Showing posts with label Jézus Krisztus. Show all posts
Showing posts with label Jézus Krisztus. Show all posts

Thursday, June 30, 2011

Nem férek hozzá

Kedves Testvérek!

Lélekben és Igazságban blogomhoz már nem férek hozzá, ezért a további dalfordításokat, amiket a magam módján lefordítok itt fogom közzé tenni. Ha valaki ki tudja egészíteni, tud pontosabb fordításokat, akár énekelhető formában is, annak elfogadom a segítségét. Dolgozzunk össze.

Bár elsődleges célom nem a precíz fordítás, sokkal inkább a dal lelki tartalmának közzététele magyar nyelven, de nagyon örülök, ha valaki énekelhetővé teszi. Nem kell mindig énekelni, persze jó dolog. Jézus szívedet nézi.

Ő azt mondja:

De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul.
Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. (János 4, 23-24)

Amit még az Apostolok Cselekedetei mond:

És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik. (ApCsel 2, 21)

Erre a két igére alapozom a dalfordításaimat, nem a helyesírásra. Sokkal inkább a Szent Szellem vezet arra, hogy fordítsak. Ha van kedvetek segíteni megköszönöm, dolgozzunk össze, keressük együtt az Urat. Tartsunk könyörgéseket, esedezéseket; Hívjuk segítségül az Urat; Imádjuk az Urat éjjel-nappal; Legyünk egy testté és vágyakozva várjuk a mi Megváltónkat vissza.

A Szent Szellem annyira éget belülről, hogy szinte perzsel. Nagyon hamar jön vissza Jézus, és rengeteg dolog van még addig. Ami viszont mindennél fontosabb, amik belső szobáinkban zajlanak illetve a közös könyörgések stb.

Az Úr nagy munkát akar rajtunk keresztül elvégezni, és folyamatosan ébresztget minket, hogy fogjunk össze a világban sínylődőkért és kiáltsunk az Úrhoz.

Az imádat, a dicséret, a közbenjárás, a békesség evangéliumának hirdetése, az Ige megvallása, a Jézus nevében rejlő hatalom, amit a Szent Szellem táplál bennünk, mind-mind győztes fegyverek a gonosszal szemben. Ezt soha ne felejtsük el, hogy a fegyverek, amiket a Szent Szellem által adott Isten a kezünkbe, KIZÁRÓLAG GYŐZTESEK LEHETNEK! Ha nem győzünk, akkor vagy nincs a kezünkben a fegyver vagy nem rendelkezünk a fegyver felől, amit a kezünkbe kaptunk!

Legyetek Áldottak!

Orsi

Sunday, June 5, 2011

A gólya

Sziasztok!

A szokásomtól eltérően, most kicsit rövidebb leszek. Ma a buszra való várakozás helyett egy olyan busszal jöttem, ami nem jön be a faluba, csak megáll a főúton. Ahogy sétáltam haza a buszmegállótól, láttam valamit, ami már korábban is ott volt, de most valami többet láttam mögötte.

Mint tujátok, szeretett állatunk a fehér gólya igencsak szocializálódott az utóbbi időkben, fészket raknak a villanyoszlopokra.
Itt jön az, amit megláttam. Egy fiatal gólyapárt láttam, akik a leglehetetlenebb helyre fészkeltek. Olyan magasfeszültségű oszlopra építették a fészküket, amely nincs szigetelve.

Ezek a gólyák mit sem sejtenek arról a veszélyről, amit a magasfeszültség okozhat. Minden veszély érzet nélkül odaépítik a fészküket. Mindaddig jól érzik magukat, míg az egyikük elvét egy hibát, és már megtörténik a baj, és a gólyát agyonüti az ára. Mit sem sejtenek a veszélyről, ezért nem félnek.

Így van az ember a bűnnel is. Élvezi, szereti, jól elvan a bűnben, anélkül tudomása lenne arról, hogy az élete veszélyben van. Tudjuk, hogy ugyanúgy, ahogy a gólyák is belehalnak, ha az áram agyonüti őket. Az embert is halál (Istentől való elválasztódás) fenyegeti, amíg a bűnben van.

