Kedves Testvérek és Barátok!
Ezen a napon a Budapesti Golgota Gyülekezet kávzójában hallgattam egy koncertet. A koncert olyan dalokat tartalmazott, melyeknek a lényege, hogy ez a föld nem az igazi otthonunk, hanem átutazók vagyunk a földön. Arról, hogy van valaki, aki vár ránk egy országban, ami nem ebből a világvból van, hanem ahol soha többé nem lesz szenvedés. Ez a hely tudjuk, hogy azokra vár, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus kereszhalála és feltámadása által az életük szabad a bűn átkától.
A lényeg, hogy az első részben csak hallgattam, a koncert második felében a testvérekkel együtt dicsértük az Urat azokkal, akik ott voltak ezen az estén. Ahogy énekeltünk, egyre közelebb és közelebb volt hozzánk Isten jelenléte. Ott járkált közöttünk a Szent Szellem.
Dicsőítés közben Isten leültetett a földre, és kaptam tőle egy képet, ami a következő mozzanatokat foglalta magában.
-
Egy apa és egy kisgyermek kapcsolatát. A kisgyermek, amikor az apukája eljön érte az óvodába, és mikor meglátja az ajtóban, odaszalad hozzá, hogy az apukája fölvegye őt. Ettől könnybe lábadt a szemem, amikor ezt magam előtt láttam ezt a képet. Ebből az következik, hogy Isten az n apukám, akinek szintén annyiszor odaszaladhatnék, az ölébe ugorhatnék. Egy szülőnek örömet okoz, amikor a gyerek odaszalad, és megöleli, mert ez a gyermek őszinte szeretete apukája iránt, akit nem akar egy percig sem hiányolni. Isten tárt karokkal vár minket az ajtóban, hogy mikor szaladunk oda hozzá, mint az apukánkhoz, hogy vegyen a nyakába minket, hogy örömet okozzunk neki, amikor a nyakába ungrunk, mert ez nekünk is örömet okozhat.
-
A kisgyermek, amikor rosszat csinál, neki nincs következmény érzete. Sokszor van az, hogy engedetlen, és emiatt a szülő megbünteti. Rövid időn belül a kis gyermek odamegy és bocsánatot kér. De a hangsúly nem azon van a gyerek részéről, hogy többször nem fogja elkövetni, hanem az, hogy ne legyen többet büntetésben. A gyermek, amikor odamegy és bocsánatot kér, a szülő megbocsát, de tudatában van annak, hogy amíg tart a dackorszak, nem ez volt az utolsó rosszaság, amit csinált. Ennél a résznl szintén megint könnybe lábadt a szemem. Miért, mert ez Isten türelmét tükrözi az ember felé. Amikor az ember felismeri, hogy vétkezett, odamegy Istenhez és bocsánatot kér. Isten türelme végtelen, mert tudja, hogy bár bocsánatot kértünk tőle, mint a gyermekek még egy párszor el fogjuk követni ugyanazt az ostobaságot, és azt is, hogy még 100-szor fogunk bocsánatot kérni azért a valamiért. Tudjátok Isten tűr és tűr. Ez nem egyenlő azzal. amikor szándékosan elkövetünk valamit, mert Isten úgyis megbocsát. Pontosan, amit az előbb írtam, hogy minél inkább ígérgeted, hogy nem fog előfordulni többet, annál biztosabb, hogy megtesszük. A lényeg, arra megy ki a játék, hogy nem akarunk büntetésben lenni, ezért inkább fogadkozunk.
-
A harmadik része, amikor Jézus a kereszten, és egész földi élete során ez az egyetlen hely, ahol Istenének és nem Atyjának szólítja Istent. Miért? Mert Jézus nem követett el bűnt, és ha valakinek, akkor nem kéne nemhogy 100-szor, egyszer sem bocsánatot kérni. Jézus ott a kereszten megtapasztalta, hogy mit jelent az, hogy Isten elvszti a türelmét, amikor kiteljesedik a bűn átka, büntetése egy személyen. Jézus bocsánatot kért de nem magának, hanem nekünk. Azért, hogy Isten velünk szembe ne vessze el a türelmét akkor sem, amikor ostoba módon már sokadszor csináljuk ugyanazt a rosszat. Jézus és Isten között az elválasztó vonal a kereszt volt. Ez az elválasztó vonal az, ami minket összeköt az Atyával. Jézus és Isten között ez alatta 6 óra alatt szakadék volt azért, hogy mi kapcsolatban lehessünk vele az ostobaságaink ellenére is.
Ennek a napnak a tetőfoka az volt, hogy amíg dicsőítettük az Urat a kávézóban a gyüli oldalsó ajtaján berepült egy fehér galam, aki nem zavartatva magát mászkált közöttünk a földön. Mintha Isten küldte volna jelül közénk, hogy élvezi velünk a közösséget. A galamb akkor repült be, amikor már eléggé sötétedett. Kb. olyan este 9-körül lehetett.
Remélem mindent érteni fogtok, amit ide leírtam?
Áldottak vagytok, Orsi
