Gyülekezet

Alig két napja, Isten felnyitotta a szemeimet valami olyasmire, ami óriási vágyat indított a szívemben és el kezdett belülről foglalkoztatni, égetni. Ennek a felvilágosításnak köszönhetően kezdem megérteni, hogy Isten nem akarja, hogy visszajöjjek Vajtára tanulni. Ez az 1 félév viszont kellett ahhoz, hogy Isten megtanítson megvizsgálni dolgokat, mielőtt elfogadom, hogy jó.
Ami megnyugtatott abban, hogy Isten helyezte a szívemre ezeket a gondolatokat, és nem csak az én fantáziám vagy valaki más fantáziája.
"És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel." (ApCsel 2, 42-47)
Ez volt az egyik Ige, amit Isten mutatott azzal kapcsolatban, hogy mi is a gyülekezet.
Más Biblia fordításokat is megvizsgálva, arra a következtetésre jutottam, hogy a gyülekezet nem az, amit ma "Gyülekezet" néven futtatnak. A gyülekezet nem egyenlő tanító+hallgatóság. Itt azt olvastuk, hogy mindenki a Szent Lélek tanítványa. A gyülekezet ezt jelenti, hogy egy ugynaazon Lélek által, mind Jézus Krisztus tanítványai vagyunk.
Meg vagyok győződve arról, hogy a Biblia oktatója, a Biblia tanítója a Szent Lélek. A gyülekezet közösséget jelent olyan hívők között, akik a Szent Lélek jelenlétében gyűlnek össze, és együtt tanulmányozzák az Igét, együtt törik meg naponként és házanként a kenyeret, és együtt könyörögnek. A gyülekezet nem az, amikor a pásztor kiáll imádkozik, vége az órának stb.
Jézus meghívott minket, és Ő az, aki tanít és bátorít.
A másik dolog, ami ehhez kapcsolódik, és kicsit már említettem is a Biblia tanulmányozás vagy tanítás? Keresztény emberek hajlamosak vagyunk magaslatokig dicsérni tanítókat, hogy milyen jó volt, amit mondtak. Ugyanakkor elfelejtjük, hogy az egyetlen valós forrás, aki 100%-ig biztosan, tévedések nélkül tudja megmagyarázni a Bibliát az az, aki írta, a Szent Lélek. Az, hogy felmagasztaljuk a tanítókat, elfelejtet velünk valamit. Azt, hogy amit tanítanak azt meg kell vizsgálnunk, mert nem közvetlenül a Szent Lélektől jött.
A BIBLIA ÁTTEKINTÉSE nem az, amit a cím takar. Hiszem, hogy nem a Biblia áttekintése, hogy mindennap meghallgatok egy tanítást és leírom, hogy mit hallottam. A Biblia áttekintése számomra azt takarja, hogy én magam tanulmányozhatom át azt a bizonyos bibliai könyvet, és minden féle tanítás, vagy egyéb segédeszköz nélkül hagyni, hogy a Szent Lélek személyszerint hasson rám a Biblián keresztül, és ezt megosztani a házifeladatomban. Mi van akkor, ha az, amit az illető tanít nem függ össze azzal, amit én a Bibliában olvastam? Mindegyes tanítás után meg kellene vizsgálnom, át kellene kutatnom a Bibliát, de tudom, hogy ezt nem tenném meg. Viszont, ha személyesen a Szent Lélektől várom az üzenetet, akkor nekem nincs mit megvizsgálnom, mert tudom, hogy Ő csak igazat mondhat.
Más az, amikor közösen tanulmányozzuk az Igét, és megosztjuk egymással, és utána együtt nézünk utána az Igazságnak a Szent Lélek által, és más az, amikor mindenki ugyanazt a tanítást hallgatja, és sokszor megelégszik azzal, hogy milyen jó volt, de nem néz utána. Ez benne a csapda.
Ha Jézus tanítványa vagyok, akkor annyira egyértelmű, hogy ki a TANÍTÓ, mégis sokszor ezen átnézünk, és megelégszünk egy jól ismert tanító szavaival. Attól, hogy egy tanítónak több száz fős gyülekezete van, még ember marad, és ugyanúgy megkérdőjelezhető, megvizsgálható, hogy Biblikusan beszél-e.
Jézus tanítványainak, akik élő és bensőséges kapcsolatban vannak vele, nincs szükségük más tanítókra. Erre is van egy csomó Ige a Bibliában, amiket ha mind ide idézném, sosem lenne vége. Csak egyet idézek ide, és néhány Igehelyet ideírok, ha ti, ha mások is utána szeretnének nézni, hogy megvizsgálják, igazat mondok-e.
Itt nem a tanítóság ellen beszélek, mint lelki ajándék ellen. Viszont annak is eljön az ideje, amikor az ember már tanítvánnyá vált, nem még több tanításra lesz szüksége.

