Gyógyulás-Szabadítás?

Kedves Barátaim,

Az Úr, álmomból ébresztett fel, hogy megosszak veletek valamit, ami azóta forog bennem, amióta kedves fiatal testvéremet magához szólította.

Amiből kiindultam az az a történet, amikor Lázár, Jézus barátja meghalt. Csak néhány Igeverset emelnék ki, amik elegendő forrást jelentettek számomra ahhoz, hogy álmomból felkeljek, és ezt megírjam nektek:

Jézus két kérdést tett fel Mártának, nem egymás után. Viszont én ezt a két kérdést most időrendi sorban felcserélném, hogy utána elmagyarázhassam, hogy mit mutatott nekem Isten ebből a két kérdésből:

40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? (János 11, 40)

Mit kellett tennie Mártának? Hinnie. Hinnie akkor is, amikor a leglehetetlenebbnek látszó dolgot kérte tőlük Jézus, hogy vegyék el a követ a sír szájától? Mit mondott Jézus? Mit láthat meg, ha hisz? Megláthatja az Isten dicsőségét.

Az, hogy miben kellett hinnie Mártának ahhoz, hogy meg láthassa az Isten dicsőségét az, amit Jézus korábban kérdezett tőle:

25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (János 11, 25-26)

Mártának azt kellett hinnie, hogy Jézus Krisztus a feltámadás, és az élet. És azt, hogy aki hisz benne, az soha nem hal meg. Ezt kellett Mártának hinnie ahhoz, hogy megláthassa az Isten dicsőségét.

Azért írom le most ezt neked kedves barátom, mert talán te is hasonló dolgokkal küszködsz. Nem tudok mindent felsorolni azok közül a szenvedések, fájdalmak közül, amin sok ember keresztül mehet, de talán néhányat, amelyek közül valamelyikkel talán te is küszködsz:

Lehet sorvadt a kezed és a lábad, lehet gyászolsz egy közeli hozzátartozódat, lehet vak vagy, lehet süket vagy, lehet tolókocsihoz vagy kötve, esetleg pénzhiányban küszködsz. Tudd, hogy Jézusnak a Te életedre is volt, van egy szabadító terve.

Jézus megváltó munkájának kibontakozása ezzel a kérdéssel kezdődik, amit Mártának fel tett: 25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? Számodra pedig ezzel kezdődik vagy nem kezdődik függően attól, hogy Jézusnak erre a kérdésére mit válaszol. A másik kérdés és a válasza is ebből következik. Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, akkor te megláthatod az Isten dicsőségét.

Ha hiszed, hogy az erre a kérdésre való felelet az, ami meghatározza a sorsodat itt a földön, ami az örökkévalóság kezdete.

Lehet, hogy meggyógyulsz, lehet újra látni fogsz, lehet kiszállhatsz a tolószékből, lehet kigyógyulsz a depressziódból, lehet megoldódnak az anyagi problémáid itt a földön, de ha erre a kérdésre, amit Jézus neked ma feltett NEM-et mondasz, akkor hiába gyógyultál meg, egy örökkévalóságon át szenvedni fogsz úgy, mintha soha nem is gyógyultál volna meg.

Az is lehet, hogy soha nem gyógyulsz meg, és itt a földön szenvedésben lesz részed, de ha NEM hiszed, hogy Jézus Krisztus számodra is a feltámadás és az élet, akkor nemcsak itt a földön, de egy örökkévalóságon át is egy szenvedés, gyötrelem lesz az életed.

Viszont te, aki most itt a földön tolókocsihoz vagy kötve, talán halálos beteg vagy esetleg depressziós vagy pénztelenséggel küzdesz, és ennek ellenére, IGEN is hiszed, hogy Jézus Krisztus a feltámadás és az élet, számodra ha itt a földön nem is gyógyulsz meg, tudd, hogy rád az örök életben, örök szabadság vár. Jézus szabadító munkája az életedben ott kezdődik el, amikor te kimondod, hogy IGEN, te hiszed, és ott a mennyben fog kiteljesedni azzal, hogy a kezed, amit ugyan a földi életedben képtelen voltál használni, az első dolog, amit megérinthet, megfoghat, Jézus átszegezett keze. Ha most vak vagy itt a földön, de hiszed, hogy Jézus a feltámadás és az élet, hiszed, hogy Ő a szabadító, lehet itt a földön sosem nyílnak meg a szemeid, viszont, az első dolog, amit megláthatsz majd az örökkévalóságban Jézus szerető, és megbocsátó tekintete.
Lehet itt a földön soha nem gyógyulsz meg, lehet soha nem jutsz ki az anyagi problémáidból, de tudd, hogy Te, aki IGEN-t mondtál Jézus hívására, számodra a szabadítás már itt a földön elkezdődött.