Honnan tudjuk ezt? Pál a Római levélben a következőket mondja a a bűnről és a halálról:

Mert a bűn zsoldja halál... (Róma 6, 23)

Szóval a bűn következménye halál. Viszont a gólyákkal ellentétben, mi Istentől kaptunk eszet, értelmet, füleket. Míg az állatokat senki nem figyelmeztette a veszélyről, és annak következményéről, minket maga az Úr Isten figyelmeztet, és ehhez kaptuk a füleinket és az értelmünket, hogy megértsük, hogy a bűn veszélyt jelent, és megöl.

Nézzük meg mit mond Isten az embernek:

De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. (1 Mózes 2, 17)

Isten figyelmeztet, Isten óv minket a bűntől. Miért? Mert Ő ismeri a következményt.

Nézzünk egy másik példát, mit mond Káinnak:

Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta. (1 Mózes 4, 7)

Az Úr folyamatosan figyelmeztet minket a veszélyre arra, ha elfordulunk tőle, nem figyelünk az Ő veszélyt jelző hangjára, akkor a bűn úrrá lesz rajtunk, és végül megöl.
Amíg a bűnben élünk, barátkozunk a bűnnel, biztos úton haladunk a végveszély felé, az örök halál (Istentől való elválasztottság) felé.

Az Igének, amit az előbb a Római levélből idéztem van folytatása:

Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban. (Róma 6, 23)

Jézus Krisztus az Ő halála által megszabadított téged a bűntől és annak a következményétől, ha hiszed! Ő elhordozta helyetted, az Istentől való elválasztottság állapotát. Te már ne akard megtudni, mit jelent örökké Isten nélkül élni! Isten nem ezt szánta neked, ő azt akarja, hogy szabad legyél a haláltól. Ha kell 100-szor is figyelmeztet, csak végre meghalld, amíg a bűnnel barátkozol, van okod félni a következménytől, a haláltól. Ha viszont hiszed, hogy Jézus Krisztus minden bűnödből megmentett azért, hogy az örök halál helyett, örökké boldogságban élhess, anélkül, hogy szeretned kéne a bűnt, akkor nyert ügyed van, Győztél!

Légy áldott, Orsi

Monday, February 28, 2011

Az Ajtó

Szia(sztok)!

Mostanában olvastam egy másik blogot, ahol valaki ezt írta: "Jézus az Ajtó" Mostanában Jézus, amikor beszélgetek vele, mindig újabb és újabb oldalát mutatja meg, hogy Ő kicsoda, illetve ki akar lenni a számomra, és talán számodra is kedves barátom.

Mielőtt rátérnék arra, hogy "Jézus az Ajtó", először csak simán nézzük meg mi általában egy ajtó funkciója.
Tudjuk azt, hogy egy ajtó nem áll önmagában.
Ha látok valahol egy ajtót, az minden bizonnyal vezet valahová.
Ha csak megállok az ajtó mellett, akkor nem fogom megtudni, hogy az ajtó hová nyílik.
Ha előtte állok meg, akkor esetleg láthatom, hogy közvetlenül mi van az ajtó mögött, de nem látok rá a teljes terepre.
Képzeljük el, hogy ez az ajtó egy hatalmas kastély az ajtaja. Ha megállok az ajtó mellett, akkor csak kívülről látom milyen a kastény. Ha szemben állok az ajtóval, akkor esetleg látok egy lépcsősort, ami vezet valahová.
Itt jön a lényeg ahhoz, hogy jobban megismerjem mi van az ajtó mögött be kell lépnem rajta.

Most nézzük, hogy Jézus mit mond magáról a Bibliában:

Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. (János 10, 9)

Jézus az Ajtó:
Jézus sem az az ajtó, amelyik önmagában áll.
Jézus az ajtó, ami vezet valahová
Ha csak megállok Jézus mellett, akkor nem fogom megtudni, hová vezet.
Ha Jézussal szemben állok meg, akkor sem fogom megtudni, hogy hová vezet.

Mielőtt folytatnám ennek az Igének a kielemzését, két másik Igevers van, ami ide illik:

Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. (János 2, 19-21)


Jézus Krisztus az ajtó, amely az Ő testének templomába vezet. Ha nem lépünk be az ajtón, akkor nem tudjuk meg, hogy ezen a templomon, ezen a testen belül mi történt.

