Sziasztok!
1. FEJEZET: 1-9. vers: Ésaiásnak, Ámós fiának látása, melyet látott Júda és Jeruzsálem felől, Uzziásnak, Jóthámnak, Akháznak és Ezékiásnak, a Júda királyainak napjaiban. Halljátok egek, és vedd füleidbe föld! mert az Úr szól: Fiakat neveltem, s méltóságra emeltem, és ők elpártolának tőlem. Az ökör ismeri gazdáját, és a szamár az ő urának jászlát; Izráel nem ismeri, az én népem nem figyel reá! Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak. Országtok pusztaság, városaitokat tűz perzselé föl, földeteket szemetek láttára idegenek emésztik, és pusztaság az, mint a hol idegenek dúltak; És úgy maradt a Sion leánya, mint kunyhó a szőlőben, mint kaliba az ugorkaföldön, mint megostromlott város. Ha a seregeknek Ura valami keveset meg nem hagyott volna bennünk, úgy jártunk volna mint Sodoma, és Gomorához volnánk hasonlók. Röviden az 1-9. vers tartalmáról: Ézsaiás próféta, az Úr, Izrael Istenének üzenetét közvetíti a néppel. Azt, amit az Úr neki látomásban mutatott. Ezekben a versekben arról beszél a Szent Lélek Ézsaiás prófétán keresztül, hogy Izrael népe hogyan fordult el az Úrtól, és ennek mi lett a következménye. Sajnos eljutottak odáig, hogy már nem ismerik, nem akarják ismerni az Urat.
Amit a Szent Lélek nekem mutatott ezeken a verseken keresztül: Ezekben a versekben Ézsaiáson keresztül, Isten úgy beszél Izrael népéről, mint a fiairól, akiket felnevelt, akiket méltóságra emelt. A 2-3. versben Isten olyan mint egy apa, aki mindent megtesz az ő fiaiért, hogy felnevelhesse őket, hogy méltóságra emelje őket, azaz férfivá nevelje őket. Izrael népe itt olyan, mint akiket Isten nevelt, de ők még mielőtt teljesen felnőtté váltak volna, elérkeztek az úgynevezett kamaszkorba. Mint amikor a gyerekek már tizenévesen úgy döntenek, hogy el kezdenek önálló életet élni, és figyelmen kívül hagyva, hátat fordítanak a szüleik tanácsainak. Mint tudjuk, hogy egy apa részéről a neveléshez hozzá tartozik a veszélyektől való óvás. Isten mindent megtesz azért, hogy megóvja Izrael népét a veszélyektől. A kamasz gyerekeket, azaz Izraelt nem érdekli az, hogy Isten óvni akarja őket, azt gondolva, egyedül is meg tudják magukat óvni, egyedül is boldogulnak az életben, elutasítják a szerető Atya, Isten óvó, intő tanácsait. Az Úr itt egy olyan tapasztalt apa szerepét tölti be, aki már leélt egy pár tíz évet, és tudja mi vár a gyermekeire, fiaira, ha elfordulnak az ő szerető tanácsától. Másrészt az Úr Isten önmagában mind az a jó tulajdonság, aminek az ellenkezőjét tapasztalja meg Izrael, ha elfordul tőle. Bár Istent teszik felelőssé, Őt vádolják, nem értve azt, hogy kilépve Isten szerető, atyai jelenlétéből saját maguknak okozzák a következményeket. Mint amikor a gyerek, mikor már minden óvó tanácsot, amit szerető szülei adtak neki elutasított, magának okoz csalódást, és meg kell tapasztalnia, hogy mi vár rá, ha kilép a szerető szülők óvó kezei alól. Ahogyan a szülőknek fájdalmas ezt látni, Istennek mennyivel fájdalmasabb lehet látni, amikor Ő mindent megtesz azért, hogy gyermekeit, népét megóvja a annak a veszélyétől, hogy ők el forduljanak tőle, és ők mégis megteszik. A 3. versben Istent egy gazdához hasonlítja, akit megismer az ő állata, akihez haza talál az Ő szamara. Isten a gazda, azaz a gondviselő, aki mindent megad, mindent megtesz az ő népéért, hogy figyeljenek rá, hogy meghallják, amit mond. Mindent megtesz, hogy megóvja őket a veszélytől. Akik hátat fordítottak Istennek, saját maguk döntöttek úgy, hogy belemennek a veszélybe. Abba a veszélybe, amitől az Úr óvta őket. A 4. versben ebben a versben az Úr sóhaját hallom. Isten jó, de mivel elfordultak Istentől, kiléptek Isten jóságából, ennek a következménye, hogy gonoszak lettek. Isten igaz, de