Péntek este

Ezen a péntek estén nagyon sok dolognak lehettem tanúja.

Néhányan az egyik gyülekezettel sokáig imádkoztunk, majd kimentünk az utcára, hogy hirdessük az embereknek a kegyelem evangéliumát és azt, hogy Jézus hamar jön vissza. Szinte lépésekben haladtunk az utcán.

Hiszem, hogy nem csak nekem tűnt fel, és nem csak nekem fájt hallani a következő beszélgetést. Néhány métert jöttünk a gyülekezeti épülettől, és megálltunk beszélgetni három fiatal lánnyal. Szomorúnak, fájdalmasnak tartom, és egyben feltenném a kérdést, egy ún. EGYHÁZI iskolában mit tanítanak a gyerekeknek. Mindent kivéve a legfontosabbat, hogy Jézus nem azért jött erre a földre, hogy egy új vallást alapítson. Nem is azért, hogy egy csoportot gyűjtsön maga köré.

A hittan órán odáig jutottak el, hogy Jézusnak voltak több ezernyi követői, de itt a hangsúly azon van, hogy JÉZUSNAK A TANÍTVÁNYAIVAL EGYENKÉNT, KÜLÖN-KÜLÖN IS VOLT BENSŐSÉGES, SZEMÉLYES KAPCSOLATA. A hittan órákon mit érdekli a tanárokat, hogy a tanítványa nem csak egy távoli személyként ismerheti Jézust, aki valamikor 2000 éve itt járt a földön, aztán eltűnt. Nem tanítanak arról, hogy fiam, gyermekem Jézus azért jött erre a világba, hogy személy szerint érted haljon meg.
Ha az egész világon egyedül lettél volna, és bűnbe estél volna, Jézus érted is eljött volna. Ami a legfontosabb, hogy Jézus meghalt, de FELTÁMADT A HALÁLBÓL. Tehát nem lehet semmilyen vallásos kérdés fontosabb, mint az, hogy van-e BENSŐSÉGES, SZEMÉLYES KAPCSOLATOD JÉZUSSAL. Ez a legfontosabb kérdés, amit az iskolai hittanórák tömegeiből hiányolok. A másik, ami szorosan fűződik ehhez: Mivel nem tudják, hogy JÉZUS EGY MOST ÉLŐ személy, azzal meg végképp nincsenek tisztában, hogy ez a Jézus rövid időn belül VISSZA FOG JÖNNI, akkor ez az egyetelen kérdés lesz a döntő, hogy vele mennek-e a mennybe vagy sem, hogy: VAN-E SZEMÉLYES KAPCSOLATOD JÉZUS KRISZTUSSAL, aki személyszerint a te bűneidet és ezek bűntetésének a súlyát is mind a halálba vitte.

A következő dolog, aminek tanúja voltam, szintén egy nagyon szomorú és fájdalmas eset:

Mielőtt ezzel a pár emberrel kimentünk az utcára, egy szomorú szócsatának, nem csupán vitának lehettem a tanúja. Ami ott kezdődött, hogy nem hallgatták végig egymást, egymás szavába vágva, mindketten a saját igazukra hagyatkozva akarták kioktatni a másikat. Ezt a szócsatát egy olyan személy hallgatta, aki először járt ebben a csoportban. Bár ő is keresztény volt, ez a szócsata mégis úgy érintette őt, hogy végül úgy döntött otthagyja az egészet.

Bele gondoltam, ha ez egy olyan személlyel történik meg, ha ezt a szurkálódást egy olyan kívül állónak kell hallgatnia, aki épp hogy megtért, vagy rosszabb esetben még meg sem tért, az első dolga az lesz, hogy ahogy besétált az gyülekezeti ház ajtaján, úgy fog távozni is. És ezt gyűlöli Isten, amikor úgy folytatunk szócsatát ketten egymással, hogy nem vesszük észre a harmadik személyt, aki csendben ül, és talán nem is ért semmit az egészből, de elgondolkozik. "Ha a keresztények között sincs egység, szeretetben való beszélgetés, akkor mit keresek én itt? Jó nekem kint a világban."

