Hétfő este

Sziasztok!

Mivel nagyon ritkán jutok internet elé, ezért következő bejegyzésem, ami nem most született, csak most tudom megosztani veletek.

Hétfő esténként a Budapest Golgotában a Filippi (Öröm) levelet tanulmányozzuk. Havonta 1 hétfő viszont kivétel, amikor az egész estét a dicsőítésre, Isten akaratának, vezetésének keresésére fordítjuk.

Ez a kivételes hétfő este most volt a héten. Szokásom szerint, már 1 órával az alkalom előtt odaértem a gyülekezetbe, ahol hallottam a dicsőítő csapatot próbálni. Azon kívül, hogy volt egy dal, amit rengetegszer elpróbáltak, nem tűnt fel semmi, amíg el nem kezdtük élesben keresni Istent.

Ennek a dalnak a szövege a következő:

"Szeretlek Uram,
És a hangommal
A lelkemből Téged imádlak.
Királyom, örvendj én bennem,
Gyönyörű dal, hadd legyek füledben."

Ennyi az egész dalnak a szövege. Mire véget ért az alkalom, megértettem, hogy miért is volt fontos, hogy annyiszor elpróbálják azt a dalt.

Ez alatt a dal alatt, Isten a következőt mutatta meg magáról: Te vagy Én, amikor személyesen, teljes odaszánással énekelsz az Úrnak, akár ezt a dalt, akár csak annyit, hogy mennyire szereted, Ő a következő képen reagál. Amikor mi azt mondjuk Istennek, hogy mennyire szeretjük, Ő nem úgy reagál, ahogy általában egymásnak reagálunk:
-Szeretlek!
-Én is!
Isten szemében nem ennyi a szeretet. Hát Ő nekem megmutatta mit tesz akkor, amikor mi teljes szívünkből megnyílunk előtte, és szeretjük. Már amennyire emberként szerethetjük őt. Nehéz emberi szavakkal kifejezni, de Isten, aki egyébként Jézus Krisztus áldozatának köszönhetően a mi szerető apukánk lehet, ÖRÖMKÖNNYEKET SÍR, amikor mi teljes lényünkkel kifejezzük neki a szeretetünket.

Mi történt azután, hogy láttam Istent, a világmindenség teremtőjét örömében sírni, csak azért, mert én azt mondtam neki, szeretem a következőt mondta: "Figyelj drága lányom, amiért te ennyire megörvendeztettél engem, most megmutatom neked, hogy én mennyire szeretlek!" Innentől kezdve, az alkalom alatt Isten szeretete zuhatagként kezdett el beteríteni, és folyamatosan rám ömleni." Ez valami olyasmi, amit ember nem adhat. Kiborította rám az Ő szerelmének hordóját, ami csak úgy lángolt értem.

Az alkalom végén egy olyan dalt énekeltünk, ami Isten tervére emlékeztet minket. Miután kifejezte felénk, felém mennyire szeret, jöhetett amire annyira várt, hogy elmondja, mi mindent tervezett velem, velünk:

Jót terveztél az életem felől
Szívből örülsz mikor jót tehetsz velem.
Értem adtad Jézust a Bárányt,
Hogyne ajándékoznál mindent nekem. (X2)

Mielőtt megszülettem Te már elhívtál.
Szerelmed, mint napfény árad rám.
Kegyelmed örökké tart sosem múlik el.
Fiaddá fogadtál

Jót, igen jót, igen jót, igen jót terveztél!

Jézusban fiad vagyok szeretett gyermek.
Te lettél az igazgyöngy, akiért élek.
Semmi nem választ el te szerelmedtől,
Te vagy már örökségem!

Ez Isten szerelme irántunk! Ez Isten reakciója arra, amikor kifejezzük felé mennyire szeretjük őt!

Legyen ez bátorítás azok számára, akik csak arra vágynak, hogy mindjobban meglássák Isten szerelmének munkáját az életükben!

Isten szenvedélyes Jézus Krisztusban vált nyilvánvalóvá, de nem itt ért véget. Jézus Krisztus áldozatának és feltámadásának köszönhetően, Isten szerelmének megnyilvánulását több ezer éve a saját bőrünkön tapasztalhatjuk, ha akarjuk.

Egy Igével zárom soraimat:

"Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez néked." (Sofóniás 3, 17)