...hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esetteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket.

Sziasztok!
Szeretném megosztani veletek, amiket Isten a héten tanított nekem, megerősített bennem és megmutatott nekem.
Amikor résztveszek a bábpróbákon, Isten arra tanít, hogy még ennél is jobban szánjam oda magamat. Minden területén az életemnek szükségem van Isten vezetésére és arra, hogy Isten rendelkezzen ezek felől a dolgok felől. A bábdarab arról a szól, hogy Minden jó, ha a vége jó. Tegnap először mentem el úgy próbálni, hogy tudtam rengetegen élnek körülöttem, akiket Isten ezzel akar bátorítani, hogy bármilyen nagy a nehézség és bármennyire megoldhatatlannak látszik, Jézus egy olyan barát, aki erre tud megoldást. Istennek akarok adni mindenegyes próbát és előadást, hogy hitet kapjak helyette, ami ahhoz kell, hogy bárkiért, bármikor, bárhol imádkozni tudjak. Bárkit, bárhol, bármikor bátorítani tudjak.
Az elmúlt héten Isten megmutatta nekem, hogy szükségem van arra, hogy gyakrabban elmenjek magmban sétálni, hogy Istennel kettesben legyek. Ilyet korábban nem nagyon csináltam. Isten nagyon sokakon megindította a szívemet, megmutattta, hogy mennyire fontos, hogy használjam a közbenjárást, mint egy jó lehetőséget. Amit itthon sokszor nem tudok nyugodtan tenni és egyreinkább érzem a szükségét, hogy csendességben, kettesben legyek Jézussal, hogy kiönthessem előtte a szívemet és elmondjak neki mindent, amit a szívemre a helyezett. Legyen az egy másik ember helyzete, hálaadás, bűbánat vagy csak egyszerűen vágy arra, hogy Isten jelenlétében legyek.
Megtanultam, hogy Jézust nem az elvárásaink érdeklik. Soha nem érdekelték az emberek elvárásai, annál inkább a szükségeik és az, hogy meg legyenek mentve. Megtanultam, hogy akárki van hatalmon, nekem nem az a dolgom, hogy bíráljam, akárki, akármilyen nemzetiségű nem az a dolgom, hogy bíráljam, aki akármilyen bűnt követ el nem az a dolgom, hogy szidjam. Egy dolgom van némán imádkozni, esedezni, könyörögni értük. hitet kérni arra, hogy Isten változást tud hozni bárkinek az életében. A másik dolgom, akinek csak lehet, amikor csak lehet hirdessem "a Vigasztalás, az Irgalom, a Kegyelm és a Bátorítás Istenének az üzenetét közvetítsem", ami egy szó " Agapé= Szeretet, ami nem akar kapni csak adni"
Isten megerősítette bennem, hogy azért élek, hogy bárkit, bármikor, bárhol, aki a környezetemben van vigasztaljak, bátorítsak, buzdítsak és támogassak. Hogy bárkiért, bármikor, bárhol, bármilyen helyzetben imádkozzak. ( Akik szeretnétek, osszátok meg velem az imakéréseiteket)

Hálaadás:
Isten irgalmáért
Hogy érezteti velem, hogy örül vagy fáj a szíve.
Az emeberekért, akiket vigasztalhatok.
Az osztálytársaimért
A családomért
A szolgálatokért, amikre elhívott: OBM (Országos Báb Misszió), Imaszolgálat, Bátorító szolgálat.