Titeket, akik esetleg itt a földön nem gyógyultok meg, de hisztek az ÉLŐ JÉZUSBAN, AZ ÉLET JÉZUSÁBAN, szeretnélek bátorítani még egy Igeverssel, amit a Római levélben találtam:
Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Róma 8, 18)

Nem szeretnélek titeket sem kihagyni, akik szintén IGENNEL válaszoltok, válaszoltatok Jézus kérdésére, hogy lehet ti még itt a földön megtapasztaljátok a gyógyulást, ami szintén Jézus szabadító munkájának a része, de szeretném, ha tudnátok, hogy Isten igazi, teljes dicsősége, még ezután vár rátok.

Kedves Barátaim,

rajtatok áll, hogy HISZITEK-E, HOGY JÉZUS A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET, ÉS AKI HISZ ŐBENNE, HA MEGHAL IS ÉL, ÉS AKI CSAK ÉL, ÉS HISZ ŐBENNE, AZ NEM HAL MEG SOHA.

Ha hisztek, ha IGEN-t mondtok Jézusnak erre a páratlan hívására, szerető kérdésére, akkor az Ő szabadító munkája, attól a pillanattól kezdve elkezdődik bennetek.

Ezt az üzenetet szeretném Jézus kérdéseivel zárni, amikre neki válaszolhattok, hiszen Ő az, aki kérdezi tőletek:

25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
26. És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

40. Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét?

Isten áldjon titeket, Orsi

Kapcsolódások az igeversek között

Kedves Tesók!

Már régen jártam erre és Isten ráébresztett arra, hogy ezt az oldalt azért akarta, hogy megnyissam, hogy bátoríthassa buzdíthassa rajtam keresztül az embereket.

Amikor nyáron Vajtán voltam az összes program közül a legjobban a reggeli áhitatok tetszettek, amikor akárki megoszthatta az nap reggel azt, amivel Isten bátorította. Rájöttem, ha az utolsó helyet is teleírhatnám ebben a blogban, akkor sem tudnék mindent elmondani, mert még az örökkévalóságban is lesz miről bizonyságot tenni. Amikor Vajtán voltam két alkalommal osztottam meg az emberekkel, amit Isten rám bízott. Mindkét alkalommal megmutatta, hogy sok igevers van a Bibliában (valójában az összes), amik közé oda lehet tenni egy kapcsos zárójelet vagy egy egymásból következő nyilat. Ezt fogom most itt is megtenni, mert ez akkora bátorítást jelentett számomra, hogy egy hét alatt nem tudtam felfogni, hogy Isten milyen hatalmas.

A múltheti story: A hét közepén gmailon beszélgettem a Gáborral, aki a gyülekezetünk egyik vezetője és elmondtam neki, hogy szeretnék kiállni a gyülekezet elé és elmondani valamit, amivel Isten bátorított engem a héten, csakhogy egy nappal később Isten újabb dologgal bátorított, ekkor jöttem rá, hogy ha minden vasárnap kiállnék a gyülekezet elé bizonyságot tenni, akkor sem lenne elég az idő, hogy mindent megosszak, de az egyik kegyelmi ajándék, amit Istentől kaptam a bátorítás, a buzdítás ajándéka a közbenjárás mellett, amiket az utóbbi időben eléggé rendesen feledésbe ejtettem. Viszont Isten felnyitotta a szememet.

Akkor most el is kezdeném a beszámolót, ami három igeversről szól, amiket Isten össze kapcsolt bennem és később még kiegészült egy jópár másik igeverssel, de most egyenlőre ezt a hármat említem meg.