Fájdalmas, hogy egyes keresztények között az ellenségeskedés, a nem egyetértés, egyre inkább kezd hasonlítani a különböző politikai pártokhoz, ami sok kívülállót botránkoztat meg és ábrándít ki Jézusból. Nincs fájdalmasabb dolog szerintem, amit az Úr jobban gyűlöl, mint amikor ezt látja.

Még valami: a következő állomásunk egy olyan hely volt, ahol rengeteg tizenéves fiatal volt, akik körül tombolt a sötétség. A Szent Lélek vezetése nélkül messze elkerültem volna azt a helyet, de a Szent Lélek megmutatta, mit érez Ő ezek iránt a fiatalok iránt, akiket szinte kézzel foghatóan, épp hogy szabadszemmel nem láthatóan fogva tartja a Sátán hatalma. Ezek közé a fiatalok közé vittük be a "Világ Világosságát" Jézust, és az ő megbocsátó kegyelmét. Azt tudni kell, hogy a Sátán rögtön, azonnyomban reagál a világosságra, az Igazság Igéjére. Volt ott néhány fiatal, akik átadták az életüket Krisztusnak, és ez a Sátánnak felettébb nem tetszett. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor éreztem ennyire közel egymáshoz a világosságot és a sötétséget.

Pál azt mondta:

"Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Efézus 6, 12)

Végül, de nem utolsó sorban a Sátán engem is megpróbált kísérteni. Ma vasárnap, amikor mentem reggel a gyülekezetbe, az járt a fejemben, hogy na most melyik gyülekezetbe menjek ide vagy oda, mert a srácokat, akik megtértek hívtuk abba a gyülekezetbe, én meg elég nehezen döntöttem el, hogy most a saját vagy az én gyülekezetembe menjek. Sátán azzal próbált kísérteni, hogy mi van, "ha elmész a sajátodba, és közben a fiatalok elmennek a másikba, és te nem leszel ott. Ez szerinted milyen hatással lesz rájuk, hogy te aki elhívtad őket nem leszel ott? Még az alkalom ideje alatt is egy darabig ez járt a fejemben, lehet mégis oda kellett volna mennem. ELkezdtem elmondani az Úrnak, hogy nem akarom, hogy tőlem függjön, hogy ők elmennek-e a gyülekezetbe vagy sem. Megértettem, hogy az Úr akkor is szemmel tudja tartani őket, akkor is tud munkálkodni bennük, ha nem vagyok ott.

Ekkor jött fel bennem, amivel újászületett életem során sokszor találkoztam: Hogyan magyarázod meg egy nem hívőnek, hogy miért van ennyi keresztény gyülekezet, mikor Krisztus teste egy? Ez jutott eszembe, hogy hogy magyaráznám meg egy frissen megtért fiatalnak, hogy én miért ide megyek, miért nem oda? Meggyőződésem, hogy ez az, ami még nagyon fáj az ÚRnak, hogy az Ő egyetlen testét ennyire szétdaraboljuk. Pedig, ha logikusoan gondolkozunk, egy test csak akkor működik, ha egyben van. Ha szét van darabolva, akkor egy hulla. Ezt éreztem, ezt a fájdalmat és szomorúságot éreztem, hogy Krisztus teste nem lehet egy hulla. És fontos, hogy végre mindne névlegességet félretéve, engedjük a Szent Léleknek, hogy Ő legyen az, aki minden emberi okoskodást széjjelzúzva, újra egy gyülekezetté, egy testté formáljon minket, hogy végre közös erővel, egy Lélekkel, mind annyian ott legyünk Krisztus testében, ahová Ő helyez Nem mi választjuk meg Krisztus testében a helyünket, hanem a Szent Lélek tesz a helyünkre.

És foglalatosak valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala. (ApCsel 2, 42-43)

Itt végezetül kérem minde Jézus Krisztusban hívő testvéreimet, elősként pedig magamat, gondolkozzunk el ezen, és vigyük az Úr elé minél többet a gyülekezetet, és ezt az egész kérdést. Legyünk újra egy testté, és tegyük egy akarattal a Lélek dolgait!

Kegyelem és Békesség, Orsi