"A mit azért ti kezdettől hallottatok, az maradjon meg bennetek. Ha bennetek marad az, a mit kezdettől fogva hallottatok, ti is az Atyában és a Fiúban maradtok.

És az az ígéret, a melyet ő ígért nékünk: az örök élet.

Ezeket írtam néktek azok felől, a kik elhitetnek titeket.

És az a kenet, a melyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem a mint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és a miként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.  1 Ján.2,20  Ján.14,26  Ján.16,13  Jer.31,34

És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.

Ha tudjátok, hogy ő igaz, tudjátok, hogy a ki az igazságot cselekszi, az mind tőle született." (1 János 2, 24-29) 

Minden jó, ha a vége jó

Kedves olvasóim!
Egy kis megkéséssel ugyan, de szeretnék nektek beszámolni az elmúlt hét eseményeiről.
Bár nem minden hét olyan esemény dús, de Isten nem csak, hogy minden hétben, de minden napban is elrejt valamit az Ő ajándékai között azért, hogy felfedezzük őket és tudjunk örülni. Az ajándékok mellett, ami a legnagyobb részét formálja az életemnek, azok a helyzetek, amiket Isten arra használ, hogy helyreigazítson, esetleg megfenyítsen, mint egy apa a gyermekét.
Hétfőn: Sanya feladta a leckét, mivel sok tanulnia volt, megért, hogy segítsek neki kidolgozni a Jelenések könyvének 1. részéből János látomását. Hálás voltam Istennek, hogy Sanya ilyenr megkért és örömmel segítettem neki, mert ez nem csak neki jelentett segítséget, de ami benne a volt ebben a részben, az nekem is áldásomra volt. Nekem az csak áldásomra lehet, ha minél többet és minél mélyebben tanulmányozhatom az Igét.
Kedden: Isten rámutatott valamikre, amiket át kellene adnom neki még pedig azokt a tantárgyaimat, amiket nem szeretek; át kellene adnom neki a tanáraimat, akiket még nem tanultam meg elfogadni és tisztelni. Isten ezt kezdte el kimunkálni bennem, hogy legyek elfogadóbb, az utálatos gondolataimat, tegyem az ő lábai elé és tanuljam meg szeretni ezeket a tanárokat. Továbbá Piszker Tündével beszéltünk, hogy, mintha Bibliaiskolában lennék, Ő mindig felad nekem egy bibliai könyvet, amit egy hét alatt végig kell tanulmányoznom. Hálás vagyok Istennek ezért az ötletért, mert ez ösztönöz arra, hogy gyorsabban és sűrűbben olvassam és tanulmányozzam Isten Igéjét. Elkezdtem tanulmányozni a Mózes 1. könyvét, amit azok alapján a kérdések alapján tanulmányozok, amiket Januárban a női konferencián felírtam magamnak. Nagyon megszerettem az Igetanulmányozását.
Szerdán: Jött a hír, hogy Pénteken fel kell mennem Pestre, mert az előző heti BKV-s bírságot csak úgy tudom lerendezni, ha bemutatom a bérletet az eredeti diákigazolványommal. Imádkoztam, hogy ha Isten akar, akkor adjon ettől egy könnyebben megoldható lehetőséget.
Csütörtök: Amit Isten ezen a napon tanított nekem, a nagy rohanás kellős közepén, hogy, akkor is ha valami utolsó pillanatban történik bízzak benne és ne kapkodjak, ne rohangáljak össze-vissza, hanem higgadjak le és, hagyjam, hogy Ő irányítson. Hajlamos vagyok arra, hogy ha túl sokat rohangálok és kapokodok, hogy elfelejtem, hogy Isten jelen van és segít nekem, hogy ezek egyre inkább elkerülhetőbbek legyenek és lehiggadjak. Csütörtök este majdnem az összes barátnőmet végigkérdeztem szállás ügyben. Isten eszembe juttatta, hogy miért nem hívok fel valakit a Golgotából. Felhívtam az egyik lányt, aki a virrasztásos imacsoportba jár.