Elmondom, hogy miért érdemes belépni ezen az ajtón. Jézus testének templomát lerombolták. Hogyan is történt ez? Ezt elmondja nekünk az Ige:

Akkor azért előfogá Pilátus Jézust, és megostoroztatá.
És a vitézek tövisből koronát fonván, a fejére tevék, és bíbor köntöst adának reá,
És mondának: Üdvöz légy zsidók királya! És arczul csapdossák vala őt.
Majd ismét kiméne Pilátus, és monda nékik: Ímé kihozom őt néktek, hogy értsétek meg, hogy nem találok benne semmi bűnt.
Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nékik Pilátus: Ímhol az ember!
Mikor azért látják vala őt a papifejedelmek és a szolgák, kiáltozának, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg! Monda nékik Pilátus: Vigyétek el őt ti és feszítsétek meg, mert én nem találok bűnt ő benne.
Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék.
És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak:
A hol megfeszíték őt, és ő vele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust.
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.
Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom.
Vala pedig ott egy eczettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg eczettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához.
Mikor azért elvette Jézus az eczetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá
lelkét.
A zsidók pedig, hogy a testek szombaton át a keresztfán ne maradjanak, miután péntek vala, (mert annak a szombatnak napja nagy nap vala) kérék Pilátust, hogy törjék meg azoknak lábszárait és vegyék le őket.
Eljövének azért a vitézek, ...Mikor pedig Jézushoz érének és látják vala, hogy ő már halott, nem törék meg az ő lábszárait;
Hanem egy a vitézek közül dárdával döfé meg az ő oldalát, és azonnal vér és víz jöve ki abból.
És a ki látta, bizonyságot tett, és igaz az ő tanúbizonysága; és az tudja, hogy ő igazat mond, hogy ti is higyjetek.
Mert azért lettek ezek, hogy beteljesedjék az írás: Az ő csontja meg ne törettessék.
Másutt ismét így szól az írás: Néznek majd arra, a kit általszegeztek.
Vevék azért a Jézus testét, és begöngyölgeték azt lepedőkbe illatos szerekkel együtt, a mint a zsidóknál szokás temetni.
Azon a helyen pedig, a hol megfeszítteték, vala egy kert, és a kertben egy új sír, a melybe még senki sem helyheztetett vala.
A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel vala, abba helyhezteték Jézust.
(János 19, 1-6., 16-18., 23-24., 28-30., 31-38., 40-42.)

János evangéliuma így írja le, Jézus hogyan szenvedett, és halt kínhalált a kereszten. Ami azt jelenti, hogy az Ő testének a temploma valósággal leromboltatott. Ez történt Jézus Krisztus testén, a templomon belül.

Ám ne feledjük, hogy Jézus mit mondott:
"Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. (János 2, 19)"

Lerontották Jézus testének templomát, de a történet folytatása itt kezdődik. Nézzük meg, Jézus hogyan építette fel az Ő testének templomát 3 nap alatt:

A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról.
Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt.
Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.
Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;
És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.
Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala.
Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.
Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (János 20, 1-5., 8-10., 11-17.)

Jézus halála után a harmadik nap feltámadt. Ez jelenti azt, hogy az Ő testének temploma 3 nap alatt felépült.

Nézzük meg mi történik, ha belépünk ezen az ajtón? Nézzük Pál mit mond arról, hogy mi van ezen az ajtón belül:
Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. (2Korinthus 3, 17)

Jézus az ajtó, amin ha belépünk, belépsz kedves barátom találkozunk/ találkozol az Úrral, az Istennel, aki Lélek. Ha belépünk, belépsz az ajtón, akkor oda lépünk, lépsz be, ahol az Úr Lelke van, a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. Tehát abba a szabadságba lépünk, lépsz be, ami az Úr Lelkéből árad.
Jézus az ajtó az Ő testének templomába, amin ha belépünk, belépsz, akkor szabaddá leszünk, leszel, mert belépünk, belépsz egy templomba, ami leromboltatott, ráomolva, halálra zúzva, a mi bűneinket a te bűneidet, szenvedéseinket, a te szenvedéseidet, fájdalmainkat, a te fájdalmaidat, betegségeinket, a te betegségeidet, sebeinket, a te sebeidet, amiket hordoztunk, te is hordoztál vagy én is hordoztam.
Jézus az ajtó az Ő testének új templomába is, ami felépült, és az Ő Lelke, a Szent Lélek lakozik benne. Ha belépünk, belépsz ezen az ajtón, szabadok lehetünk, szabad lehetsz, mert a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság. (2Korinthus 3, 17) Jézus testének temploma leromboltatott, azaz vele együtt a mi múltunk, a te múltad, a mi régi személyünk is halálra lett zúzva, a te régi személyed össze lett morzsolva. Jézus testének Temploma Újjá épült, és ezzel a templommal együtt mi is Újjá Épültünk, épülhetsz, mert beléptünk az ajtón, ha belépsz az ajtón.