Akiket én szeretek azokat megfeddem és megfenyítem... Jel, 3, 19

Isten a héten megint sokat tanított arról, hogy miért jó az nekem, ha ő megfenyit, mint apa a gyermekét. Isten azért fenyít meg, mert szeret és, hogy minden egyes fenyítéssel közelebb vigyen magához. Minél közelebb visz magához, annál inkább láthatom, hogy mennyi minden van még, amit odaadhatok neki. Azért nem azt írom, hogy oda kell neki adnom, mert Isten erre nem kötelez, hanem felszabadít arra, hogy az életem különböző területeit az Ő kezei alá vessem. Isten a héten bemutatta, hogy azoknak a lelki fegyvereknek, amiket Ő adott, mik a funkciói. Viszont azt is mondta, hogy a háborút Jézus megnyerte nekünk, de még lesznek vesztes csatáink és nekünk olyan Vezérünk van, akihez egy vesztes csata után is oda mehetünk, mert Ő lehajol hozzánk, újra feöltöztet az Ő fegyverzetébe. Új eséllyel indít el a harcba. Isten ingyen kegyelemből adott nekem egy életet, amit azért kaptam, hogy éljek vele.
Isten azt is elmondta, hogy a hit és a cselekedetek elválaszthatatlanok egymástól. Hit nélkül lehetetlen tetszeni. Viszont a hit cselekedetek nélkül halott. Isten arra hívott el, hogy cselekedjük az Ő akaratát. A hitünk a fának, akkor van értéke, ha gyümölcsöt terem. Mik ezek a gyümölcsök? Azok a cselekedetek, amik nem törvény által, nem a sajátmagunknak újból felállított törvény által történnek, hanem a hit az, ami minket felszabadít arra, hogy cselekedjünk és Isten munkájának a részeseivé váljunk. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Valakitől olvastam egyszer egy mondatot, ami így hangzott: "Isten szeretetét közvetítem az emberek felé, néha szavakat használok." Tehát sokszor nagyobb áldás lehetek egy ember számára, ha megölelem, mintha elkezdek neki prédikálni.
Istencsodálatos kegyelme, hogy még a mi figyelmetlenségeinket az Ő dicsőségére és a mi javunkra fordítja. Szombaton Budapesten jártam az Országos Bábmisszió konferenciáján. A figyelmetlenségem miatt, az ellenőr megbüntetett a Metró kijáratnál. Isten kegyelme, hogy adott mellém testvéreket sőt, még nem hívő embereket is, akik segítenek nekem elrendezni a büntetés helyrehozatalát. Isten ismét bevont a Bábmisszióba. Megtekintettem az új Húsvéti bábdarabot, aminek a címe: " Minden jó, ha a vége jó." Idén tavasszal a Nyíregyházi Bábcsoport tagjaként veszek részt a darabban.
Istentől kapott kegyelmi ajándékaim, amikben szükséges, hogy tovább erősítsen a buzdítás és a szolgálat ajándéka. Viszont továbbra is imádkozom, hogy Isten minden kegyelmi ajándékot adjon neke, amikkel engem meg akar áldani és, amik által másoknak is áldássá akar tenni. Isten most alakítja ki bennem az értékrendemet, megtanít mérlegelni és még mindig vannak dolgok, amiket át akarok neki adni.
Hálaadás:
Azért, hogy Isten anélkül is elhív, hogy szolgáljam őt, hogy erőlködni kéne.
Azért, hogy Őhozzá akkor is mehetünk, ha elvesztettünk egy csatát.
Azért, amit az Országos Bábmisszión keresztül végez Isten.
Az Igéért, ami által növeli a védekezőképességünket az ellenséggel szemben.
Azért, hogy az Ördög az Ő ellensége és, hogy ő már legyőzte.
Hála, hogy Ő a halál és a gyász fölött is Úr.

Orsi

Jan 19- 25 (eseményei)