Péntek: Péntek déután felutaztam Pestre, elintéztem a BKV-nál az ügyemet, utána elmentem az imacsoportba, ahol Isten megmutatta, hogy még a hozzánk közelálló ismerős testvérek, akár vezetők szavait is a Bibliához kell mérni és megvizsgálni. Ami nagyon tetszett, hogy a vezető azt mondta, hogy ne helyezzünk semmilyen könyvet a Biblia elé. Ne más keresztény könyvek alapján olvassuk és tanulmányozzuk a Bibliát, hanem a Biblia szemüvegén keresztül olvassunk más könyveket és hallgassunk tanításokat. A kérdés, amiben nem értettünk egyet a vezetővel, hogy elveszíthető-e az üdvösség? Istennek hála, hogy néhánynapos utána olvasás után, nyugodt szívvel mondhatom, hogy meggyőződésem, hogy az üdvösség nem veszíthető el, ami egy alapvető dolog a Bibliában, amin elvileg nem lenne szabad vitatkozni. Erre jó példa a Tékozló fiú példázata, a Szőlőtő példázata, ja és, amit Jézus mond: hogy aki hisz Ő benne annak nem örökélete lesz, hanem örök élete van." Nagyon hálás vagyok ezért a pénteki napért, mert a Brigi, akinél aludtam annak ellenére fogadott be, hogy tudta neki másnap valahová kell mennie és, annak ellenére, hogy nem sikserült úgy felkészülnie erre a más napra, befogadott és tudtam nála aludni. Nagyon hálás vagyok ezért Istennek.
Szombaton: Délután értem haza. Nagyon fáradt voltam, de hálás voltam Istennek, hogy sikerült elintézni ezt az ügyet. Kértem Istent, hogy tanítson ebből az esetből, hogy többet ne forduljon elő és ne legyek felelőtlen. Amiért a leginkább hálás vagyok az édesapám megbocsátása.
Vasárnap: Elmentem gyülkezeti alkalomra, ahol most a Zsidókhoz írt levelet tanulmányozzuk. Isten most is jelen volt, mint minden Vasárnapi alkalmon ott van közöttünk. Az Istentisztelet után odamentem a pásztorhoz, hogy feltegyek neki néhány kérdést, amiből azután egy jó kis beszélgetés alakult ki velem és,még néhány fiatallal egyetmben. Az üdvösség kérdéséről beszélgettünk és arról, hogy miért fontos, hogy vigyázzunk és ne kutakodjunk az okkult dolgok után és ne a Sátán munkáját vizsgáljuk, mert nem a Stán áll a hitünk középpontjában, hanem Jézus. Nagyon jót beszélhógettünk. Hálás vagyok Istennek, hogy letisztázódtak bennem ezek a dolgok. Vasárnap este még egy komoly feladatot kaptam Sanyától, aminek azért örültem, mert magamban ezért imádkoztam, hogy ha Isten akarja, akkor adjon máskor is ilyen lehetőséget, hogy segíthessek neki a háziban. Nem könnyű feladatot kaptam a Példabeszédeket kellett áttanulmányozni. Ami az egészben jó, hogy szerintem nem véletlen, hogy Sanyán keresztül nekem adta ezt a feladatot. Mostanában sokat emlegetem, hogy Isten soha nem véletlenül ismétli magát.

Hálaadás:
Isten fenyítéseiért
Azért, hogy mindennap kapok tőle valamilyen ajándékot
A szolgálatokért, amikre elhívott Isten
A gyülekezetemért
A családomért
Az osztálytársaimért
A Bibliáért
Azért, hogy Isten nem az érdemeimet nézi.
Azért, hogy megszólíthatom Őt
Szolgálat, buzdítás kegyelmi ajándékáért

Békesség nektek, Orsi