Sziasztok!
Szeretnék nektek beszámolni, amit Isten az elmúlt időszakban tett velem.
Ráébresztett arra, hogy nekem nem is kell erőlködnöm és keresnem a szolgálatokat, mert Isten anélkül is ad nekem szolgálati lehetőséget, hogy én keresném a lehetőséget.
Nekem annyit kellett tennem, hogy kérni Istent: "Uram, ha akarsz hívj el különböző helyekre szolgálni" és megtette.
Isten megmutatta, mennyire nem vagyok méltó arra, amit Ő nekem elkészített.
Viszont megmutatta, hogy nekem csak el kell fogadnom, hogy az Ő kegyelme nélkül nem jutok sehova, mert ez az ami éltet.
Rá kellett jönnöm, ha Isten Szent Lelke nem működik az életemben (test, lélek, értelem), akkor megszűnök létezni és nem vagyok másra képes, mint vétkezni.
Jézus meghalt értem, de nem maradt a halálban, azért hogy én élhessek, harmadnapra feltámadt és az én életemnek csak így van értelme.
Ami bizonyítja, hogy Jézus nem maradt a halálban, hogy megváltozott az életem és nem csak az enyém, hanem sokan másoké.
Jézus feltámadása nélkül és kegyelme nélkül hiába határozom el, hogy megváltozok, nem tudok csak ideig-óráig.
Viszont Jézus feltámadása által, ez a változás teljes és nem csak megváltozok, de azok a bűnök, amiket elkövettem korábban, el is töröltettek.
Isten rengeteg feladatot bízott rám, amihez megígérte, hogy nem hagy magamra benne, hanem számíthatok a támogatására a vezetésére.
Március 22- Április 8 között, majdnem mindennap megyünk bábozni általános iskolákba és óvodákba és elvisszük a gyerekek és tanárok közé egyaránt, hogy nekünk nem egy halott Megváltónk van és, hogy Jézus nem állt meg a keresztnél.
A bábozást a mai napon a gyülekezetünkben kezdtük, ahová szintén jöttek emberek, akik Jézus kegyelméről még nem hallottak.
Volt köztük egy nagymama az unokájával, akik azt mondták, hogy máskor is akarnak jönni a gyülekezetbe.
Édesanyám is ott volt, aki nagyon figyelte mind az előadást, mind pedig az utána következő tanítást.
Ennek köszönhetjük, hogy élünk és Isten tökéletesnek lát minket és gyönyörködik bennünk.
Múlt héten kaptam visszajelzést Vajtáról, hogy mehetek Nyári Szolgálatba: Június 15- Augusztus 30 között.
Nagyon hálás vagyok Istennek, mert Jó Jön.
Eddig minden beteljesedett, amit megígért és azután is be fog.
Vágyok még jobban és jobban elmerülni Jézus kegyelmében.
Ki vagyok éhezve az Ő jelenlétére az életemben.
Ennyit szerettem volna mondani.
Békesség, irgalom és szeretet adassék nektek bőségesen, Orsi
Sunday, March 22, 2009
Tuesday, March 10, 2009
Jót terveztél az életem felől...
Sziasztok!
Eljött az alkalom, hogy ismét beszámoljak egy hétnek az eseményeiről, amiket Isten tett az életemben az elmúlt héten.
Először is, megint csak megerősítette bennem, hogy mit jelent közben járni és mit jelent imaharcosnak lenni és ezért nagyon hálás vagyok.
Megmutatta az ima fontosságát az életemre nézve és azért, hogy mások felé, másokért használjon engem erre.
Megerősítette bennem a dicsőítés fontosságát és azt, hogy gyakrabban és alaposabban tanulmányozzam az Ő Igéjét.
Vasárnap ismét egy különleges gyülekezeti alkalmon vettem részt, ahol a Zsidókhoz írt levél 11-ik részét folytattuk és eljutottunk benne Mózesig.
Megint megtanultam, hogy nem Isten létezésének kérdése a hit, hanem az a hit, amikor annak hiszek, amit Isten mond és ígér.
Meg lehetek győződve arról, hogy amit Isten megígér az úgy is van, mert ezt az elődeink élete által is bebizonyította.
Azt is, hogy Isten készített valami gyönyörűt, amit mi még nem láttunk, de Ő már igen és ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elhiggyük, mert amit Isten mond az úgy van.
Isten megígérte Noénak, hogy 40 napos esőt bocsát a földre, de azt nem mondta, hogy mikor. Noé 120 évig építette a bárkát és nem hagyta abba, mert hitte, hogy amit Isten megígért az be fog teljesülni.
Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Isten hová viszi, de hitt Isten ígéretének és elindult.
