Hétfő este

Sziasztok!

Mivel nagyon ritkán jutok internet elé, ezért következő bejegyzésem, ami nem most született, csak most tudom megosztani veletek.

Hétfő esténként a Budapest Golgotában a Filippi (Öröm) levelet tanulmányozzuk. Havonta 1 hétfő viszont kivétel, amikor az egész estét a dicsőítésre, Isten akaratának, vezetésének keresésére fordítjuk.

Ez a kivételes hétfő este most volt a héten. Szokásom szerint, már 1 órával az alkalom előtt odaértem a gyülekezetbe, ahol hallottam a dicsőítő csapatot próbálni. Azon kívül, hogy volt egy dal, amit rengetegszer elpróbáltak, nem tűnt fel semmi, amíg el nem kezdtük élesben keresni Istent.

Ennek a dalnak a szövege a következő:

"Szeretlek Uram,
És a hangommal
A lelkemből Téged imádlak.
Királyom, örvendj én bennem,
Gyönyörű dal, hadd legyek füledben."

Ennyi az egész dalnak a szövege. Mire véget ért az alkalom, megértettem, hogy miért is volt fontos, hogy annyiszor elpróbálják azt a dalt.

Ez alatt a dal alatt, Isten a következőt mutatta meg magáról: Te vagy Én, amikor személyesen, teljes odaszánással énekelsz az Úrnak, akár ezt a dalt, akár csak annyit, hogy mennyire szereted, Ő a következő képen reagál. Amikor mi azt mondjuk Istennek, hogy mennyire szeretjük, Ő nem úgy reagál, ahogy általában egymásnak reagálunk:
-Szeretlek!
-Én is!
Isten szemében nem ennyi a szeretet. Hát Ő nekem megmutatta mit tesz akkor, amikor mi teljes szívünkből megnyílunk előtte, és szeretjük. Már amennyire emberként szerethetjük őt. Nehéz emberi szavakkal kifejezni, de Isten, aki egyébként Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően a mi szerető apukánk lehet, ÖRÖMKÖNNYEKET SÍR, amikor mi teljes lényünkkel kifejezzük neki a szeretetünket.

Mi történt azután, hogy láttam Istent, a világmindenség teremtőjét örömében sírni, csak azért, mert én azt mondtam neki, szeretem a következőt mondta: "Figyelj drága lányom, amiért te ennyire megörvendeztettél engem, most megmutatom neked, hogy én mennyire szeretlek!" Innentől kezdve, az alkalom alatt Isten szeretete zuhatagként kezdett el beteríteni, és folyamatosan rám ömleni." Ez valami olyasmi, amit ember nem adhat. Kiborította rám az Ő szerelmének hordóját, ami csak úgy lángolt értem.

Az alkalom végén egy olyan dalt énekeltünk, ami Isten tervére emlékeztet minket. Miután kifejezte felénk, felém mennyire szeret, jöhetett amire annyira várt, hogy elmondja, mi mindent tervezett velem, velünk:

Jót terveztél az életem felől
Szívből örülsz mikor jót tehetsz velem.
Értem adtad Jézust a Bárányt,
Hogyne ajándékoznál mindent nekem. (X2)

Mielőtt megszülettem Te már elhívtál.
Szerelmed, mint napfény árad rám.
Kegyelmed örökké tart sosem múlik el.
Fiaddá fogadtál

Jót, igen jót, igen jót, igen jót terveztél!

Jézusban fiad vagyok szeretett gyermek.
Te lettél az igazgyöngy, akiért élek.
Semmi nem választ el te szerelmedtől,
Te vagy már örökségem!

Ez Isten szerelme irántunk! Ez Isten reakciója arra, amikor kifejezzük felé mennyire szeretjük őt!

Legyen ez bátorítás azok számára, akik csak arra vágynak, hogy mindjobban meglássák Isten szerelmének munkáját az életükben!

Isten szenvedélyes Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá, de nem itt ért véget. Jézus Krisztus áldozatának és feltámadásának köszönhetően, Isten szerelmének megnyilvánulását több ezer éve a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, ha akarjuk.

Egy Igével zárom soraimat:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Sofóniás 3, 17)

RAGASZKODÁS?

