RAGASZKODÁS?

Kedves testvérek és barátok!

Régen nem írtam már, de ma különleges dolog történt, aminek az előkészítője a tegnap esti dicsőítés és Neil-tanítás volt.

Ami viszont ma történt, az egyenlő a csúccsal.

Egy nagyon kedves mozgássérült barátnőmmel cseteltünk, és rajta keresztül tanított nekem valamit a Szent Szellem.

Gyakran annyira ragaszkodunk emberekhez, hogy napokig, hetekig fáj, hogy nem találkozunk egymással, mert érezzük egymás hiányát. Sokszor úgy is ragaszkodunk valakihez, hogy ez a ragaszkodás a másik fél részéről nem ennyire indenzív. Annyira ragaszkodunk, hogy az a legkevesebb, hogy félóráig sírunk, amikor búcsúzkodni kell. Miért? Mert utána sokáig nem találkozunk, és félünk attól, hogy elveszítjük egymást, vagy azt a bizonyos személyt, akit ennyire szeretünk. Van, hogy észre sem vesszük, hogy már több, mint egy órája csetelünk egymással, és amikor el kell köszönnünk egymástól, mindig marasztalni próbáljuk egymást, és olykor ötször is elköszönünk egymástól.

Hova akarok kilyukadni ezzel, hogy az ember annyira a ragaszkodik, hogy még gondolni sem mer arra, hogy valaha elveszítheti azt az embert, akit annyira szeretett?

Mit akarok mondani azzal, hogy ez az INTENZÍV ragaszkodás sokszor csak egyoldalú?

Annyira szeretnek minket, hogy képesek őrültséget csinálni értünk, bosszút állni értünk, csak nehogy minket bántódás érjen. Kiöntik nekünk a szívüket stb.

Te jóég, hány ilyen beszélgetés kellett ahhoz, hogy végre meglássak valamit Jézus szívéből irántunk.

RAGASZKODÁS?

Jézus milyen szerepet is tölt be most?

Annak okáért elhagyja a férfiú az ő atyját, és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek ketten egy testté. (1 Mózes 2, 24)

Jézus a vőlegény szerepét tölti be.

Mit tett Jézus?

Elhagyta a Menny dicsőségét. Ragaszkodott, kihez? Az Ő menyasszonyához. Kik az Ő menyasszonya? Az egyház

Mit jelent ez?

Jézus képes volt őrültséget tenni érted és értem. Mégcsak nem is egy őrültséget, most kettőt mondok, és később még egy harmadikat is.

Őrültségek:

1. 
   
   Önként otthagyta a Mennyei dicsőséget, ezért a hangyányi kis földért.


2. 
   
   Önként ment fel a keresztre ezért a porfészekért.

Mi ez, ha nem őrültség? Itt jön be az, hogy Jézus mindezt úgy tette meg, hogy tudatában volt annak, hogy az embereknek csak apró töredéke lesz az, akik ezt az intenzív odaszánást viszonozzák. Mindez még nem elég. Mint mondtam, hogy a ragaszkodás annyira erős az egyik fél részéről, hogy napokig sír, és fáj ha nem találkozik azzal, akit ilyen intenzitással szeret, a kevésbé intenzív reakció ellenére is. Fél attól, hogy többé nem látja ezt a valakit.

Hát hadd mondjam, hogy ha valaki tud sírni annak tudatában, hogy akit ilyen tűzzel és őrülten szeretett el fogja veszíteni, akkor az Jézus. Azért, mert Ő mindennek tudatában tette meg azokat az őrültségeket, amiket tett.
Mint említettem, az ember ha nagyon ragaszkodik valakihez, kész bosszútállni is érte, ha bántás éri azt a valakit.
Jézus, mikor visszajön, ő is bosszút fog állni az övéiért, azokért, akiket szenvedés, fájdalom ért azért, mert viszonozták JÉzus szenvedélyesen égő szeretetét.

Egy kedves testvérem idézetével szeretném zárni soraimat:

"Ha velem találkozol, és engem elveszítesz, semmit sem vesztettél; DE HA JÉZUSSAL TALÁLKOZOL, ÉS ŐT VESZÍTED EL, AKKOR MINDENT ELVESZÍTETTÉL."

Jézus szenvedélyesen, tűzzel és őrülten szeret téged és engem is. Nem erőszakkal ragaszkodik, ha valaki őt elutasítja azt elengedi, annak ellenére, hogy szenvedélyesen oda van érte. Elengedi, bár zokog, és megszakad a szíve, ha csak egy embert is elveszít azok közül, akiket olyan szenvedélyesen szeretett, hogy önként csinálta meg azt az őrültséget, hogy OTTHAGYTA A MENNY DICSŐSÉGÉT és FELMENT A KERESZTRE, és végig szenvedett mindent, amit az az ember kapott: sebeket, fájdalmakat, keserűséget stb.

Hadd mondjam el, hogy ez az intenzitás még mind mostanában él Jézusban. Irántad is kedves barátom, aki esetleg eddig kételkedtél Jézus szeretetében. És irántam is, akinek szintén szükségem van arra, hogy ezt a mondatot mindennap megerősítse az ÚR: "Örök szeretettel szerettelek."

Áldást, Orsi