Beszámoló Vajtáról

(Mától kezdve a bejegyzéseim nem csak magyarul, hanem angolul is megtekinthetőek majd, mert nem csak magyar barátai számára szeretném olvashatóvá tenni, hanem mások számára is.)


Bár már régóta ígértem, most végre elérkezett a beszámoló ideje a nyárról.

Az, hogy én Vajtára eljuthattam mint nyári szolgálatos, az kizárólag Isten kegyelme, ahogy kimunkálta a szüleim szívében, hogy elengedjenek.
Isten maximálisan kihasználta az egész nyarat arra, hogy tanítson. Az egész hónapon át, minden apró pillanatban tanított valami újat. Nem egyszer csak szótlanul álltam és gyönyörködtem Isten munkájában.
Amire Isten rávilágított a nyár néhány dolog, amikben a Szentlélek által mindennap meg kell újulnom: legyek éhes az Igére, legyek kitartó a dicsőítésben és a közbenjárásban.
Megmutatta, hogy amikor már teljesen kimerültem és már ott voltam azon a ponton, hogy feladom, akkor Jézus jött és leülhettem a lábaihoz és csak sírhattam a térdein vagy várhattam tőle a bátorítást és megújult erővel fejezhettem be a munkát, amit még a napi feladataimból hátra volt. A WC pucolástól kezdve az esti konferenciás alkalmakig mindig arra bátorított, hogy nála megpihenhetek. Isten tényleg azért vitt oda, hogy elindítson bennem egy gyógyítási folyamatot. Sok mindenből kigyógyított, de még mind a mai napig mutat új dolgokat, amiktől szeretne megszabadítani. Az egész nyaram arról szólt, hogy végre eljuthattam saját magam végére, eljuthattam arra a pontra, ahol már én képtelen voltam saját magamat irányítani. Rengeteg Igét használt fel a Szentlélek a nyáron, sokszor ismételve. Pl.: (17. Zsoltár, 62.Zsoltár, Máté 6, 33 és még sok más). Az egész nyaram azzal telt, hogy isten bátorított az Ige által, mások megosztásai, tanításai által, a beszélgetéseim által, könyvek által. Nem csak engem bátorított, hanem sok esetben eszembe juttatta, hogy ugyanez az az ajándék nekem is meg van és, hogy én is bátran alkalmazhatom.
Isten az utolsó héten a rokonlátogatásunkat is megáldotta, mert bátran és nyíltan beszélhettem nekik Jézusról és arról, hogy miért döntöttem mellette. Annak ellenére, hogy nincsenek újjászületve sem megtérve, mégis azt tudták mondani, hogy örülnek, hogy céltudatos vagyok és, hogy ez maradjon is így.
Isten a hazafelé utamat is megáldotta, amikor kétszer 30 perces késéssel értem haza Nyíregyházára. Miskolcnál felszállt a vonatra valaki, akinek szintén beszélhettem Jézusról és arról, hogy, amikor már nem reménykedsz semmiben, akkor Jézus ott van és rá támaszkodhatsz. Azt mondta, hogy fel fogja keresni a Budapesti Gyülekezetet, mert még tudja is hol van. Azt mondta, hogy egyszer már majdnem be is ment oda.
Az imádságom az, hogy akárhol vagyok mind a szavaimmal, mind a tetteimmel: Isten munkájáról, szeretetéről, kegyelméről, hűségéről és türelméről tegyek bizonyságot.
Nem voltam túl rövid, de remélem bátorító lesz számotokra.

Áldás, Orsi
ui.: Az hitem az, hogy 2010. szeptemberében ott kezdhetem a sulit. Ha Istennek nincs más terve.