Jézus az ajtaja annak a templomnak is, amelyen ha belépünk, belépsz, akkor az Ő élő templomának leszünk, lehetsz az Élő Kövei.
Jézus az ajtaja a Mennynek, ahol Te is és Én is ragyoghatunk Isten dicsőségétől, ahol örökké szabadok lehetünk, mert az Ő Lelke örökké velünk lesz.

Végül egy fontos sorrend. Bár minden egyes helyre, amit felsoroltam, Jézus az ajtó, van egy sorrend. A lépések szigorúan egymás után következnek. Mindez azért, hogy amint belépsz az ajtón, Isten áldása zúdulhasson a nyakadba.

  1. Jézus az ajtaja annak a templomnak, ami leromboltatott. Jézus szenvedésre, halálra adta az Ő testét, hogy amikor az Ő testének temploma leromboltatik, ráomoljon minden bűnödre, kínodra, szenvedésedre, és halálra zúzza őket. Ahhoz, hogy minden bűn, szenvedés, betegség porrá legyen zúzva, először lépj be az AJTÓN (JÉZUSON) keresztül ebbe a templomba
  2. Jézus az ajtaja annak a templomnak, ami miután leromboltatott, három nap alatt felépült. Jézus a harmadik nap hajnalán feltámadt, és felépült az ő testének temploma. Jézus feltámadt, ami azt jelenti, hogy újra kaptál egy nyitott ajtót, amin ha belépsz Isten Lelke, a szabadság vár rád. Szabadság és egy új, megváltozott élet, amiben szabad vagy, mert a bűneid, a múltad szenvedései el lettek törölve, ha Jézus nem emlékezik rájuk, neked sem kell több emlékezned. Szabad vagy.
  3. Az Élő Jézus, az ÉLŐ AJTAJA annak az Élő Templomnak, aminek te lehetsz az egyik Élő Köve, amikor belépsz az ÉLŐ AJTÓN.
  4. Jézus az AJTAJA a Mennynek is, amin ha belépsz ragyogni fogsz Isten jelenlététől, Isten dicsőségétől. Sőt te is kapsz egy gyönyörű, ragyogó, dicsőséges testet. Ahol te is és én is, örökké szabadok lehetünk, mert az Úr Lelke, az Úr dicsősége örökké ott lesz velünk.
Ezt a sorrended azért írtam le, mert Jézus mondott még valamit, amitől meg akarja óvni mind azokat, akik még nem lépték át az ÉLŐ AJTÓT!

Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. (János 10, 1)

1. Hiszed, hogy Jézus Krisztus szenvedése és kereszthalála, érted kiontott vére által, minden bűnödet eltörölte, minden fájdalmadat, szenvedésedet elhordozta, halálra zúzta ott a kereszten?
2. Hiszed, hogy Jézus Krisztus halálból való feltámadása által új életet készített neked?
3. Hiszed, hogy ahol a Krisztus Lelke van ott a szabadság?
4. Hiszed, hogy Jézus Krisztusnak egy tökéletes terve van a te újjászületett, újjáteremtett életeddel? Hiszed, hogy te élő köve lehetsz Krisztus Élő templomának?
5. Hiszed, hogy Jézus Krisztus egy új dicsőséges testet készít számodra a Mennyben, ahol örökké vele lehetsz majd, és örökké az ő dicsősége, és boldogsága vesz majd körül? A Mennyben, ahol minden fájdalomtól szabad lehetsz?

Ez Jézus Krisztus ajándéka a számodra, amit csak hittel el kell fogadnod, és olyan kincset kapsz Jézus Krisztustól, amit soha többé nem vehetnek el tőled? Jézus Krisztus a Lelkét öntötte ki előtted, és kész neked minden nap elmondani, hogy mennyire szeret téged, hogy mennyire értékes kincs vagy az Ő számára. Az élete sem volt drága neki, csak téged megmenthessen. Ez Jézus szíve irántad.

Higgy az Úr Jézusban, és ÜDVÖZÜLSZ!!!

