A hajléktalanok

A folytatásban egy olyan témáról lesz szó, amiről régebben már írtam. Mielőtt bármit írnék, el kell mondjam, hogy a következő témában én sem vagyok különb a legtöbb embertársamnál. Viszont az Úr szemtől-szembe szólt, figyelmeztetett, hogy készüljek, használjam az ajándékaimat, amiket tőle kaptam, és ne hanyagoljam, mert Jézus jön vissza hamar. Ő nemcsak engem, de rajtam kívül még nagyon sok embert szeretne hazavinni.

Előző bejegyzésemben a hitről és a cselekedetekről volt szó, illetv ezek intenzív kapcsolatáról.
A Jakab levelének 2. fejezetében a következő pár versre mutatott rá az Úr, amiket már nem először olvastam. Ehhez még hozzáteszem azt, amit az 1. fejezet 27. versében olvasunk:

Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,
És azt mondja valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincenek, megholt ő magában. (Jakab 2, 15-17)

Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól. (Jakab 1, 27)

Emberekként sokszor nem tudjuk, én sem melyik kéregetőt, hajléktalant hogyan kezeljük, ezért inkább messzire elkerüljük, nehogy megszólítson. Vagy gondolkodás nélkül odadobunk neki valami pénzt.
Ne felejtsük el, hogy a nem hitből jövő cselekedet, nem kedves Isten előtt, azaz bűn.

Jakab levelének 1. fejezete a következőket mondja a bölcsességről.:

Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert, aki kételkedik hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide, s tova hány.
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól. (Jakab 1, 5-7)

Bölcsességet kérhetünk arra is, hogyan kezeljük a hajléktalanok, a kéregetők helyzetét. Ha hittel kérjük, a hitből fakadó bölcsesség, hit általi és gyümölcsöző cselekedeteket szül, amit Isten nemcsak értékel, de gyönyörködik is bennük.

"Isten útjai kifürkészhetetlenek." A Menny teljességében fog minket érni az igazi meglepetés, amikor meglátjuk a hitből való cselekedeteink gyümölcseit. Vajon hány olyan embert ment meg Isten, akik itt a földön szükségben szenvedtek, hajléktalanok voltak, de hitből fakadó bölcsességgel tettünk jót azzal a hajléktalannal vagy szenvedővel.

Isten szemében minden ember értékes. Ő maga tett meg mindent azért, hogy ne kelljen bárkit is elveszítenie. Jézus kereszthalála és feltámadása által az volt, és mind a mai napig az acélja, hogy az embereket köztük tége és engem megmentsen a bűn örök büntetésétől, az örök kínlódástól.

Ennyit szerettem volna, Orsi

A vonat

Sziasztok!

Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; Mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik, és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik. (Zsidók 11, 6)

A hit egy kiindulópont, amire szükségem van ahhoz, hogy felszabaduljak a jó cselekvésére.
Mivel hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, ezért bármit tehetek, próbálhatok tenni, Isten szemében értéktelenn nulla.
A cselekedetek, amelyek nem a hitből indulnak ki izzasztóak, kimerítőek, fárasztóak. A Jézus Krisztusba vetett hit által, kizárólag a Szent Szellem vezetése által tudok bármit is szabadon tenni anélkül, hogy belefáradnék.

A hit és a cselekedetek együtt, egy irányba haladnak. Mint a mozdony után a vagonok. Ha a mozdony áll egyhelyben, akkor a kocsik sem érnek semmit. Ha mozdony elindul, nevezzük ezt a hit mozdonyának, akkor a vagonok sem tehetnek mást, együtt haladnak a mozdonnyal. Ha vagonok, nevezzük őket a cselekedetek vagonjainak nem kötődnek a mozdonyhoz, akkor nem töltik be a funkciójukat, azaz halottak, semmit nem érnek. A hit, amit nem követnek a cselekedetek nem kedves Istennek.
A hit akkor tölti be az Isten szemében is értékes szerepét, amikor ha a cselekedetek vagonjai kötődnek a hit mozdonyához, és így egy teljes vonatot alkotva száguldanak a mennyei végállomás felé.

A hit cselekedetekre kell ösztönözzön, mert az a hit, ami nem szabadít fel a jónak a cselekvésére hamis, nem igazi. (Folyt köv)