Ábrahám nem értette, hogy Isten miért kéri, hogy áldozza fel az egyetlen fiát, de hitt Isten ígéretének és felvitte a fiát a hegyre stb.
Tehát ebből a lényeg, hogy HIT= hinni annak, amit Isten mondott, amit megígért. Tudva azt, hogy az 100%-san beteljesedik.
Vasárnap este, amikor eljöttem a bábpróbáról, a buszmegállóban összefutottam egy férfival, akivel igazából nem akartam találkozni, már hetek óta messziről elkerültem.
Akkor ott a buszmegállóban nem volt lehetőségem elkerülni, viszont volt lehetőségem neki beszélni Jézusról.
Ez az ember, már eljutott odáig, hogy nem tudja elfogadni, hogy Isten irgalmas, ekkor kezdtem el neki beszélni Jézusról, de nagyon elutasító volt.
Szabályosan menekült attól, hogy én Jézusról beszéljek neki, de a lényeget hallotta.
A beszélgetésbe bekapcsolódott még egy hölgy, aki kiállt mellettem és ő is védte az irgalmas Isten nevét, amin nagyon meglepődtem, de amikor az a hölgy is elkezdett beszélni, rájöttem Isten akarta, hogy ez a beszélgetés összejöjjön.
Amikor elmondtam a férfinak Jézusról, amit akartam, nem akarta tovább hallgatni és elment.
Azt tudom, hogy a lényeget hallotta.
A hölgy sajnos nem arra a buszra szállt fel, amelyikre én.
Már félig felszálltam a buszra, amikor a hölgy utánam szólt és csak ennyit mondott: köszi.
Közben jött egy fiatalabb nő is, akiről csak annyit tudtam, hogy arra lakik, amerre én, de még soha az életbe nem köszöntünk egymásnak.
Ő nem hallotta szerintem a beszélgetést, de mégis úgy viselkedett, mintha hallotta volna.
Köszönt nekem és rám mosolygott, amikor szálltunk le a buszról, megint rám mosolygott.
Amiben megerősített Isten ezen a beszélgetésen keresztül, hogy mennyire nagy szükségem van a kegyelemre.
Bár ez a férfi elutasította Jézust, én ennek ellenére megerősödtem és tanultam belőle.
A beszélgetés alatt a következőre jöttem rá: Istennek, mindannyiunkra nézve van egy terve, de ha azt a tervet mi elutasítjuk, akkor Isten nem fogja megvalósítani, mert Ő nem erőszakos.
Ő felajánlotta, hogy van egy jó terve az életemre nézve, de nekem kellett rá válaszolnom, hogy elfogadom- e.
Hálás vagyok azért, hogy emellett a cél mellett döntsek.
Igyekszem minél több embernek elmondani, hogy Istennek van egy terve az életükre nézve, de nekik kell dönteni, hogy elfogadják-e vagy sem.
Viszont nem érdemes halogatni a döntést.
Eljött az alkalom, hogy ismét beszámoljak egy hétnek az eseményeiről, amiket Isten tett az életemben az elmúlt héten.
Először is, megint csak megerősítette bennem, hogy mit jelent közben járni és mit jelent imaharcosnak lenni és ezért nagyon hálás vagyok.
Megmutatta az ima fontosságát az életemre nézve és azért, hogy mások felé, másokért használjon engem erre.
Megerősítette bennem a dicsőítés fontosságát és azt, hogy gyakrabban és alaposabban tanulmányozzam az Ő Igéjét.
Vasárnap ismét egy különleges gyülekezeti alkalmon vettem részt, ahol a Zsidókhoz írt levél 11-ik részét folytattuk és eljutottunk benne Mózesig.
Megint megtanultam, hogy nem Isten létezésének kérdése a hit, hanem az a hit, amikor annak hiszek, amit Isten mond és ígér.
Meg lehetek győződve arról, hogy amit Isten megígér az úgy is van, mert ezt az elődeink élete által is bebizonyította.
Azt is, hogy Isten készített valami gyönyörűt, amit mi még nem láttunk, de Ő már igen és ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy elhiggyük, mert amit Isten mond az úgy van.
Isten megígérte Noénak, hogy 40 napos esőt bocsát a földre, de azt nem mondta, hogy mikor. Noé 120 évig építette a bárkát és nem hagyta abba, mert hitte, hogy amit Isten megígért az be fog teljesülni.
Ábrahám is úgy engedelmeskedett Istennek, hogy neki fogalma sem volt arról, hogy Isten hová viszi, de hitt Isten ígéretének és elindult.
Ábrahám nem értette, hogy Isten miért kéri, hogy áldozza fel az egyetlen fiát, de hitt Isten ígéretének és felvitte a fiát a hegyre stb.