Isten áldjon kedves barátom, Orsi

Sunday, February 27, 2011

Az Élet Kenyere

Kedves Testvéreim és Barátaim,

Most délelőtt, miközben Jézussal beszélgettem, újból és újból megmutatta nekem, hogy Ő az Élet Kenyere. Ez azért fontos, hogy kiemeljem, mert mostanában értettem meg, hogy mi annak a látomásnak az értelme, amiről már korábban írtam nektek, amit az egyik Bibliaiskolás tanító kapott rólam azután egy nappal, hogy odamentem hozzá, hogy imádkozzon értem. Egy kedves barátnőm lefordította nekem.
Elhívásom egyik része az, hogy az emberekkel megosszam Jézust, mint az Élet Kenyerét, akire naponta szükségünk van.

Jézus elém hozott pár Igét a Bibliából, ami kapcsolódik ide.

Az elsőt, még abból az időből, amikor Mózes és Izrael népe vándoroltak a pusztában. Amikor gyalogoltak éveken át, Isten a következőket tette:

Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön.
A mint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül.
Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki a mennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, a kik az ő sátorában vannak.
És aképen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet.
Azután megmérik vala ómerrel, és annak a ki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, a ki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, a mennyit megehetik vala.
Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre.
De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok.
Szedék pedig azt reggelenként, kiki a mennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. (2 Mózes 16, 14-21)

Ezekben a versekben azt látjuk, hogy Izrael zúgolódik. Isten, pedig ellátja őket kenyérrel. Viszont Izrael népe nem hallgattak Isten szavára, amikor azt mondta nekik, hogy mindennap friss mannát szedjenek, mert amit másnapra meghagynak, meg fog férgesedni. Isten gondoskodik nekik ételről, sőt mindennap friss kenyérről gondoskodik nekik, de az emberek okosabbak akartak lenni, telhetetlenek voltak, és amit másnapra meghagytak megromlott
Ez olyan, mint amikor veszek valamit frissen a boltban, de ha nem teszem be a hűtőbe, akkor az rövid idő alatt megromlik. Abban az időben nem volt hűtő, és nem tudtak félrerakni. Amit nem ettek meg aznap, az másnapra ehetetlenné vált.

Isten, aki naponta meg akarta áldani a népet friss kenyérrel, de a nép mivel elégedetlen volt és zúgolódott, ezért nem tudtak naponta részesülni a friss áldásból.


Nézzük meg mit mond Jézus az Újszövetségben. Vannak Igeversek a Bibliában, amik nem egymásután következnek, de nagyon is összefüggenek, és ha megpróbálnánk őket elválasztani egymástól őket, akkor valamit kihagynánk.

Az egyik ilyen eset, amikor Jézus imádkozni tanítja a tanítványait, és a következőket mondja:

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk MA. (Máté 6, 11)

Ez a vers a sokak által ismert "Mi Atyánk..." egyik sora.
Kikről van itt szó? Rólunk emberekről.
Mit teszünk itt mi emberek? Kérünk.
Kitől kérünk? Az Atyától.
Mit kérünk? A kenyerünket.
Milyen kenyerünket? Mindennapi kenyerünket.
Mikor? MA adja meg.
Lukács a következő képen fogalmaz, hogy:

Luk. 11,3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk NAPONKÉNT.

Amire Jézus itt felhívja a figyelmünket, hogy a kenyérre naponta van szükségünk.

A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk MA. (Máté 6, 11)

Ez az Igevers azt akarja kifejezni, hogy nekünk naponta szükségünk van friss kenyérre. Ezt ennél világosabban nem is fogalmazhatná meg Jézus, mint ebben az egy mondatban.

Nézzük mit mond még Jézus itt az Újszövetségben, amire érdemes felfigyelnünk:

Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: nem Mózes adta néktek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret.
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak.
Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret!
Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyer e; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. (János 6, 32-35)

Jézus felhívja a figyelmüket arra, hogy a mennyei kenyeret az Atya adja, és nem Mózes. A manna előképe volt annak a kenyérnek, ami mennyből száll le. Ez a mennyei kenyér, ami életet ad a világnak, Jézus Krisztus. Ő az Élet Kenyere, aki megelégít minket annyira, és többé nem kell elégedetlenkednünk, zúgolódnunk, mert Jézusból táplálkozni, erőt meríteni maga az Élet.
Jézus az Élet Kenyere, akiből naponta táplálkozhatunk. Ő az a kenyér, akit az Atya mindennap adni akar nekünk. Isten Jézus Krisztus, az Élet Kenyere által minden napra új, és friss áldásokat tartogat számunkra.
Jézus az Élet Kenyere és az Élet Forrása, kiből naponta táplálkozhatunk és naponta ihatunk. Ő a megunhatatlan eledel számunkra, aki naponta kapcsolatban akar lenni velünk, naponta adni akar nekünk valami újat magából.

