Nem kell átszelni az óceánt ahhoz, hogy valaki misszionárius legyen. Az, hogy mi fog történni a jövőben Isten majd eldönti. Isten minket arra hívott el, hogy a jelenben szolgáljuk őt és szeressük a körülöttünk lévőket. A szolgálat, a misszió, az evangélium hirdetésének a lehetősége itt van egy karnyújtásnyira tőlünk. A baj velünk keresztényekkel az, hogy nagy dolgokat várunk, mikor Jézus abban, hogy emberként is bemutatkozott, megmutatta, hogy ha: "nagyok és erősek akarunk lenni, akkor először kicsivé és gyengévé kell lennünk ahhoz, hogy azonosulni tudjunk a körülöttünk élőkkel. Jézus belülről kifelé indít minket. Minek akarunk addig Kínába menni, mikor csak a családunk, az osztály tárasink, munkatársaink egytől egyig mind a pokol felé tartanak és elfognak veszni, ha tőlünk nem hallják a szeretet üzenetét. Gondolj arra, hogy ahová Isten helyezett most a jelenben, te vagy az egyetlen, akitől ők hallhatják ezt az üzenetet. Én sokszor beleestem abba a hibába, hogy azt néztem, hogy kitől hallhatják még ők az evangéliumot és nem tűnt fel, hogy Isten azért helyezett ebbe a családba, ebbe az osztályba vagy akárhová, mert azt akarja, hogy tőlem haljanak az Ő csodálatosságáról. Amikor 1. félévesként bekerültem ebbe az iskolába, az első látás reakcióm az volt, hogy ki az, akivel nem fogok az egész két év alatt egyszer sem szóba állni és beszélgetni stb. Eltelt egy-két hét, a megérzésem pozitív csalódás volt. Isten elsőként adta elém azokat az embereket ima témaként, akikre akkor azt mondtam, hogy á nem soha... Isten az elsők közé tette ezeket az embereket, hogy beszéljek nekik az Ő szeretetéről és arról, milyen kereszténynek lenni. Eltelt egy év, a 3. félévből eltelt 2-3 nap.
Itt kezdődik a történet, ami a múlt héten történt az iskolában. Reggel azzal indultam el, hogy a Szent Lélek berakatta velem a táskámba a Bibliát, amit majdnem otthon hagytam. Nap végére Isten megmutatta, soha sehova ne menjek Biblia nélkül. Eltelt egy óra. Az utána következő 1,5- 2 óra szünet volt az osztálynak. Ekkor miközben egy könyvet olvastam. Odajött hozzám egy lány és elkezdett kérdezősködni, aztán odajött még valaki és a végén, az osztály 8 különböző pontjából kezdtek el bombázni az emberkék a kérdéseikkel. Isten megmutatta, hogy lesznek még ilyen váratlan helyzetek. A lányok olyan kérdéseket tettek fel, amikre nagyon-nagyon fontos, hogy választ kapjanak vagy kaptak is rá választ. Voltak kérdések, amik megpróbáltak összezavarni és elterelni a figyelmemet a lényegtől, de voltak komoly kérdések is. A nyolc emberből: voltk néhányan, akik csak bohóckodtak és nem voltak komolyak, viszont voltak komoly szándékú és komolyan érdeklődő emberek, akiket megpróbáltak elhallgattatni azok, akik egyáltalán nem foglalkoztak a témával. De a válaszok megszülettek bennem és van, akinek már válaszoltam is és merültek fel újabb kérdések. Valakivel este az MSN-en folytattuk a beszélgetést. Van egy osztálytársam, aki a reinkarnációban hisz, de az érdeklődés részéről is komoly volt, annak ellenére, hogy a pokolt, mindannyian nevetségesnek tartják.
Ami még nagyon fontos, hogy ha nem kérünk Istentől kitartást ezekre a dolgokra nézve, mint:
imaharc, irgalmasság, szeretet, türelem és bölcsesség, akkor nem vagyunk semmivel sem különbek a nem keresztény emberektől. Az embereknek Jézusra van szüksége és nem a másik embertől, hanem tőlünk. Mindenki azért van ott, ahol van, mert Isten őt akarja használni az Ő szeretetének a kinyilatkoztatására. A gúnyolódásra, az idióta kérdésekre számítanunk kell, amiket szerintem sokónk szintén feltett annak idején. Kérjünk bölcsességet. Figyeljetek, ez nem kérdez felelek és ehhez kell a bölcsesség, mert nem vagyunk tudósok, hogy minden kérdést megválaszoljunk, de ha nem kérünk bölcsessget, akkor azokat sem fogjuk, amik viszont fontosak, a másik ember üdvösségére nézve. Bár Isten hatalma és dicsősége nem fér bele a szavainkba és egy egész életen át lehetne gondolkodni ezeken a kérdéseken, amiket feltesznek az emberek és gyönyörködni Isten válaszaiban, amik megtöltik az egész szívünket és gondolatainkat, de tényleg nagyon fontos, hogy akiknek hallaniuk kell az örömhírt azok elsőként ott vannak tőlünk egy karnyújtásnyira. Bennem például megfogalmazódott, hogy itt Isten elkezdett valamit. Addig nem megyek el innen, amíg Isten el nem végzi a munkáját általam, mert amit Ő elkezdett azt nem hagyja félbe, hanem befejezi és ez lehet csak egy ember lesz, lehet kettő, lehet egy sem, de Isten meg akarja tenni, amit elkezdett.
