Sziasztok!
Eljött az alkalom, hogy ismét beszámoljak egy hétnek az eseményeiről, amiket Isten tett az életemben az elmúlt héten.
Először is, megint csak megerősítette bennem, hogy mit jelent közben járni és mit jelent imaharcosnak lenni és ezért nagyon hálás vagyok.
Megmutatta az ima fontosságát az életemre nézve és azért, hogy mások felé, másokért használjon engem erre.
Megerősítette bennem a dicsőítés fontosságát és azt, hogy gyakrabban és alaposabban tanulmányozzam az Ő Igéjét.
Vasárnap ismét egy különleges gyülekezeti alkalmon vettem részt, ahol a Zsidókhoz írt levél 11-ik részét folytattuk és eljutottunk benne Mózesig.
Megint megtanultam, hogy nem Isten létezésének kérdése a hit, hanem az a hit, amikor annak hiszek, amit Isten mond és ígér.
Meg lehetek győződve arról, hogy amit Isten megígér az úgy is van, mert ezt az elődeink élete által is bebizonyította.
Azt is, hogy Isten készített valami gyönyörűt, amit mi még nem láttunk, de Ő már igen és ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elhiggyük, mert amit Isten mond az úgy van.
Isten megígérte Noénak, hogy 40 napos esőt bocsát a földre, de azt nem mondta, hogy mikor. Noé 120 évig építette a bárkát és nem hagyta abba, mert hitte, hogy amit Isten megígért az be fog teljesülni.
Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Isten hová viszi, de hitt Isten ígéretének és elindult.
Ábrahám nem értette, hogy Isten miért kéri, hogy áldozza fel az egyetlen fiát, de hitt Isten ígéretének és felvitte a fiát a hegyre stb.
Tehát ebből a lényeg, hogy HIT= hinni annak, amit Isten mondott, amit megígért. Tudva azt, hogy az 100%-san beteljesedik.
Vasárnap este, amikor eljöttem a bábpróbáról, a buszmegállóban összefutottam egy férfival, akivel igazából nem akartam találkozni, már hetek óta messziről elkerültem.
Akkor ott a buszmegállóban nem volt lehetőségem elkerülni, viszont volt lehetőségem neki beszélni Jézusról.
Ez az ember, már eljutott odáig, hogy nem tudja elfogadni, hogy Isten irgalmas, ekkor kezdtem el neki beszélni Jézusról, de nagyon elutasító volt.
Szabályosan menekült attól, hogy én Jézusról beszéljek neki, de a lényeget hallotta.
A beszélgetésbe bekapcsolódott még egy hölgy, aki kiállt mellettem és ő is védte az irgalmas Isten nevét, amin nagyon meglepődtem, de amikor az a hölgy is elkezdett beszélni, rájöttem Isten akarta, hogy ez a beszélgetés összejöjjön.
Amikor elmondtam a férfinak Jézusról, amit akartam, nem akarta tovább hallgatni és elment.
Azt tudom, hogy a lényeget hallotta.
A hölgy sajnos nem arra a buszra szállt fel, amelyikre én.
Már félig felszálltam a buszra, amikor a hölgy utánam szólt és csak ennyit mondott: köszi.
Közben jött egy fiatalabb nő is, akiről csak annyit tudtam, hogy arra lakik, amerre én, de még soha az életbe nem köszöntünk egymásnak.
Ő nem hallotta szerintem a beszélgetést, de mégis úgy viselkedett, mintha hallotta volna.
Köszönt nekem és rám mosolygott, amikor szálltunk le a buszról, megint rám mosolygott.
Amiben megerősített Isten ezen a beszélgetésen keresztül, hogy mennyire nagy szükségem van a kegyelemre.
Bár ez a férfi elutasította Jézust, én ennek ellenére megerősödtem és tanultam belőle.
A beszélgetés alatt a következőre jöttem rá: Istennek, mindannyiunkra nézve van egy terve, de ha azt a tervet mi elutasítjuk, akkor Isten nem fogja megvalósítani, mert Ő nem erőszakos.
Ő felajánlotta, hogy van egy jó terve az életemre nézve, de nekem kellett rá válaszolnom, hogy elfogadom- e.
Hálás vagyok azért, hogy emellett a cél mellett döntsek.
Igyekszem minél több embernek elmondani, hogy Istennek van egy terve az életükre nézve, de nekik kell dönteni, hogy elfogadják-e vagy sem.
Viszont nem érdemes halogatni a döntést.
No comments:
Post a Comment