Hiszem, hogy Isten célja a pusztában több volt, mint az, hogy egyszerűen etesse az embereket. A mannával Istennek az volt a célja, hogy megmutassa velünk, hogy nem neki, nekünk van szükségünk arra, hogy naponta kapcsolatban lehessünk vele, mert ő minden napra új áldásokat tartogat a számunkra, amit örömmel adhat nekünk, mint Apa a gyermekeinek. Jézus a Manna, az Élet Kenyere, akiből az Atya naponként akar táplálni minket. Jézus az Élet Kenyere, a Manna, aki által nemcsak naponta táplál minket Isten, hanem napi szinten kapcsolatban akar lenni velünk, és elárasztani minket az Ő áldásaival.

Jézus a MANNA, AZ ÉLET KENYERE az összekötő kapocs köztünk, és az Atya között. Istennek hiányzunk, Isten kapcsolatban akar lenni velünk, Isten nem akar elveszíteni minket, és úgy döntött, hogy a legdrágább kincsét Jézus Krisztust küldi el számunkra, mint az Élet Kenyerét.

Végül emlékezzünk meg arról, hogy az ÉLET KENYERE mit tett értünk?

Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;
Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára. (Máté 26, 26-28)

Az Élet Kenyere, Jézus Krisztus teste megtöretett értünk, értem és érted is kedves barátom.
Jézus Krisztus vére, amely értünk kiontatott, azért ontatott ki, hogy az Ő vére mint egy kötőszövet összekössön minket, engem és téged is kedves barátom, az Atyával.

Jézus Krisztus megtöretett teste, és kiontott vére elég volt arra, hogy az Atya Isten, az Ő szeretett Fia áldozatáért megbocsássa mind az én, mind a te bűneidet kedves barátom, személy szerint.
Hiszed, hogy akkor ott a kereszten Jézus Krisztus vére által minden bűnöd, mocskod, szennyed el lett törölve? Ha hiszed, új ember vagy, és olyan kincsed lesz, amit senki nem vehet el tőled. Ha hiszed, hogy Jézus Krisztus a bűnöstermészetedtől egy az egyben megszabadított, amikor elhordozta azokat a kereszten, és hiszed, hogy az Ő feltámadása által rád is egy bűntől szabad, örök élet vár, akkor nem csak itt a földön leszel szabad, de egy új dicsőséges testet fogsz kapni Jézustól is a Mennyben, ami személy szerint rád illik, és ragyoghatsz majd, minden múlttól és bánattól örökre távol. Nem kell semmit tenned, csak nézz fel a keresztre, és nézz az üres sírra. Nem kell mást tenned, csak hinned, hogy ez érted történt. A többit a Szent Lélek elvégzi benned.

Isten Áldjon kedves barátom, Orsi





Thursday, February 17, 2011

Mit teszünk, ha találkozunk egy hajléktalannal?

Sziasztok!

Ma, amikor a vasút állomás épületén belül vártam a buszt, amivel hazajöttem, két hajléktalant láttam ülni az állomás bejáratánál. Olyanokat, akikkel már egyszer találkoztam. Ezekről a hajléktalanokról tudtam, hogy ha pénzt adnék nekik akkor alkoholra költenék. Sok ilyen esettel találkoztam már, és utána gyakran rájövök, hogy Jézus Krisztus tanítványaként, ezek elszalasztott lehetőségek, amiket Ő adott a kezembe.
Mindenesetre nemsokkal azután, hogy felszálltam a buszra, a Mindenható Isten szembesített valamivel, és most ezt szeretném megosztani veletek.

Többféle esettel találkoztam már, ahogyan emberek viszonyultak egy bármilyen okból hajléktalan (kéregető) emberrel.

1. Vannak, akik elmennek mellette, mintha ott sem lenne.
2. Vannak, akik úgy mennek el mellette, hogy foghegyről valami pénz szerűséget belehajítanak dobozukba.
3. Vannak, akik adnak nekik, hogy lerázzák magukról őket.
4. Vannak, akik azért adnak, mert attól nyugodt lesz a lelkiismeretük, hogy tettek valami jót.
5. Vannak, akik vallásos cselekedetet csinálnak belőle azért adnak nekik, mert azt gondolják így mentesülhetnek Isten ítélete alól.