Bocsánat a hosszúságért, Orsi
Az írásodról és a gondolataidról eszembe jutott egy nagyon érdekes gondolat (lehet, nem ide tartozik, de megosztanám): számomra mindegy, hogy az emberek katolikus, keresztény, zsidó, iszlám vagy akár budhista vallást képviselnek, mert hiszem, hogy mikor Istent szólítják - bárhogy is nevezzék Őt - mégis egyhez szólnak, s ugyanaz néz le rájuk...s ezért sem tudom elfogadni azt a mérhetetlen gyűlöleti ellentétet, mely ebben a Világban jelen van!
ReplyDeleteSzia!
ReplyDeleteIsten számára viszont nem mindegy. Tudod Bibliát véve alapként a következőket tudnám mondani. Az ördögök is hiszik az Istent, Isten még sincs velük kapcsolatban.
1. Onnantól kezdve, hogy a világba bejött a bűn. Isten és ember között egy szakadék jött létre. Miért? Azért mert isten gyűlöli a bűnt.
2. Viszont Isten tudta, hogy nincsen semmi, ami kiengesztelhetné az embert. Az ember nem tud akkora jót tenni, hogy ő visszanyerje azt a kapcsolatot, ami az Édenkertben Isten és ember között volt. Szóval az ember jó cselekedetek által nem tudja elérni azt a szintet, ami őt visszavihetné abba az állapotba.
3. Isten tudta, hogy arra, hogy az ember egyáltalán lehetőséget kapjon arra, hogy Istent megszólítsa, ahhoz valaminek történnie kellett. Mivel az ember képtelen volt elérni az Istent, ezért Isten volt az, aki lealacsonyodott hozzánk, emberi testben és Ő Jézus Krisztus. Az egyetlen dolog, amin keresztül az ember újra kapcsolódhat Istennel, az maga Jézus Krisztus vére, aki a testet öltött Isten. Jézus azért halt meg, hogy mi kapcsolatban lehessünk Istennel. Jézus magára vette az Isteni haragot, az elvetést, a kitaszítottságot azért, hogy mi bátran mehessünk isten elé, anélkül, hogy számítana, hogy mennyit vétkeztünk.
4. Viszont vannak emberek akik, nem ismerik ezt az áldozatot, nem akarják magukévá tenni ezt a kiváltságot, mert azt gondolják, hogy minden út Istenhez vezet. Azt gondolják, hogy akár melyik valláson keresztül ők elérhetik az Istent. Viszont itt a hangsúly azon van, hogy mivel mi emberként soha nem tudnánk elérni Istent a bűn miatt, Isten azonosult velünk. Addig, amig a vallások az ő hagyományaik, szokásaik, törvényeik által próbálják Istent megközelíteni, Jézus, aki a testet öltött Isten, már régen lehetővé tette számunkra, hogy kapcsolódjunk Istenhez. Jézus volt az, aki nem feltételeket szabott és nem azt mondta, hogy ha ezt és ezt megtesszük, akkor mehetünk Isten elé, hanem Ő a saját vérét adta azért, betöltötve a törvényt azért, mert tudta, hogy mi kevesek vagyunk ahhoz, hogy Isten elvárásainak megfeleljünk. Arra akartam kilyukadni, hogy addig, amig a különböző vallások a saját törvényeik alapján próbálják elérni Istent, addig mi, akik Jézus Krisztusban hiszünk, már régen nyitott ajtót kaptunk arra, hogy egyáltalán Istent megszólíthassuk. A kereszténység ebben különbözik a többi vallástól, hogy addig, amig a vallásos ember megpróbálja a saját jó cselekedeteivel elérni Istent, addig a keresztény ember, abból indul ki, hogy nekem már nem kell tennem semmit azért, hogy Isten jelenlétébe mehessek, mert Jézus Krisztus vére az, ami engem bevitt Isten jelenlétébe. Nem a jó cselkedeteim és nem a vallásom az, ami engem Istenhez vezet, hanem az egyetlen Út Jézus Krisztus. Jézus azt mondta: Ő az Út az Istenhez és rajta kívül semmiéyen más lehetőségünk nincs arra, hogy mi Istent elérjük. Jézus attól akar minket megmenteni, hogy elhigyjük azt, hogy a vallás az, ami Istenhez vezet minket. Ha a vallást választjuk az egyetlen út Jézus Krisztus helyett, akkor soha nem fogjuk elérni Istent, mert ha nem fogadjuk el Jézus áldozatát és azt, hogy az Ő vére az, ami lemosta rólunk a bűnt, akkor ugyanúgy bűnösök maradunk és Isten és köztünk ugyan az a szakadék marad és semmi közünk nem lesz Istenhez. Jézus vére az, ami Isten és ember között kapcsolódást tud létrehozni, másképp isten és közöttünk szakadék marad. A szakadékon keresztül soha nem fog az ember Istenhez jutni. Ez a szakadék lehet egy vallás is Isten és ember között.