Tehát ebből a lényeg, hogy HIT= hinni annak, amit Isten mondott, amit megígért. Tudva azt, hogy az 100%-san beteljesedik.
Vasárnap este, amikor eljöttem a bábpróbáról, a buszmegállóban összefutottam egy férfival, akivel igazából nem akartam találkozni, már hetek óta messziről elkerültem.
Akkor ott a buszmegállóban nem volt lehetőségem elkerülni, viszont volt lehetőségem neki beszélni Jézusról.
Ez az ember, már eljutott odáig, hogy nem tudja elfogadni, hogy Isten irgalmas, ekkor kezdtem el neki beszélni Jézusról, de nagyon elutasító volt.
Szabályosan menekült attól, hogy én Jézusról beszéljek neki, de a lényeget hallotta.
A beszélgetésbe bekapcsolódott még egy hölgy, aki kiállt mellettem és ő is védte az irgalmas Isten nevét, amin nagyon meglepődtem, de amikor az a hölgy is elkezdett beszélni, rájöttem Isten akarta, hogy ez a beszélgetés összejöjjön.
Amikor elmondtam a férfinak Jézusról, amit akartam, nem akarta tovább hallgatni és elment.
Azt tudom, hogy a lényeget hallotta.
A hölgy sajnos nem arra a buszra szállt fel, amelyikre én.
Már félig felszálltam a buszra, amikor a hölgy utánam szólt és csak ennyit mondott: köszi.
Közben jött egy fiatalabb nő is, akiről csak annyit tudtam, hogy arra lakik, amerre én, de még soha az életbe nem köszöntünk egymásnak.
Ő nem hallotta szerintem a beszélgetést, de mégis úgy viselkedett, mintha hallotta volna.
Köszönt nekem és rám mosolygott, amikor szálltunk le a buszról, megint rám mosolygott.
Amiben megerősített Isten ezen a beszélgetésen keresztül, hogy mennyire nagy szükségem van a kegyelemre.
Bár ez a férfi elutasította Jézust, én ennek ellenére megerősödtem és tanultam belőle.
A beszélgetés alatt a következőre jöttem rá: Istennek, mindannyiunkra nézve van egy terve, de ha azt a tervet mi elutasítjuk, akkor Isten nem fogja megvalósítani, mert Ő nem erőszakos.
Ő felajánlotta, hogy van egy jó terve az életemre nézve, de nekem kellett rá válaszolnom, hogy elfogadom- e.
Hálás vagyok azért, hogy emellett a cél mellett döntsek.
Igyekszem minél több embernek elmondani, hogy Istennek van egy terve az életükre nézve, de nekik kell dönteni, hogy elfogadják-e vagy sem.
Viszont nem érdemes halogatni a döntést.
Monday, March 2, 2009
...hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.
Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek, amiket Isten a héten tanított nekem, megerősített bennem és megmutatott nekem.
Amikor résztveszek a bábpróbákon, Isten arra tanít, hogy még ennél is jobban szánjam oda magamat. Minden területén az életemnek szükségem van Isten vezetésére és arra, hogy Isten rendelkezzen ezek felől a dolgok felől. A bábdarab arról a szól, hogy Minden jó, ha a vége jó. Tegnap először mentem el úgy próbálni, hogy tudtam rengetegen élnek körülöttem, akiket Isten ezzel akar bátorítani, hogy bármilyen nagy a nehézség és bármennyire megoldhatatlannak látszik, Jézus egy olyan barát, aki erre tud megoldást. Istennek akarok adni mindenegyes próbát és előadást, hogy hitet kapjak helyette, ami ahhoz kell, hogy bárkiért, bármikor, bárhol imádkozni tudjak. Bárkit, bárhol, bármikor bátorítani tudjak.
Az elmúlt héten Isten megmutatta nekem, hogy szükségem van arra, hogy gyakrabban elmenjek magmban sétálni, hogy Istennel kettesben legyek. Ilyet korábban nem nagyon csináltam. Isten nagyon sokakon megindította a szívemet, megmutattta, hogy mennyire fontos, hogy használjam a közbenjárást, mint egy jó lehetőséget. Amit itthon sokszor nem tudok nyugodtan tenni és egyreinkább érzem a szükségét, hogy csendességben, kettesben legyek Jézussal, hogy kiönthessem előtte a szívemet és elmondjak neki mindent, amit a szívemre a helyezett. Legyen az egy másik ember helyzete, hálaadás, bűbánat vagy csak egyszerűen vágy arra, hogy Isten jelenlétében legyek.
Megtanultam, hogy Jézust nem az elvárásaink érdeklik. Soha nem érdekelték az emberek elvárásai, annál inkább a szükségeik és az, hogy meg legyenek mentve. Megtanultam, hogy akárki van hatalmon, nekem nem az a dolgom, hogy bíráljam, akárki, akármilyen nemzetiségű nem az a dolgom, hogy bíráljam, aki akármilyen bűnt követ el nem az a dolgom, hogy szidjam. Egy dolgom van némán imádkozni, esedezni, könyörögni értük. hitet kérni arra, hogy Isten változást tud hozni bárkinek az életében. A másik dolgom, akinek csak lehet, amikor csak lehet hirdessem "a Vigasztalás, az Irgalom, a Kegyelm és a Bátorítás Istenének az üzenetét közvetítsem", ami egy szó " Agapé= Szeretet, ami nem akar kapni csak adni"
Isten megerősítette bennem, hogy azért élek, hogy bárkit, bármikor, bárhol, aki a környezetemben van vigasztaljak, bátorítsak, buzdítsak és támogassak. Hogy bárkiért, bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben imádkozzak. ( Akik szeretnétek, osszátok meg velem az imakéréseiteket)
Hálaadás:
Isten irgalmáért
Hogy érezteti velem, hogy örül vagy fáj a szíve.
Az emeberekért, akiket vigasztalhatok.
Az osztálytársaimért
A családomért
A szolgálatokért, amikre elhívott: OBM (Országos Báb Misszió), Imaszolgálat, Bátorító szolgálat.
Szeretném megosztani veletek, amiket Isten a héten tanított nekem, megerősített bennem és megmutatott nekem.
Amikor résztveszek a bábpróbákon, Isten arra tanít, hogy még ennél is jobban szánjam oda magamat. Minden területén az életemnek szükségem van Isten vezetésére és arra, hogy Isten rendelkezzen ezek felől a dolgok felől. A bábdarab arról a szól, hogy Minden jó, ha a vége jó. Tegnap először mentem el úgy próbálni, hogy tudtam rengetegen élnek körülöttem, akiket Isten ezzel akar bátorítani, hogy bármilyen nagy a nehézség és bármennyire megoldhatatlannak látszik, Jézus egy olyan barát, aki erre tud megoldást. Istennek akarok adni mindenegyes próbát és előadást, hogy hitet kapjak helyette, ami ahhoz kell, hogy bárkiért, bármikor, bárhol imádkozni tudjak. Bárkit, bárhol, bármikor bátorítani tudjak.
Az elmúlt héten Isten megmutatta nekem, hogy szükségem van arra, hogy gyakrabban elmenjek magmban sétálni, hogy Istennel kettesben legyek. Ilyet korábban nem nagyon csináltam. Isten nagyon sokakon megindította a szívemet, megmutattta, hogy mennyire fontos, hogy használjam a közbenjárást, mint egy jó lehetőséget. Amit itthon sokszor nem tudok nyugodtan tenni és egyreinkább érzem a szükségét, hogy csendességben, kettesben legyek Jézussal, hogy kiönthessem előtte a szívemet és elmondjak neki mindent, amit a szívemre a helyezett. Legyen az egy másik ember helyzete, hálaadás, bűbánat vagy csak egyszerűen vágy arra, hogy Isten jelenlétében legyek.
Megtanultam, hogy Jézust nem az elvárásaink érdeklik. Soha nem érdekelték az emberek elvárásai, annál inkább a szükségeik és az, hogy meg legyenek mentve. Megtanultam, hogy akárki van hatalmon, nekem nem az a dolgom, hogy bíráljam, akárki, akármilyen nemzetiségű nem az a dolgom, hogy bíráljam, aki akármilyen bűnt követ el nem az a dolgom, hogy szidjam. Egy dolgom van némán imádkozni, esedezni, könyörögni értük. hitet kérni arra, hogy Isten változást tud hozni bárkinek az életében. A másik dolgom, akinek csak lehet, amikor csak lehet hirdessem "a Vigasztalás, az Irgalom, a Kegyelm és a Bátorítás Istenének az üzenetét közvetítsem", ami egy szó " Agapé= Szeretet, ami nem akar kapni csak adni"
Isten megerősítette bennem, hogy azért élek, hogy bárkit, bármikor, bárhol, aki a környezetemben van vigasztaljak, bátorítsak, buzdítsak és támogassak. Hogy bárkiért, bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben imádkozzak. ( Akik szeretnétek, osszátok meg velem az imakéréseiteket)
Hálaadás:
Isten irgalmáért
Hogy érezteti velem, hogy örül vagy fáj a szíve.
Az emeberekért, akiket vigasztalhatok.
Az osztálytársaimért
A családomért
A szolgálatokért, amikre elhívott: OBM (Országos Báb Misszió), Imaszolgálat, Bátorító szolgálat.
Labels:
bátorítás,
ima,
odaszánás,
szolgálat,
vigasztalás
Subscribe to:
Posts (Atom)