Kedves testvérek és barátok!

Régen nem írtam már, de ma különleges dolog történt, aminek az előkészítője a tegnap esti dicsőítés és Neil-tanítás volt.

Ami viszont ma történt, az egyenlő a csúccsal.

Egy nagyon kedves mozgássérült barátnőmmel cseteltünk, és rajta keresztül tanított nekem valamit a Szent Szellem.

Gyakran annyira ragaszkodunk emberekhez, hogy napokig, hetekig fáj, hogy nem találkozunk egymással, mert érezzük egymás hiányát. Sokszor úgy is ragaszkodunk valakihez, hogy ez a ragaszkodás a másik fél részéről nem ennyire indenzív. Annyira ragaszkodunk, hogy az a legkevesebb, hogy félóráig sírunk, amikor búcsúzkodni kell. Miért? Mert utána sokáig nem találkozunk, és félünk attól, hogy elveszítjük egymást, vagy azt a bizonyos személyt, akit ennyire szeretünk. Van, hogy észre sem vesszük, hogy már több, mint egy órája csetelünk egymással, és amikor el kell köszönnünk egymástól, mindig marasztalni próbáljuk egymást, és olykor ötször is elköszönünk egymástól.

Hova akarok kilyukadni ezzel, hogy az ember annyira a ragaszkodik, hogy még gondolni sem mer arra, hogy valaha elveszítheti azt az embert, akit annyira szeretett?

Mit akarok mondani azzal, hogy ez az INTENZÍV ragaszkodás sokszor csak egyoldalú?

Annyira szeretnek minket, hogy képesek őrültséget csinálni értünk, bosszút állni értünk, csak nehogy minket bántódás érjen. Kiöntik nekünk a szívüket stb.

Te jóég, hány ilyen beszélgetés kellett ahhoz, hogy végre meglássak valamit Jézus szívéből irántunk.

RAGASZKODÁS?

Jézus milyen szerepet is tölt be most?

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját, és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek ketten egy testté. (1 Mózes 2, 24)

Jézus a vőlegény szerepét tölti be.

Mit tett Jézus?

Elhagyta a Menny dicsőségét. Ragaszkodott, kihez? Az Ő menyasszonyához. Kik az Ő menyasszonya? Az egyház

Mit jelent ez?

Jézus képes volt őrültséget tenni érted és értem. Mégcsak nem is egy őrültséget, most kettőt mondok, és később még egy harmadikat is.

Őrültségek:

1. 
   
   Önként otthagyta a Mennyei dicsőséget, ezért a hangyányi kis földért.


2. 
   
   Önként ment fel a keresztre ezért a porfészekért.

Mi ez, ha nem őrültség? Itt jön be az, hogy Jézus mindezt úgy tette meg, hogy tudatában volt annak, hogy az embereknek csak apró töredéke lesz az, akik ezt az intenzív odaszánást viszonozzák. Mindez még nem elég. Mint mondtam, hogy a ragaszkodás annyira erős az egyik fél részéről, hogy napokig sír, és fáj ha nem találkozik azzal, akit ilyen intenzitással szeret, a kevésbé intenzív reakció ellenére is. Fél attól, hogy többé nem látja ezt a valakit.

Hát hadd mondjam, hogy ha valaki tud sírni annak tudatában, hogy akit ilyen tűzzel és őrülten szeretett el fogja veszíteni, akkor az Jézus. Azért, mert Ő mindennek tudatában tette meg azokat az őrültségeket, amiket tett.
Mint említettem, az ember ha nagyon ragaszkodik valakihez, kész bosszútállni is érte, ha bántás éri azt a valakit.
Jézus, mikor visszajön, ő is bosszút fog állni az övéiért, azokért, akiket szenvedés, fájdalom ért azért, mert viszonozták JÉzus szenvedélyesen égő szeretetét.

Egy kedves testvérem idézetével szeretném zárni soraimat:

"Ha velem találkozol, és engem elveszítesz, semmit sem vesztettél; DE HA JÉZUSSAL TALÁLKOZOL, ÉS ŐT VESZÍTED EL, AKKOR MINDENT ELVESZÍTETTÉL."

