirdesse. A 6. versben Pál T/2-ben beszél, azaz mindenki máshoz, és személyesen hozzánk is, akik olvassuk az Ő levelét.

Ez alapján a vers alapján Pál nevének a helyére behelyettesíthetem a saját nevemet is, hiszen Pál hozzám is szól. Erre a Szent Lélek egyértelműen rávilágít.

Szóval, az 1. vers alapján, nem csak Pál, hanem én is arra lettem elhívva, kiválasztva, hogy az Isten evangéliumát, a kegyelem evangéliumát hirdessem az embereknek. Azt az evangéliumot, amit Isten már régen megígért az Ő prófétái által. Arra lettem kiválasztva, hogy annak a nevét hirdessem, aki az Ő feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott. Ez a valaki Jézus Krisztus, ő általa vettem a kegyelmet a hitben való engedelmességre, minden pogányok között, azaz a világban. Kinek a nevéért? Annak a nevéért, aki a feltámadása által Isten Fiának bizonyíttatott, azaz Jézus Krisztus nevéért.

Itt jön be, amit örömmel hangsúlyozok minden alkalommal, számodra is kedves barátom, aki még nem részeültél a kegyelem evangéliumának öröméből. Jézus Krisztus neked is lehetőséget nyújt arra, hogy a te örömöd is teljes legyen , és hidd, hogy:

Eszetekbe juttatom továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be is vettetek, melyben állotok is, A mely által üdvözültök is, ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint; És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint; ... (1 Korinthus 15, 1-4)

Ez lehet a te örömed is kedves barátom, aki még nem tetted magadévá a kegyelem evangéliumának örömét. A kegyelem evangélium öröme a tiéd is lehet, ha mindezt hittel elfogadod, amit ebben a néhány versszakban ide idéztem neked.

Miután elfogadtad a kegyelem evangéliumát és annak örömét, te is bátran emlékezhetsz arra, hogy te is ki lettél választva arra, hogy az Isten kegyelmi evangéliumát hirdesd mindenkinek. Azt az evangéliumot, amit Isten már az Ő prófétái által megígért. Azt az evangéliumot, ami Jézus Krisztus halálból való feltámadása által lett teljessé. A halálból való feltámadása által Isten fiának bizonyíttatott. Azzal, hogy Krisztus feltámadt a halálból legyőzte a bűn átkát, a halált. Azt az állapotot, ami az embert örökre elválasztja Istentől. Ha hiszed, hogy mindez személyesen érted is történt, akkor menj, és hirdesd bátran és örömmel, hogy az egész világ tudja meg, hogy ki az a Jézus Krisztus, és mit tett!

Légy áldott kedves barátom, Orsi