mivel elfordultak Istentől, kiléptek Isten igazságából, ezért hamissággal lettek megterhelve. Isten az a szerető apa, aki óvni, védeni akarta őket a tehertől, mivel kifordultak Isten óvó jelenlétéből, a hamisság, azaz a hazugság egyből teherként zuhant a népre, anélkül, hogy észrevették volna. Sokszor a hamisság, a hazugság, észrevétlenül tekeri körbe az embert, és csak akkor kap észbe, amikor már majdnem megfullad. Isten terve jó mag, jó nemzetség, mivel elfordultak Istentől, ezért magzatjaik, utódaik is csak gonoszok lehetnek. Isten maga a jóság, Isten jelenlétének tudatából kilépve csak gonoszság van. A 2. versben azt olvastuk, Isten méltóságra nevelte őket, azaz embert csinált belőlük. Viszont, miután elfordultak Istentől az emberek, a férfiak, nemtelen fiakká lettek. Isten a szeretet, de mivel elhagyták Istent, Istenen kívül utálat van. Az Úr Izrael Szentje, de Isten jelenlétének tudatából kilépve, a Szentségét is elhagyták. Az 5. versben látjuk, Izrael volt, aki elfordult az Úrtól. Az Úr itt ebben egy olyan kérdést tesz fel, amit nem akar megtenni. Nem akarja ostorozni a népét, és fel is teszi a kérdést, miért kényszerül arra Isten, hogy ostorozza őket. Isten az egészség és az erő, de rajta kívül csak betegség, erőtlenség van. Isten jelenlétén kívül a bűn van, és ennek következménye az, hogy Izrael szenved. Itt végig az 5. verstől a 8. versig azt látjuk, ahogyan az Úr elmondja, hogy mivé lett az Ő népe. Kifordulva Isten jóságából, Atyai szeretetéből, gondviseléséből kilépve, az emberek nyakába zúdult a sok betegség, bűn, szenvedés, hazugság. Tudjátok elgondolkodtató, hogy ez a sok szenvedés, fájdalom, betegség az Úr szívének legbelsőbb gondolatát jelenti. Ezek Isten szenvedései, fájdalmai, betegségei. Azért, mert Istennek ennyire fáj, Isten ennyire szenved, Isten ennyire szomorú, amikor Ő mindent megtett értük, de elveszíti őket. Nem Isten beteg, nem Isten bűnös, de Ő szenved, és Ő gyászol, amikor elveszíti az Ő népét. Ez az Ő szívének a fájdalmát írja le, azt ahogyan látja őket. Isten nem emberi fejjel gondolkodik, ha valaki, akkor Ő tudja mit, mekkora fájdalmat jelent az Ő jelenlétéből kilépni. Az Ő jelenlétének tudatából, biztonságából kilépve éri az embereket min az, ami le van írva az 5-8. versekig. Mindezt azért írom le lássátok a különbséget, hogy ez Isten szenvedélyes szerelme az emberek iránt. Nemcsak Izrael iránt, hanem irántad és irántam is. Ebben a pár versben azt láttuk, hogy amint elfordult Istentől a nép, egyből gonosz, bűnös és nemtelen emberekké váltak. Ennek következménye lett az, ami az országukkal, a városaikkal, a földjükkel történt. Ezt nekünk is fontos szemünk előtt tartani, hogy ez Isten szívének a fájdalma, és a bűn következménye. A legnagyobb bűn, hogy az emberek elfordultak Istentől. Igazából nem is Isten jelenlétéből léptek ki, hanem ami ennél sokkal rosszabb, hogy úgy tettek, mintha Isten nem lenne ott, Isten jelenlétét semmibe vették, annak ellenére, hogy közben Ő mindent látott. Istent káromolták, utálták meg, miközben Ő mindent megtett értük, felnevelte őket. A sok szenvedés nem Isten büntetése volt, hanem annak a következménye, hogy elfordultak Istentől, és nem vettek tudomást a jelenlétéről, nem vettek tudomást arról, hogy Isten szenvedélyesen szereti őket, ami azt jelenti, hogy annyira szereti őket, hogy a szívének a legnagyobb szenvedést az okozza, amikor nem lehet együtt a népével, amikor a népnek nem kell az ő jósága, amikor a nép nem akar részesülni az Istennel való közösségből. Ennek ellenére is a 9. versben látjuk, hogy Isten irgalmának még az sem jelent akadályt, hogy Izrael elfordult tőle. Isten tökéletes terve, hogy az embereknek az Ő irgalmát adja, hogy ne azt kapják, amit érdemelnek. Istennek van egy tökéletes terve, amit még az sem tud megállítani, hogy a nép elfordult tőle. Ezt itt látjuk ebben a versben, hogy Isten nem hagyta, hogy az egész népe elpusztuljon, nem hagyta hogy Sodoma és Gomora sorsára jussanak, miért azért, mert van egy tökéletes terve, amit feltétlenül meg akar valósítani. Ha megnézzük az Újszövetséget, akkor láthatjuk, hogy ez Isten szíve irántunk is nemcsak az Izraeliek iránt. A kifejezésben, hogy Isten "szenvedélyesen szeret" bennünket is benne van, hogy Isten annyira szeret bennünket, hogy neki igenis fáj, és ha valaki, akkor Ő szenved a legjobban, amikor minket szenvedni lát. Mi fordultunk el tőle, és Ő szeret? Mi mondtunk neki nemet, és Ő viseli a szenvedéseinket? A mi fájdalmaink, betegségeink, szenvedéseink mind azt tükrözik, hogy Isten szíve mennyire fáj, Isten mennyire szenved azért, mert mi voltunk makacsok és azt gondoltuk, hogy tudunk nélküle élni. Emberi szavakkal is nehéz kifejezni, de ha valaki megtapasztalta, hogy milyen Isten nélkül lenni, az maga Jézus Krisztus a testté lett Isten. Jézus elválasztottsága Istentől nem is tudom mihez lehetne hasonlítani. A lényeg, hogy ennél nagyobb kínt még nem élt át senki. Jézus ott a kereszten megmutatta, hogy mit tesz a bűn az emberrel, mit tesz az emberrel az, amikor úgy dönt, hogy neki nem kell Isten. Sőt azt is, hogy mit tesz másokkal, mit tesz az Istennel, amikor az ember önfejűen azt gondolja, hogy neki Isten nélkül is megy. Az emberek nincsenek annak tudatában, hogy Isten kegyelme, Isten jósága és szent jelenléte az, ami egybe tartja a földet. Nem kell nekik Isten, de még soha nem tapasztalták meg azt, amit Ő, hogy mit jelent az, hogy valósággal el legyen valaki választva Istentől. Jézus Krisztus emlékeztetőként jött a földre, hogy ma még tart a kegyelem. Jézus volt a szemléltető eszköze ott a kereszten annak, hogy mit jelent Istentől elválasztva, a sötétségben. Jézus Krisztus hagyta, és azért választódott el Istentől, hogy mi meglássuk a bűn, ezt teszi az emberekkel. Az az ember, aki önként fordult el Istentől a saját makacsságából, az tapasztalja meg, hogy milyen fájdalmat, és szenvedést jelent Istennek, hogy az embernek Ő nem kell. Isten szenvedését, fájdalmát csak Isten tudja elhordozni, ember nem. Jézus Krisztus volt az egyetlen, aki képes volt a kereszten elhordozni annak a súlyát, ami Isten gyászát, szenvedését, fájdalmát, ugyanakkor szenvedélyes szeretetét fejezi ki az emberek iránt. Jézus Krisztus az Ő kereszt halála által téged is meg akar megmenteni az alól a teher alól, hogy valósággal össze zúzódj Isten gyásza és szenvedése alatt, amit azok iránt érez, akiket elveszített. Isten nem akar téged elveszíteni. Jézus Krisztus azért támadt föl a halálból, hogy az, aki benne hisz ne Isten szenvedését, Isten gyászát viselje magán örökre, hanem Isten örömét, szeretetét, és békességét. Az az Isten, aki képes gyászolni, amikor valakit elveszít, képes kimondhatatlanul örülni annak, aki viszont hitt benne. Hiszed, hogy Jézus Krisztus a kereszten való szenvedésében és halálában Isten fájdalmát, gyászát hordozta el helyetted, azért mert téged összezúzna? Hiszed, hogy Jézus Krisztus azért halt meg a kereszten, hogy minden olyan makacsságot, önfejűséget, ami okot adott Isten gyászára, elhordozzon, és örökre eltöröljön az életedből? Hiszed, hogy Jézus Krisztus a halálból való feltámadása által új reményt, új esélyt nyitott neked arra, hogy Isten örök örömét, örök szeretetét, és örök dicsőségét viselhesd magadon? Hiszed, hogy Jézus Krisztus halálába és feltámadásába vetett hit által, Isten öröme, békessége, dicsősége, nem csak ezen a földön lehet a tiéd, hanem azután is, hogy erről a földről elköltözöl? Isten áldása rajtatok, akik olvassátok!