Jézus szenvedélyesen, tűzzel és őrülten szeret téged és engem is. Nem erőszakkal ragaszkodik, ha valaki őt elutasítja azt elengedi, annak ellenére, hogy szenvedélyesen oda van érte. Elengedi, bár zokog, és megszakad a szíve, ha csak egy embert is elveszít azok közül, akiket olyan szenvedélyesen szeretett, hogy önként csinálta meg azt az őrültséget, hogy OTTHAGYTA A MENNY DICSŐSÉGÉT és FELMENT A KERESZTRE, és végig szenvedett mindent, amit az az ember kapott: sebeket, fájdalmakat, keserűséget stb.

Hadd mondjam el, hogy ez az intenzitás még mind mostanában él Jézusban. Irántad is kedves barátom, aki esetleg eddig kételkedtél Jézus szeretetében. És irántam is, akinek szintén szükségem van arra, hogy ezt a mondatot mindennap megerősítse az ÚR: "Örök szeretettel szerettelek."

Áldást, Orsi

ÉZSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE

Sziasztok! 1. FEJEZET: 1-9. vers: Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Röviden az 1-9. vers tartalmáról: Ézsaiás próféta, az Úr, Izrael Istenének üzenetét közvetíti a néppel. Azt, amit az Úr neki látomásban mutatott. Ezekben a versekben arról beszél a Szent Lélek Ézsaiás prófétán keresztül, hogy Izrael népe hogyan fordult el az Úrtól, és ennek mi lett a következménye. Sajnos eljutottak odáig, hogy már nem ismerik, nem akarják ismerni az Urat. Amit a Szent Lélek nekem mutatott ezeken a verseken keresztül: Ezekben a versekben Ézsaiáson keresztül, Isten úgy beszél Izrael népéről, mint a fiairól, akiket felnevelt, akiket méltóságra emelt. A 2-3. versben Isten olyan mint egy apa, aki mindent megtesz az ő fiaiért, hogy felnevelhesse őket, hogy méltóságra emelje őket, azaz férfivá nevelje őket. Izrael népe itt olyan, mint akiket Isten nevelt, de ők még mielőtt teljesen felnőtté váltak volna, elérkeztek az úgynevezett kamaszkorba. Mint amikor a gyerekek már tizenévesen úgy döntenek, hogy el kezdenek önálló életet élni, és figyelmen kívül hagyva, hátat fordítanak a szüleik tanácsainak. Mint tudjuk, hogy egy apa részéről a neveléshez hozzá tartozik a veszélyektől való óvás. Isten mindent megtesz azért, hogy megóvja Izrael népét a veszélyektől. A kamasz gyerekeket, azaz Izraelt nem érdekli az, hogy Isten óvni akarja őket, azt gondolva, egyedül is meg tudják magukat óvni, egyedül is boldogulnak az életben, elutasítják a szerető Atya, Isten óvó, intő tanácsait. Az Úr itt egy olyan tapasztalt apa szerepét tölti be, aki már leélt egy pár tíz évet, és tudja mi vár a gyermekeire, fiaira, ha elfordulnak az ő szerető tanácsától. Másrészt az Úr Isten önmagában mind az a jó tulajdonság, aminek az ellenkezőjét tapasztalja meg Izrael, ha elfordul tőle. Bár Istent teszik felelőssé, Őt vádolják, nem értve azt, hogy kilépve Isten szerető, atyai jelenlétéből saját maguknak okozzák a következményeket. Mint amikor a gyerek, mikor már minden óvó tanácsot, amit szerető szülei adtak neki elutasított, magának okoz csalódást, és meg kell tapasztalnia, hogy mi vár rá, ha kilép a szerető szülők óvó kezei alól. Ahogyan a szülőknek fájdalmas ezt látni, Istennek mennyivel fájdalmasabb lehet látni, amikor Ő mindent megtesz azért, hogy gyermekeit, népét megóvja a annak a veszélyétől, hogy ők el forduljanak tőle, és ők mégis megteszik. A 3. versben Istent egy gazdához hasonlítja, akit megismer az ő állata, akihez haza talál az Ő szamara. Isten a gazda, azaz a gondviselő, aki mindent megad, mindent megtesz az ő népéért, hogy figyeljenek rá, hogy meghallják, amit mond. Mindent megtesz, hogy megóvja őket a veszélytől. Akik hátat fordítottak Istennek, saját maguk döntöttek úgy, hogy belemennek a veszélybe. Abba a veszélybe, amitől az Úr óvta őket. A 4. versben ebben a versben az Úr sóhaját hallom. Isten jó, de mivel elfordultak Istentől, kiléptek Isten jóságából, ennek a