Wednesday, November 23, 2011

Szolgálat-Pihenés

Sziasztok!

Mi történik akkor, amikor az Úr szól, és hív valamire, te pedig én vagy te makacsul engedetlenek vagyunk?

Múlthéten csütörtökön az evangelizációs csapattal összejöttünk drámát próbálni. Mielőtt elkezdődött volna a próba játszottunk. Emberi magatartás formákat kellett bemutatni. A változatosság kedvéért mit gondoltok ki melyiket húztam ki? Azt, ami a leginkább jellemző rám a mennyei Atyával szemben: "gyerekes".
Péntek este jöttem rá ennek a szónak az eredeti jelentésére.

Péntek este jóval 5 óra után végeztem a munkahelyemen. Nagyon ideges, fáradt és még beteg is voltam. Egyértelmű volt számomra, hogy hova kellett volna mennem. De én ugyanazzal a villamossal, csak 3 megállóval szálltam le hamarabb, mintha haza akartam volna menni. A 2-es metró helyett, a 3-as metróra szálltam át. Isten szerette volna, ha hazamegyek pihenni, de én ehelyett fogtam magam és elmentem a Westend-be kérdőívezni. Az volt a kifogás, hogy annyira szeretek együtt lenni ezzel a csapattal, és nem akarok haza menni. Viszont mivel nem ott voltam, ahová a Szent Szellem küldött aznap este, nem is voltam hasznos.

Másnap reggel viseltem is ennek a következményét, mert erőteljes fejfájással ébredtem, és használhatatlan voltam. Amikor nem ott vagyunk, ahová Isten hív, akkor másnap használhatatlanok leszünk azon a területen, ahol viszont szeretné, ha teljes odaszánással ott lennénk. Ennek a story-nak kétszer kellet megesnie rövid idő alatt, hogy ráébredjek valamire.

Miközben szombat délelőtt ezen gondolkoztam, könnyek között, Isten a következő esetet hozta fel bennem a Bibliából.

Lukács 10, 38-42:

38. Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába.
39. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét.
40. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem.
41. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel:
42. De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.

Sokunk ismeri ezt a történetet. Ebből a történetből én ez alatt a 3 nap alatt Mártával azonosultam.

Márta rohant, sürgött-forgott, egyfolytában a szolgálattal volt elfoglalva. Volt egy vendége, de egy pillanatra sem ült le vele beszélgetni, mert sürgött-forgott, és oda volt, de nem a vendégért, hanem a szolgálatért. Még a testvérét is megfeddte.
Mária ez alatt mit csinált? Az egész idejét a vendéggel töltötte, beszélgetett vele, érdekelték Jézus szavai.
Jézus mit mondott Mártának? Sokra igyekezik, de Mária a jobb részt választotta. Kíváncsi vagyok, hogy miután Jézus ezt mondta Mártának, ő meghallotta-e vagy tovább sürgölődött?

Elképzeltem ezt a szituációt ma. Ha Mártával azonosulok, akkor hogy méz ki ez ma? Meghívok magamhoz hozzám vendégségbe. Viszont ahelyett, hogy leülnék vele beszélgetni, érdeklődni felőle, hogy mi újság vele, és végighallgatnám? Csak rohanok fel-alá, és mindennel el vagyok foglalva szolgálok, tevékenykedek a konyhában. Annyira el vagyok foglalva, hogy észre sem veszem, hogy a vendég közben fontosságát veszti, mert én a konyhában tevékenykedek.
Ha Máriával azonosítom magam, akkor leülök, és beszélgetek és érdeklődök a vendégem felől.

Mi van akkor, ha a vendég nem akar mást csak velem lenni és beszélgetni.

Jó dolog szolgálni az Úrnak, főleg csapatosan, de ha állandóan jövünk-megyünk, nem fogjuk észre venni, amikor Ő csak arra hív, hogy pihenjünk és vele legyünk. Engem ezen az estén az Úr arra szeretett volna hívni, hogy vele legyek és pihenjek. Fontos, hogy a szolgálat kellős közepén, amikor a Szerető, Mennyei Atyánk azt mondja, álljunk meg, mert szeretne velünk beszélgetni, akkor halljuk meg, és álljunk meg. Ha állandóan jövünk-megyünk és zakatol az agyunk, akkor nem fogjuk meghallani, amikor arra hív, hogy legyünk csendben előtte.

Vagy azonosíthatnám magam azzal a Pállal is, aki állandóan ment volna és hirdette volna az evangéliumot, ha tudott volna 100 felé szakadt volna, de az Úr megállította azzal, hogy kapott egy betegséget. Miért kellene megvárnunk, amíg betegek leszünk ahhoz, hogy végre ott legyünk az Úr lábainál, amikor Ő nem akar mást csak azt, hogy merjünk megpihenni, amikor Ő arra hív. Amikor pihensz a lábainál, és csak vele vagy amúgy, akkor történnek a legnagyobb csodák az életedben. Körbe evangelizálhatjuk az egész utcát is, de figyeljünk oda, amikor Isten arra hív, hogy nyugodjunk meg benne. Amikor azt mondja, tegyünk félre mindent, kapcsoljunk ki mindent, és csak hagyjuk, hogy körbe vegyen minket a végtelen békességével. Többnyire, ezekben a pillanatokban akar nekünk valami újat mutatni az Úr, de ha csak rohanunk, nem fogjuk meghallani Isten csendes, szelíd hangját, ami nem akar mást csak oda hívni magához, hogy vele lehessünk.

Nagyon jó az Úrnak szolgálni, főleg, amikor ott vagyunk a helyünkön. Viszont fontos, hogy merjünk megállni közben, és lecsendesedni, megpihenni az Úr lábainál, amikor Ő arra hív. Akár hosszabb időre is. Ha szeretnénk használhatók lenni az Úr számára, akkor merjünk pihenni és megnyugodni, amikor Ő ezzel az egyszerű kéréssel fordul hozzánk. Az Úr, a Szerető Atyánk meg akar őrizni minket a kimerüléstől. Szeretne nekünk nagy dolgokat mutatni, ehhez viszont a legjobb megállni és csak vele lenni.

Nem véletlen, hogy Márta és Mária története után Jézus a Lukács 11-ben az imádkozásról tanít. Amit Máté evangéliuma azzal egészít ki, hogy hogyan imádkozzunk. Ebből is látszik, hogy mennyire szeretnénk, hogy a nagy sürgés forgás közepette meghallanánk, amikor Ő pihenni hív. A Máté 6-ból az imádkozás módjával szeretném zárni hosszú soraimat:

Máté 6, 5-8

5. És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, a kik a gyülekezetekben és az utczák szegeletein fenállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.
6. Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.
7. És mikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, a kik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg.
8. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók; mert jól tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle.

Isten áldjon titeket, Orsi