A kedvenc tantárgyaim egyike a Golgota Teológiai Főiskolán, amit Németh János tanít. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a jegyzeteimet.
1. RÉSZ: Öröm a szenvedésben
2. RÉSZ: Öröm a szolgálatban
3. RÉSZ: Öröm a hitben
4. RÉSZ: Öröm az adakozásban.
Pál, a második missziós útján jutott el Filippibe,
és az után, hogy ő eljött onnan, alakult meg ott a gyülekezet. Nem Pál, hanem
Isten az, aki kezdeményezte a gyülekezetet. Nem muszáj ott lennünk valahol
ahhoz, hogy Isten munkálkodjon. Isten képes nélkülem is létrehozni dolgokat,
viszont imádkozhatok értük.
A filippi gyülekezet elkezdte őt és a szolgálatát
rendszeresen támogatni az által, hogy gyűjtést szerveztek. Pál szívéhez nagyon közel állt ez a
gyülekezet, és ez a levél hangvételében is megjelenik, barátként ír ennek a
gyülekezetnek.
Azt is tudni kell, hogy Pál egy hosszú szenvedéssel
teli időszak után írja meg ezt a levelet, amiről már említettük, hogy az öröm
levele. Két éven keresztül hozzá volt
láncolva, két római katonához. Pál elégedett volt annak ellenére, hogy mennyit
szenvedett.
Miben van az én örömöm? Hol találom meg a
békességemet?
Keresztényként, nem a
körülményeimben fogom megtalálni a tartós békességemet. Jézus az én szombatom,
az én megpihenésem. Pálnak azért volt minden téren békessége, mert Jézussal élő
kapcsolata volt. Jézus, a Máté 11,
28-ban (Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.) rávilágít arra, hogy Jézus a nyugalom számunkra. A legnehezebb, három
műszakos meló ellenére is van mód odamenni Jézushoz, és megnyugodni benne.
Kell, hogy egy erős és rendíthetetlen kapcsolatom legyen Jézussal, és hogy
állandóan imádkozzak. A János 14, 27-ben (Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.) Jézus egy olyan békességet ígér, amit
a világ nem tud adni, a lényeg, hogy ott legyek vele. Ha nem tanulom meg, hogy
Jézus a békességem, akkor a körülmények agyon fognak verni.
1.
FEJEZET:
1-2.
vers: Timóteus is ott van Pállal, akiről az ApCsel 16-ban
olvashatunk. Ő lett az Efézusi gyülekezet pásztora. Pál, sokszor maga helyett
Timóteust küldte, mert megbízható ember volt, és ugyanolyan indulattal volt a
gyülekezetek iránt, mint Pál.
Pál vállalta, hogy ő
önkéntes rabszolgája Jézusnak. „Jézust szolgálni olyan, mint királyként
uralkodni.” Attól vagyok szent, hogy Jézuson keresztül, Isten úgy néz rám,
mintha soha nem vétkeztem volna.
3-5.
vers: Mit jelent az, hogy részt vettek Pállal az
evangélium ügyében? Ez nem arról szólt, hogy személyesen ott voltak és
evangelizáltak, hanem sokkal inkább arról szólt, hogy imádkoztak Pálért,
támogatták, nyomon követték őt. Isten egyértelműen arra buzdít, hogy bátran
adjunk, mert ha adunk, akkor észre fogjuk venni, hogy nekünk is lesz. Az
adakozásommal, részt vehetek az evangélium ügyében. Az adakozásnak olyan
gyümölcse van, ami az én hasznomat szolgálja, és erről beszél a Filippi 4,
17-19 (Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.. ) Az adakozásommal, dicsőíthetem Istent, Ő pedig be fogja tölteni a
szükségeimet, függetlenül attól, hogy mennyim van.
6.
vers: Pál, látja a filippiekben Isten munkájának a
gyümölcsét, és erre mondja azt, hogy tudja, hogy Isten be fogja fejezni bennük
ezt a munkát. Tanulj meg továbbadni abból, amit kapsz. Minden úgy kezdődött,
hogy Isten adott először. (1Péter 1, 6-7-Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. )
7-8.
vers: Pál, a szívében hordozta őket, és imádkozott a
filippiekért.
One of my favorite classes at GTF is Philippans with Németh János. I would like to share my notes with you.
1. CHAPTER: The Joy in the suffering
2. CHAPTER: The Joy in the service
3. CHAPTER: The Joy in the faith
4. CHAPTER: The Joy in the munificence
Paul went to Philippi on his second mission trip. After he came from there was created the church of Philippi. Paul wasn't that who started the church, God was. We don't need to be there, for God to work there. God can creat anything without us, but we can pray for them. The church of Philippi started to support Paul and his ministry. They organized collection for it. This church was really close to Paul's heart, and we see that in the tone of this letter. He writes to them like a friend.
We should know that Paul was writing this letter after a long period full of suffering. But we mentioned this is the letter of the JOY. He was chained to two Roman soldier for two years. Paul was satisfied despite much suffering.
What is our Joy? Where do we find our peace?
As a christian we will not find our peace in our circumstances. Jesus is our "Sabbat" and our rest. Paul had peace in every situation, because he was in a living relationship with Jesus. Jesus sais in Matthew 11, 28 (Come unto me, all ye labouring and burdened ones, and I will give you rest) that He is the rest for you. You can come to Him despite the hardest three-shift job. And you can rest in Him. You need a strong, imperturbable relationship with Jesus. You must pray constantly. Jesus promisis in John 14, 27 (Peace I leave to you; my peace I give to you, not according as the world doth give do I give to you; let not your heart be troubled, nor let it be afraid...) the peace, what the world can not give. The point is to be with Him. If you don't learn that Jesus is your peace, your circumstances will beat you to death.
CHAPTER 1
1-2. verses
Timothy is there with Paul, and you can read about Him in Acts 16. He became the pastor of Ephesians. Many times Paul sent Timothy for himself, because he was trustworthy. He had the same heart for the churches, like Paul.
Paul assumed that He is the voluntary slave of Jesus. "Serving Jesus is like, to rule as a king." You are saint because God looks at us through Jesus, as if you had never sinned.
3-5. verses
What does it mean that, they participated in the gospel with Paul? It didn't discuss about they were there and preached the gospel. It was more about that, they prayed for Paul. They was supporting him and follwoed-up him. God encourage everyone to give, because when you give, you'll notice that you can get. You can participate in the gospel with your munificence. Your munificence has fruits, what sereve your own good. The Philippians 4, 17-19 (not that I seek after the gift, but I seek after the fruit that is overflowing to your account; and I have all things, and abound; I am filled, having received from Epaphroditus the things from you -- an odour of a sweet smell -- a sacrifice acceptable, well-pleasing to God: and my God shall supply all your need, according to His riches in glory in Christ Jesus...) speaks about it. You can give glory to God with your munificence and He will fill in your needs, regardless how many you have.
6. verse
Paul sees the fruits of God in the Philippians' life, and He knows that God will finish this work in them. Learn to give away from those things what you get. Everything started when God was givving first. (1Peter 1, 6-7-in which ye are glad, a little now, if it be necessary, being made to sorrow in manifold trials, that the proof of your faith -- much more precious than of gold that is perishing, and through fire being approved -- may be found to praise, and honour, and glory, in the revelation of Jesus Christ, ...)
7. verse
Paul was holding them in his heart and prayed for the Philippians.