következménye, hogy gonoszak lettek. Isten igaz, de mivel elfordultak Istentől, kiléptek Isten igazságából, ezért hamissággal lettek megterhelve. Isten az a szerető apa, aki óvni, védeni akarta őket a tehertől, mivel kifordultak Isten óvó jelenlétéből, a hamisság, azaz a hazugság egyből teherként zuhant a népre, anélkül, hogy észrevették volna. Sokszor a hamisság, a hazugság, észrevétlenül tekeri körbe az embert, és csak akkor kap észbe, amikor már majdnem megfullad. Isten terve jó mag, jó nemzetség, mivel elfordultak Istentől, ezért magzatjaik, utódaik is csak gonoszok lehetnek. Isten maga a jóság, Isten jelenlétének tudatából kilépve csak gonoszság van. A 2. versben azt olvastuk, Isten méltóságra nevelte őket, azaz embert csinált belőlük. Viszont, miután elfordultak Istentől az emberek, a férfiak, nemtelen fiakká lettek. Isten a szeretet, de mivel elhagyták Istent, Istenen kívül utálat van. Az Úr Izrael Szentje, de Isten jelenlétének tudatából kilépve, a Szentségét is elhagyták. Az 5. versben látjuk, Izrael volt, aki elfordult az Úrtól. Az Úr itt ebben egy olyan kérdést tesz fel, amit nem akar megtenni. Nem akarja ostorozni a népét, és fel is teszi a kérdést, miért kényszerül arra Isten, hogy ostorozza őket. Isten az egészség és az erő, de rajta kívül csak betegség, erőtlenség van. Isten jelenlétén kívül a bűn van, és ennek következménye az, hogy Izrael szenved. Itt végig az 5. verstől a 8. versig azt látjuk, ahogyan az Úr elmondja, hogy mivé lett az Ő népe. Kifordulva Isten jóságából, Atyai szeretetéből, gondviseléséből kilépve, az emberek nyakába zúdult a sok betegség, bűn, szenvedés, hazugság. Tudjátok elgondolkodtató, hogy ez a sok szenvedés, fájdalom, betegség az Úr szívének legbelsőbb gondolatát jelenti. Ezek Isten szenvedései, fájdalmai, betegségei. Azért, mert Istennek ennyire fáj, Isten ennyire szenved, Isten ennyire szomorú, amikor Ő mindent megtett értük, de elveszíti őket. Nem Isten beteg, nem Isten bűnös, de Ő szenved, és Ő gyászol, amikor elveszíti az Ő népét. Ez az Ő szívének a fájdalmát írja le, azt ahogyan látja őket. Isten nem emberi fejjel gondolkodik, ha valaki, akkor Ő tudja mit, mekkora fájdalmat jelent az Ő jelenlétéből kilépni. Az Ő jelenlétének tudatából, biztonságából kilépve éri az embereket min az, ami le van írva az 5-8. versekig. Mindezt azért írom le lássátok a különbséget, hogy ez Isten szenvedélyes szerelme az emberek iránt. Nemcsak Izrael iránt, hanem irántad és irántam is. Ebben a pár versben azt láttuk, hogy amint elfordult Istentől a nép, egyből gonosz, bűnös és nemtelen emberekké váltak. Ennek következménye lett az, ami az országukkal, a városaikkal, a földjükkel történt. Ezt nekünk is fontos szemünk előtt tartani, hogy ez Isten szívének a fájdalma, és a bűn következménye. A legnagyobb bűn, hogy az emberek elfordultak Istentől. Igazából nem is Isten jelenlétéből léptek ki, hanem ami ennél sokkal rosszabb, hogy úgy tettek, mintha Isten nem lenne ott, Isten jelenlétét semmibe vették, annak ellenére, hogy közben Ő mindent látott. Istent káromolták, utálták meg, miközben Ő mindent megtett értük, felnevelte őket. A sok szenvedés nem Isten büntetése volt, hanem annak a következménye, hogy elfordultak Istentől, és nem vettek tudomást a jelenlétéről, nem vettek tudomást arról, hogy Isten szenvedélyesen szereti őket, ami azt jelenti, hogy annyira szereti őket, hogy a szívének a legnagyobb szenvedést az okozza, amikor nem lehet együtt a népével, amikor a népnek nem kell az ő jósága, amikor a nép nem akar részesülni az Istennel való közösségből. Ennek ellenére is a 9. versben látjuk, hogy Isten irgalmának még az sem jelent akadályt, hogy Izrael elfordult tőle. Isten tökéletes terve, hogy az embereknek az Ő irgalmát adja, hogy ne azt kapják, amit