Ezek közül mindegyik ember csak a maga hasznát keresi, de egyikük sem gondol azzal, hogy ebből mi lesz a hajléktalan haszna.

Szeretnék veletek megosztani két példát a Bibliából, hogy Jézus és a tanítványai mit csináltak, ha egy ilyen hajléktalannal találkoztak menet közben.

1. Példa:
46.
És Jerikóba érkezének: és mikor ő és az ő tanítványai és nagy sokaság Jerikóból kimennek vala, a Timeus fia, a vak Bartimeus, ott üle az úton, koldulván.
47.
És a mikor meghallá, hogy ez a Názáreti Jézus, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
48.
És sokan feddik vala őt, hogy hallgasson; de ő annál jobban kiáltja vala: Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!
49.
Akkor Jézus megállván, mondá, hogy hívják elő. És előhívják vala a vakot, mondván néki: Bízzál; kelj föl, hív tégedet.
50.
Az pedig felső ruháját ledobván, és felkelvén, Jézushoz méne.
51.
És felelvén Jézus, monda néki: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig monda néki: Mester, hogy lássak.
52.
Jézus pedig monda néki: Eredj el, a te hited megtartott téged. És azonnal megjött a szemevilága, és követi vala Jézust az úton. (Máté 10, 46-52)

Elemezzük ki, hogy mit tett Jézus a tömeggel ellentétben, illetve mit nem tett az előző öt pont alapján ezzel a vak koldussal. Mi volt a célja, kinek a hasznát kereste, amikor ezt tette?

1. Jézus nem ment el úgy a koldus mellett, mintha ott sem lenne. Meghallotta a koldus kiáltását.
2. Nem dobot bele foghegyről valami aprót a koldus dobozába, úgy hogy meg se állt volna.
3. Jézus nem adott neki pénzt, csak hogy lerázza magáról a koldust.
4. Jézus nem adott neki, hogy megnyugtassa a lelkiismeretét vele, mert neki nem volt szüksége arra, hogy nyugtatgassa a saját lelkiismeretét.
5. Jézusnak nem kellett vallásos cselekedetekkel jónak tettetnie magát Isten előtt, tehát ezért sem adott neki.

Jézus a mai emberekkel ellentétben nem azt kereste, hogy neki mi haszna lehet abból, ha ad ennek a koldusnak. Jézus megállt, sőt még ő tisztelte meg azt a vak koldust, hogy odahívatta magához. Azt, aki mellett mások úgy mentek el, mint akit nem lehet emberszámba venni. Jézus ennek az embernek a jövőjére tekintett. Jézust érdekelte, hogy mi lehet a legfontosabb ennek a vak embernek. Jézus tudta, hogy ha csak pénzt adna neki, akkor azzal nem tudott volna kiemelkedni abból a nyomorult állapotból, amiben van. Hanem ki akarta őt menteni abból a kényszerből, hogy neki ott kelljen ülni és koldulni.

2. Példa:
1.
Péter és János pedig együtt mennek vala fel a templomba az imádkozásnak órájára, kilenczre.
2.
És hoznak vala egy embert, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta vala, kit minden nap le szoktak tenni a templom kapujánál, melyet Ékesnek neveznek, hogy kérjen alamizsnát azoktól, a kik bemennek a temlomba.
3.
Ez mikor látta, hogy Péter és János a templomba akarnak bemenni, kére ő tőlük alamizsnát.
4.
Péter pedig mikor szemeit reá vetette Jánossal egyben, monda: Nézz mi reánk!
5.
Az annakokáért figyelmez vala reájok, remélvén, hogy valamit kap tőlük.
6.
Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem a mim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!
7.
És őt jobbkezénél fogva felemelé, és azonnal megerősödének az ő lábai és bokái.
8.
És felszökvén, megálla és jár vala és beméne ő velök a templomba, járkálva és szökdelve és dícsérve az Istent.
9.
És látá őt az egész nép, hogy jár és dícséri az Istent:
10.
És megismerék őt, hogy ő volt az, a ki alamizsnáért ült a templomnak Ékeskapujában; és megtelének csodálkozással és azon való álmélkodással, a mi történt vala ő vele. (ApCsel 3, 1-10)

Most nézzük meg, hogy mit tettek Péterék ezzel az emberrel, és mit nem tettek. Szintén az előző öt ponttal összehasonlítva.