Hálás vagyok Istennek, hogy tudatában van annak, hogy nem szeretek korán kelni. Azért is, hogy Isten ezt meg fogja bennem változtatni és el fog jönni annak az idje is, amikor már fel tudo kelni korán. Amit észrevettem, hogy ha úgy fekszem le, hogy előtte kérem Istent, hogy időben fel tudjak kelni, akkor Ő gondoskodik róla. Fel is ébreszt viszont az már rajtam múlik, hogy meg is ragadom-e az alkalmat? Ez még többnyire nem így van, de amikor megeseik akkor nagyon hálás vagyok. Ami a jó az egészben, hogy Isten nem vet meg azért, hogy et nálam még nem mindennapos és akkor is megáldja a napomat, ha 10 órakor kelek fel és veszem elő az Igéjét.
Amióta haza jöttem női konferenciáról azóta úgy olvasok Igét, hogy előtte kérem, hogy Isten tegye élővé számomra és mutassa meg, hogyan alkalmazzam a gyakorlatban. A Szent Lélekkel, most a Zsoltárokat veszem. Most a 7-ik zsoltárnál tartok és eddig, mindig szólt hozzám az Igén keresztül.
Kedden, Hajdúböszörményben voltam szolgálni a Debreceniekkel. Már másodszor éreztem azt, hogy teljesen más úgy bemenni szolgálni a cigányok közé, hogy előtte átadom a stafétabotot, mint amikor én erőlködök. Az óvodás (ill. kicsikkel) voltam, akik Isten csodájára, megint lekötötték magukat és megint csak az elején kellett rendet teremtenem. Ja és utána ott maradtak a gyerekek és már másodszor raktak rendet maguk után. Nagyon jó volt. Aznap este a legjobb barátnőmnél aludtam, akivel rengeteget szoktunk beszélgetni és imádkozni. Akárhányszor nála alszok a Szent Lélek mindig érezhetően ott van köztünk. Mindig rengeteget imádkozunk. A kávézóból haza felé menet, ahol találkozni szoktunk, megálltunk imádkozni. Isten még álmunkban is összeköti azt, ami bennünk zajlik. Ezen az éjszakán a barátnőm azon gondolkodott, hogy ha Jézus bemenne a szobájába, akkor hová ülne? Azt mondta a barátnőm, hogy biztos benne, hogy a szőnyeget választaná. Amikor ezen gonddolkodott és ezért imádkozott, hogy Jézus üljön oda a szőnyegre, rögtön bevillant neki, hogy dehát Ő ott van. Jézus nagyon megáldotta az együttlétünket.
Szerdán, miután eljöttem tőle, Nyíregyházán találkozóm volt még egy másik osztálytársammal, akinek beszéltem Isten munkájáról. Azután haza mentem.
Csütörtökön, történt valami, amit nem igazán értettem, hogy miért és nagyon fájt. Összevesztem apukámmal valamin, amiben szerintem nem volt teljesen igaza. Amiért hálás vagyok, hogy Isten lehívott a pincébe, ahol megbeszélhettem vele a dolgot. Könnyek között ugyan, de Istennek el tudtam mondani a problémát. Másnap délelőtt apukám megbocsátott és tisztáztuk, hogy mi a helyzet.
Pénteken, Isten megáldotta a házi munkát, amit otthon végeztem, pedig nem csináltam sokmindent. Már hosszú ideje azért imádkozom, hogy Isten tanítson meg úgy szolgálni a családomban, hogy azt örömmel és az irántuk érzett szeretetből tegyem. Legfőképpen pedig azért, mert Jézusnak teszem.
Szombaton, itthon voltam. Isten megint szólt hozzám és apró dolgokat, feladatokat megint adott Isten a ház körül, amiket megtehettem. Délután édesanyámmal beszélgettem arról, hogy miért érdemes Jézus mellett dönteni, amire ő ezt felelte, hogy mindent elhisz, amit mondok neki. Amiért imádkozom, hogy anyukám jusson el egy döntésre Jézus mellett, amit már lehet, hogy a maga csendességében meghozott, de ha még nem, akkor hogy hozza meg ezt a döntést. Isten dolgozik az életében és ezért nagyon hálás vagyok. Ugyanezen az estén egy keresztény forumon olvasgattam a keresztényüldözésekről és az utolsóítéletről vitákat. azt olvastam, hogy valakik azt mondják, már elkezdődtek a keresztényüldözések. Én nem válaszoltam semmit, mert nem láttam értelmét vitatkozni. Viszont Jézus éreztetettt velem valamit, ami neki nagyon fáj, két dolgot is:

1. Na és mi van akkor, ha elkezdődtek a keresztény üldözések? Nekünk nem ugyanaz a feladatunk, akár elkezdődtek, akár nem, hogy hírdessük az evangéliumot? Addig, mig a forumon erről elmélkedünk és vitatkozunk, hogy hogyan lesznek az utolsóidők, ez alatt az idő alatt egy csomó embernek el lehetne még mondani az evangéliumot. Én pont ezért imádkozom, hogy ne legyen egy ember sem, aki miattam nem látta meg Jézust. Nem kell messzire menni, itt vannak karnyújtásnyira tőlünk azok, akiknek Isten kegyelmére van szükségük.
2. Az, hogy amikor nincs egység a keresztények között az olyan, mintha Krisztus testét szét akarnánk szakítani, ami természetes, hogy fáj neki. Nekünk is fáj, amikor valamink megsérül, akkor neki hogyne fájna? Van az a dal, hogy Isten szívén megpihenve.... ennek a dalnak a szövege a keresztények egységéről beszél. Nekem ezen a dalon keresztül azt üzente Isten, hogy olyat nem kérne tőlünk, ami már létezik. Tehát miért íródott ez a dal? Mert a keresztények között nincs egység. Sokszor még gyülekezeten belül sem. Mit szól ehhez egy kívülálló, aki még nem ismeri Jézust? Elmenekül. Ez elkeserítő.

Áldás, Orsi