érdemelnek. Istennek van egy tökéletes terve, amit még az sem tud megállítani, hogy a nép elfordult tőle. Ezt itt látjuk ebben a versben, hogy Isten nem hagyta, hogy az egész népe elpusztuljon, nem hagyta hogy Sodoma és Gomora sorsára jussanak, miért azért, mert van egy tökéletes terve, amit feltétlenül meg akar valósítani. Ha megnézzük az Újszövetséget, akkor láthatjuk, hogy ez Isten szíve irántunk is nemcsak az Izraeliek iránt. A kifejezésben, hogy Isten "szenvedélyesen szeret" bennünket is benne van, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy neki igenis fáj, és ha valaki, akkor Ő szenved a legjobban, amikor minket szenvedni lát. Mi fordultunk el tőle, és Ő szeret? Mi mondtunk neki nemet, és Ő viseli a szenvedéseinket? A mi fájdalmaink, betegségeink, szenvedéseink mind azt tükrözik, hogy Isten szíve mennyire fáj, Isten mennyire szenved azért, mert mi voltunk makacsok és azt gondoltuk, hogy tudunk nélküle élni. Emberi szavakkal is nehéz kifejezni, de ha valaki megtapasztalta, hogy milyen Isten nélkül lenni, az maga Jézus Krisztus a testté lett Isten. Jézus elválasztottsága Istentől nem is tudom mihez lehetne hasonlítani. A lényeg, hogy ennél nagyobb kínt még nem élt át senki. Jézus ott a kereszten megmutatta, hogy mit tesz a bűn az emberrel, mit tesz az emberrel az, amikor úgy dönt, hogy neki nem kell Isten. Sőt azt is, hogy mit tesz másokkal, mit tesz az Istennel, amikor az ember önfejűen azt gondolja, hogy neki Isten nélkül is megy. Az emberek nincsenek annak tudatában, hogy Isten kegyelme, Isten jósága és szent jelenléte az, ami egybe tartja a földet. Nem kell nekik Isten, de még soha nem tapasztalták meg azt, amit Ő, hogy mit jelent az, hogy valósággal el legyen valaki választva Istentől. Jézus Krisztus emlékeztetőként jött a földre, hogy ma még tart a kegyelem. Jézus volt a szemléltető eszköze ott a kereszten annak, hogy mit jelent Istentől elválasztva, a sötétségben. Jézus Krisztus hagyta, és azért választódott el Istentől, hogy mi meglássuk a bűn, ezt teszi az emberekkel. Az az ember, aki önként fordult el Istentől a saját makacsságából, az tapasztalja meg, hogy milyen fájdalmat, és szenvedést jelent Istennek, hogy az embernek Ő nem kell. Isten szenvedését, fájdalmát csak Isten tudja elhordozni, ember nem. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki képes volt a kereszten elhordozni annak a súlyát, ami Isten gyászát, szenvedését, fájdalmát, ugyanakkor szenvedélyes szeretetét fejezi ki az emberek iránt. Jézus Krisztus az Ő kereszt halála által téged is meg akar megmenteni az alól a teher alól, hogy valósággal össze zúzódj Isten gyásza és szenvedése alatt, amit azok iránt érez, akiket elveszített. Isten nem akar téged elveszíteni. Jézus Krisztus azért támadt föl a halálból, hogy az, aki benne hisz ne Isten szenvedését, Isten gyászát viselje magán örökre, hanem Isten örömét, szeretetét, és békességét. Az az Isten, aki képes gyászolni, amikor valakit elveszít, képes kimondhatatlanul örülni annak, aki viszont hitt benne. Hiszed, hogy Jézus Krisztus a kereszten való szenvedésében és halálában Isten fájdalmát, gyászát hordozta el helyetted, azért mert téged összezúzna? Hiszed, hogy Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy minden olyan makacsságot, önfejűséget, ami okot adott Isten gyászára, elhordozzon, és örökre eltöröljön az életedből? Hiszed, hogy Jézus Krisztus a halálból való feltámadása által új reményt, új esélyt nyitott neked arra, hogy Isten örök örömét, örök szeretetét, és örök dicsőségét viselhesd magadon? Hiszed, hogy Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit által, Isten öröme, békessége, dicsősége, nem csak ezen a földön lehet a tiéd, hanem azután is, hogy erről a földről elköltözöl? Isten áldása rajtatok, akik olvassátok!

Cigányok

Anyukámékat ma hallottam a cigányokról beszélgetni, amit nekem fájt hallgatni. Volt, amiben egyet értettem velük, de Isten nagyon sok dolgot helyezett a szívemre, amit úgy gondoltam megosztok veletek.

Mostanában egyre többet hallunk olyat, hogy cigányokat vernek agyon, ölnek meg, bátalmaznak stb. Anyukámék is úgy állnak hozzá, hogy megérdemlik a cigányok. Anyukám egyre többször hoz haza olyan híreket, hogy nagyon fiatal, serdülőkorban lévő lányok, már gyereket várnak.

Viszont azon gondolkodtam, hogy ha mi keresztények is elítéljük ezért őket és lenézzük őket, akkor mennyivel vagyunk különbek azoktól, akik fizikailag is bántalmazzák őket. Hálás vagyok Istennek azért, hogy nem adott jogot arra, hogy másokat elítéljek. Ő sem akarja őket elítélni. Ha tőlünk keresztényektől sem hallanak a kegyelemől, amiből nekik ugyanúgy szabad részesülniük, akkor kitől halljanak róla. Ha mi keresztények nem mondjuk el nekik, hogy van más lehetőség és van egy új lehetőség, ha mi sem a kegyelmet hírdetjük nekik, hanem megvetjük őket a bűneik miatt, akkor milyen alapon várjuk el tőlük, hogy megváltozzanak.

Azzal egyet értek, hogy a cigányok sokat bűnöznek, lopnak stb. és sokat ártottak nekünk, de azzal meg mi ártunk nekik, ha megfosztjuk őket attól, amire Isten nekik is jogot adott és megfosztjuk őket attól a lehetőségtől, hogy megismerjék a kegyelmet. A legjobban azzal ártunk nekik, mint ők nekünk, hogy még el is ítéljük őket ezért.

Azzal, hogy elítéljük a cigányokat olyanokká válunk, mint Mózes aki azt mondta a népnek, hogy Isten haragszik rá és ezért nem mehetett be az ígéret földre. Van egy másik story, amikor Jézus együtt eszik a bűnösökkel és a farizeusok lenézik és megvetik ezért.

Isten külön rám bízta, hogy a cigányokért jobban kell imádkozni, mint eddig,mert nagy terve van velük Istennek.

Nincs rosszabb annál, mint amikor valakit a bűneiért olyan valakik ítélnek el, akik legalább annyira bűnösek. Örülök, hogy én nem rendelkezem ezzel a joggal. A cigányokat miért ítélik el?, mert bűnöznek. Jézus egyetlen embert sem ítélt el azért,mert bűnös, hanem Ő maga hordozta az ítéletet. Vagy az elítélés szó helyett inkább használom a kirekesztés, a lenézés szót. Nem csak azokat értékelik alá, akik fogyatékosok, betegek, nincstelenek, hanem azokat is, akik bűnöznek. Pedig Jézus nem értékelt alá senkit. Összefogással többre mennénk. Ahelyett, hogy itt vitatkozunk sokan, hogy kinek van igaza, mikor az Ige egyértelműen leírja mi a feladatunk és egyértelműen leírja azt is, hogy kizárólag kinek lehet igaza.
Néhány igehelyet szeretnék veletek megosztani, amik csak töredékei annak, ahányszór szóvan arról, hogy ne legyünk személyválogatóak. Ezeket az Igéket egy tesóval, az Ostermann Janival kerestük meg: 2 Timóteus 2, 1-4; Filippi 2, 2; 1 Korintus 13, 4-5- Galata 2, 20; 4 Mózes 20, 12 stb...