1. Péter és János nem mentek el mellette úgy, mintha ott sem lenne.
2. Nem dobáltak aprót a koldusnak.
3. Péterék nem adtak neki pénzt csak azért, hogy lerázzák őt magukról.
4. Péter és János sem adtak neki pénzt, csak azért, hogy megnyugtassák a lelkiismeretüket.
5. Nem csináltak vallásos cselekedetet, amikor meglátták a hajléktalant, hiszen nem a jócselekedet miatt tudnak majd megállni Isten előtt, hanem mert Jézust követik.

Péter és János, amikor találkoztak ezzel a hajléktalannal ők sem a saját érdeküket, saját hasznukat keresték. A céljuk az volt, hogy azt a koldust ténylegesen, és véglegesen kihúzzák abból a nyomorból, ami miatt mások megvetették.

Isten nem tesz különbséget hajléktalan és nem hajléktalan között. Isten célja, hogy az embereket megmentse. Jézus azért jött, hogy a megalázottakat felemelje. Ha Jézus ezt tette, nem lehetünk másképp a tanítványai, minket is erre hív, hogy adjunk lehetőséget ezeknek az embereknek a felemelkedésre, akár alkoholisták, akár nem. Azzal, hogy a koldusnak pénzt adunk, nem adtuk meg számára a lehetőséget a felemelkedésre, főleg ha tudjuk, hogy mire akarja elkölteni.

Mi Jézus követőiként ha pénzt adunk egy alkoholista hajléktalannak, akkor nem a felemelkedésre adunk neki lehetőséget. Jézus követőiként az a lelkület kell legyen bennünk, ami benne volt. Jézusnak külön szabadító terve van azok számára, akik alkoholistaként vannak az utcán.
Ha egy hajléktalan odajön hozzánk kéregetni vagy látunk egy hajléktalant ülni az utca kövén mit teszünk. Azonosulunk a többi emberrel, és elmegyünk mellette, mintha ott sem lenne, vagy elmondjuk nekik az üzenetet. Én sok lehetőséget elszalasztottam.
Ha Jézusnak célja, hogy megmentse a hajléktalanokat, akkor nekünk is ez a célunk.

Pénzt nem adok nekik azért, mert nem érdekem az, hogy valakit a pokolba küldjek anélkül, hogy esélyt adtam volna neki arra, hogy Jézushoz, mint a saját Megváltójához szóljon. Lehet elutasít, lehet megveti a lehetőséget, de nem az a célom, hogy meggyőzzem. Hanem az a célom, hogy elmondjam neki, hogy Jézus Krisztus a kereszten kiontott vére által és a Halálból való feltámadása által lehetőséget adjon neki arra, hogy abból a fertőből, nyomorult életből felemelkedjen. Azért támadt fel, hogy Jézus Krisztus nevét segítségül hívva megszabaduljon nemcsak a földi kitaszítottságból, hanem az örök Istentől való elválasztottságból is.
A feltámadott Jézus Krisztus üzenete nekik is szól. Azoknak, akiket mások nem vesznek emberszámba. Ha mi, akik Jézus tanítványainak nevezzük magunkat, még is beállunk a többség mögött a sorba, és elszalasztjuk annak a lehetőségét, áldását, hogy egy hajléktalant Krisztushoz hívjunk, akkor nemcsak mi veszítjük el ennek az örömét, de az a hajléktalan is elveszíti annak a lehetőségét, hogy megismerje az egyedül üdvözítő Jézus Krisztust, aki képes kiemelni őt az alkohol, a koldus élet mocskából, de mindenek fölött az örök kirekesztettségtől.

Mondhatnám úgy is, hogy Istentől számomra ez egy figyelmeztető jel volt. Én már sok lehetőséget elszalasztottam, de ez jó emlékeztető.

Jézus Krisztusnak mindenki számára külön, személyre szabott szabadító terve van: egy alkoholista, egy koldus, egy más emberek által semmibe nézett ember számára is. Jézust nem érdekelte az emberek véleménye, ő csak azzal foglalkozott, amiért jött, hogy a szegényeknek hirdesse az örömhírt, a Sátán rabjainak pedig szabadulást.

Végül hadd zárjam az 1 Korinthus 13. fejezetének néhány versével.

" 4. A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.
5. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt,
6. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal;
7. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr."