Dicsőítés- 8. zsoltár

Sziasztok!

Mielőtt bármibe is bele kezdenék, el szeretnék mondani valamit. Hiszem, hogy a Szent Szellem vezetett erre az álláspontra. Ebben a szemeszterben az "Áhitat" nevű tantárgy alattfutó házi feladataim Isten dicsőítéséről, imádatárólfognak szólni, amiket itt is meg fogok osztanni veletek.

Most, ahogy a 8. zsoltárt olvasom, teljesen együtt tudok érezni Dáviddal. Miután az 1-4. versben elém tárta Istennek a méltóságát, dicsőségét
-Az éneklő mesternek a gittithre., Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját., a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: ...-, én is csak ennyit tudok mondani. "Micsoda az ember?" Ha másképp akarnám fogalmazni ezt a mondatott, akkor ez a kérdés merül fel bennem: "Uram, ki vagyok én? Kinek látsz Te engem, hogy ily módon gondoskodsz rólam?" Ha mindenegyes kis porszemet ilyen gondoskodással figyel Isten, akkor hogy ne lenne méltó a dicséretre?

Engem teljesen lenyűgözött, amikor egy-egy éjszaka felnéztem a csillagokra. Én, a kis porszem, aki ott ülök a hatalmas égbolt alatt, fontos vagyok annak az Istennek a számára, aki mindezeknél is hatalmasabb? Ezekkel a földi szemekkel soha nem lezek képes behatárolni a hatalmas égboltot. Mindez, pedig Isten dicsőségének csak egy pici szelete. Mit fogok mondani, amikor az egész elém tárul?

Amiről Dávid itt a 8. zsoltárban ír csak egy kicsiny részlete mind annak, amit Isten egy nap teljesen azok elé tár majd, akik elfogadtuk, hogy Jézus halála és feltámadása által bűnbocsánatot és örök életet nyertünk.

Az általunk jól ismert 1 Korinthus 13, 9-12. verseiben olvasunk:

"Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De amikor eljön a teljesség, rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illődolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre., most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." 


Hi!

Before I start anything, I would like to tell you something. I believe that the Holy Spirit was leading me to this situation. I will write about the worship of God for my Devotion homework in this semester. I would like to share it here with you.

Now I am reading the Psalm 8. And I can understand what David was feeling when he wrote it. After I red verses 1-3.:
"O Lord, our Lord, How excellent is Your glory above the heavens!
Out of the mouth of babes and nursing infants You have ordained strength, Because of Your enemies, That You may silence the enemy and the avenger.
When I consider Your heavens, the work of Your fingers, ..." I just can say with David: "What is man?" If I want to write this sentence difference, my question is this: Who am I? Who do you see in me, so you provide me so much? If God is taking care for every little dust, so how He is worthy to be praised. :) 

Sometimes when I looked at the stars, I was totally impressed. I am that little dust, who sits under the huge sky. How can I be so importante for that God, who is much more bigger than the whole sky. I will never see the whole sky with my bodily eyes. But all these are only a little piece of the glory of God. What will I say, when He is showing all His glory to me. All these what David wrote about are only a little piece of that what God will show all His glory to those people who accept Jesus!s sacrifice and resurrection. Those who are forgivven by Him and those who have salvation by Him.

Many of us know what is in the 1 Corinthians 13, 9-12.
"For we know in part and prophesy in part.
But when that which is perfect has come, then that which is in part will be done away.
When I was child, I spoke as a child, I understood as a child, I thought as a child., but when I became a man, I put away childish things. 
For now we see in a mirror, dimly, but then I shall know just as also am known."