János 11, 40: "Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?------- Zsoltárok 37,7: Csillapodjál le az Úrban és várjad Őt...---------
Siral. 3,26: Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.
Isten ezt a három igeverset kapcsolta össze bennem, ami utána néhány igével még kiegészült. Aznap éjszaka, amikor Isten összerakta ezeket az Igéket keveset aludtam. Ez tegnap előtt volt. Amikor összerakódtak bennem a dolgok, először nehezen akartam felkelni, de aztán rájöttem, hogy nekem ezt le kell jegyzetelnem, mert ez valakit még bátorítani fog.
Az elmúlt időszakban beszélgettem néhány emberrel ill. olvasgattam az emberek írásait, akik azt mondták, hogy nem értik, hogy amikor imádkoznak, akkor Isten miért nem válaszol, ha kérdezik és miért nem adja meg azt, amit kérnek stb. Nos ennek a három igeversenek az összekapcsolódásában megtaláljuk a választ.
Mit mondot Jézus mit tegyünk? Higyjünk. Miért higyjünk? Mert akkor megláthatjuk az Isten dicsőségét. Itt lép be a második igevers: Mi kell ahhoz, hogy a hitünk megerősödjön? Várakozás. Hogyan várakozzunk? Csendben. Mi lesz a csendes várakozás jutalma? Megláthatjuk az Úr dicsőségét. Isten miért várat meg velünk dolgokat? Azért, mert meg akarja vonni tőlünk? Távol legyen. Akkor miért? Azért, mert jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig- mondja a harmadik ige Miért jó a várakozás? Mert általa megerősödik az Isten Igéretébe vetett bizodalmunk? Mit Ígért Isten? Azt, hogy megláthatjuk az Ő dicsőségét. Mi a hit? Az, hogy bármennyit is kell várnunk meggyőződésünk lehet affelől, hogy amit Isten megígért, azt nem fogja megvonni tőlünk, hanem a megfelelő időben meg is kapjuk. Minél többet várunk valamire, annál boldogabbak leszünk, hogy Isten nekünk adta azt a dolgot. Ne akarjuk mi megvalósítani Isten tervét, mert akkor sok fájdalmat okozhatunk magunknak és másoknak is. A legtöbb várakozást és hitet igénylő ajándék az Úr teljes szabadítása. Soha nem leszünk semmiért hálásabbak azért, hogy ezt az ajándékot Isten nekünk adta már itt a földön. Azokban az aprónak tűnő dolgokban, amiket itt a Földön kapunk Istentől a várakozáson keresztül is Isten dicsőségét láthatjuk meg és még rengeteg ilyen kis apró ajándékkal van kikövezve az útunk egészen a mennyig, ahol az Úr teljes szabadítása vár ránk és, amire mindennél érdemesebb várni.

Írnám még tovább is, de mint az elején elmondtam, a végtelenségig írhatnám, akkor sem lenne elég a hely arra, hogy mindent megosszak.

Istené legyen a dicsőség. Isten mindenkit bátorítani akar, hogy várjunk Rá.

Isten áldjon titeket, Orsi

Bizalom Istenben

(2 Sám 15, 13-18. 16, 11)

A történet főszereplője Dávid. Akik még szerepelnek a történetben a követ, Absolon neve és a nép. Dávid kapja a hírt, hogy Absolon ellenefordult. Mielőtt bármit is tenne Istenhez fordul segítségért bizalommal. Ekkor írja a 3. zsoltárt. Dávid menekülésre indítja a népet. Nem száll szembe a fia seregével. Dávid irgalmas és nem engedi, hogy megöljék a fiát. Istenre bízza Absolon sorsát.

3. zsoltár
Dávid nem a saját erejét használja. Tudja, hogy gyenge, ezért Istenhez fordul megoldásért segítségért.
Dávid ellenségei, Isten ellenségei is, akik gúnyolják őt. Kicsúfolják Dávidot és Istent, mert nem látják, hogy Isten segítene neki.
Dávid ennek ellenére is, hogy kigúnyolták Istenre bízza magát. Tudja, hogy amig isten paizsként áll előtte nem lehet baja. Bízik Isten védelmében és ez felmagasztalja őt.
Mivel Dávid Istent kereste, Isten meghallgatta őt.
Dávid Isten védelmében van. Nem fél elaludni és felkelni sem. Isten támogatja őt is bármekkora is az ellenség csapata.
Dávid tudja, hogy csak Isten keze tud győzni az ő ellenségei felett és nem erőlködött, nem támaszkodott a saját eszére, saját erejére. Meg volt győződve arról, hogy Isten nem hagyja Őt cserben és győzelemre vezeti.
Isten megszabadította Dávidot ellenségétől és megáldotta az Ő népét.

Mit üzen nekünk a 3. zsoltár?
Ha megsokasodnak kísértéseink, azonnal meneküljünk Jézushoz és ne próbáljunk saját erőnkből ellenállni.
Az ellenség el akarja hitetni velünk, hogy Isten cserben hagy a kísértésekben és nem segít.
Mi ne hallgassunk rá, hanem ennek ellenére is szaladjunk Jézushoz. Merjük magunkat rábízni, mint egy paizsra, ami körülvesz és ez felmagasztal minket.
Isten meghallgatja minden kiáltásunkat. Amint észrevesszük a veszélyt kiáltsunk hozzá.
Kérjük Isten védelmét és ne féljünk, bármekkorta is a kísértés vagy a bűn ne féljük Isten védelmét, szabadítását kérni. Ismerjük el, hogy nekünk semmi esélyünk a bűnnel szemben, ha nem kérjük Isten védelmét, amit Isten az Ő Szent Lelke által nyújt nekünk.
Isten képes legyőzni a kísértést, sőt a bűnt is bármekkora súlya is van.
Isten nem csak, hogy megszabadít, de meg is áld, ha hozzá menekülünk. A lényeg a saját erőnkre ne támaszkodjunk.

Hálaadás: Isten nem hozza el mindig a bűneink következményét

Az aprónak tűnő változásokért, amik mégis nagydolgok

Isten jelenlétéért

Áldás, Orsi