Kegyelem, irgalom és békesség nektek bőségesen, Orsi

Szomjazom, Jézus

Sziasztok!
Most értem haza és már nagyon fáradt vagyok, de nem bírtam ki, hogy ne írjam le nektek azt a bizonyságot, amit átéltem az Úrral a hétvégén.
Péntek-szombat-vasárnap Vajtán voltam egy ifjúsági konferencián, aminek a témája: Szomjazom Jézus!
Sátán minden erőt megpróbált befektetni, hogy mi ne mehessünk el Vajtára, de nem sikerült neki.
Pénteken 11:00 helyett 13:30 körül indultunk, mert az egyik kocsinak volt valami a sebváltójával és az egyik lány, haza szaladt, a másik autóért.
Útközben minden nagyon jól ment egészen Sárbogárdig.
Sárbogárdon volt egy karambolunk, amire Sátán azt hitte, megállíthat.
Úgy történt, hogy mi 3 autóval mentünk és előttünk, még ment másik kettő és az első autó, ami nem hozzánk tartozott hírtelen lefékezett. Még az elöttünk levő két autó meg tudott állni, de mi már nem és nem volt elég a féktávolság, megtoltuk az előttünk lévő másik 3 autót.
Isten ajándéka: nem történt személyi sérülés és az, hogy nem volt balhé.
A mi kocsinknak elfolyt a hűtővíze azzal nem tudtunk tovább menni és ott Sárbogárdon betoltuk az egyik udvarba, ahol egy szerelő lakott.
Vajtáról kijött elénk egy autó és a másik két autó, közülük az egyik teljesen ép maradt mentün tovább. 16:00 helyett 19:30-ra érkeztünk meg.
Kaptunk meleg vacsorát, közben azért imádkoztunk, hogy a konferencia ideje alatt, ne foglalja el ez az ügy az egész agyunkat, mert ez is Sátán célja, hogy elvegye a figyelmünket Isten szeretetéről.
Jött le Bence megnézni, hogy minden rendben van-e és nekünk olyan jó hangulatunk volt, azt mondta Bence számára ez bizonyság.
Utána állítom nektek, hogy a Debrecenieknek volt a legjobb hangulata.
Minden tanítás nagyon jó volt.
1. Esti tanítást Gémes Tomi tartotta a Váci pásztor, ami nagyon jó volt.
2. Szombat reggel Stanzel Balázs tanított. Az ő tanításából két mondat nagyon megütötte a figyelmemet:

• Nekem Isten ül a trónon sz életemben, vagy valami/ valaki más?

• Arccal a porba, leborulni Jézus előtt

3. Szombat este a Német Jani tanított
4. Vasárnap azaz ma reggel az Arányi Norbi tanított és az ő tanításából is volt két mondat, ami megragadott:

• Nekem nem kell semmit tennem, azért hogy Jézus elfogadjon.
• Jézus teljesmértékben úgy vette magára az én bűnömet, mintha Ő követte volna el.
  
• Jel 22, 17
  

Voltak kiscsoportos szemináriumok, amiket Isten nagyon megáldott. Valamint volt egy fiú/ lány alkalom, amit Stanzel Balázs és Leah tartottak:

• Istennek nem célja a házasság, a mi útunk nem a házasságnál ér véget.

Csodálatosak voltak a dicsőítések, engem minden dicsőítésnél átjárt a Szent Lélek jelenléte.
Hazafelé jövet semmilyen baleset nem történt. Isten ismét megerősítette bennem, hogy menjire fontos a közben járás és az evangélium hírdetése.
Isten áldjon titeket, Orsi