MÓZES I. KÖNYVE 1. FEJEZET 9-13./ GENESIS CHAPTER 1 VERSE 9-13

9-13. vers:

„És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.”

A 9. versben látjuk, hogy Isten ott folytatja teremtést, ahol abba hagyta. Ha megfigyeljük, akkor eddig a teremtés rendezetten történik, mert Isten a rend Istene. Miután az eget megteremtette, hogy elválassza a vizeket a vizektől, most összegyűjtötte a vizeket. Az összegyűjtött vizeket elnevezte tengernek. Ettől kezdve nem az egész földet borította víz, hanem kialakult a szárazföld is.

A rendezettség még mindig tart, és miután lett külön tenger és szárazföld, Isten növényeket is teremtett. Erről, hogy a vizek egybegyűjtése után a növényeket teremtette, egy zsoltárt juttatott eszembe a Szent Lélek. „És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” (Zsoltárok 1, 3) Ezen a versen keresztül meglátjuk, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A víz feladata, hogy táplálja azokat a növényeket, amik gyümölcsöt teremnek. A víz az egyik alapvető szükséglet ahhoz, hogy a növények szépen fejlődjenek, növekedjenek, és gyümölcsöt teremnek.

Egy újabb terület, amely megmutatja, emberekként mekkora szükségünk van az Istennel való napi kapcsolatra. 

Az ÚSZ-ből tudjuk, hogy Jézus az Élő Víz, aki által naponta kapcsolatban lehetünk az Atyával. A János 7, 38-ban ezt mondja Jézus: „A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” 

Más Igékből azt is tudjuk, hogy mi vagyunk a fák. A János 15,1-16-ban ezt mondja Jézus:   

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.     

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Az, hogy termünk-e gyümölcsöt, illetve milyen gyümölcsöt termünk, attól is függ, mi a forrásunk. A gyümölcstermésünk mennyisége, minősége attól függ, milyen kapcsolatban vagyunk a forrással.”

Mire akarok ezzel kilyukadni? Az elején arról beszéltem, hogy Isten közvetlenül az után teremtette a növényeket, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A növények fejlődéséhez szükség van arra, hogy naponta kapcsolatban legyenek a növekedésük egyik forrásával, a vízzel. Ha állandó kapcsolatban vannak a vízzel, akkor fognak szép, zamatos gyümölcsöt teremni. Ezek a gyümölcsök azok, amik minket felüdítenek.

Ha örökkévaló gyümölcsöket szeretnénk teremni, Jézussal az Örök Élet Forrásával állandó kapcsolatban kell lennünk. Örökkévaló gyümölcsöket teremni, és osztogatni a körülöttem élőknek, az én örömömet is okozza.

Ki a teremtő? Ki a forrás, a kezdeményező? Maga Isten. Nézzétek meg, ahogy felfűzi a dolgokat napról-napra, mint az igazgyöngyöt. A lényeg nem a teremtett dolgokon, hanem azon, aki elindította az egész folyamatot.

Jézusnak ugyan ez a célja, amikor eláraszt minket az Élő Vízzel, és rajtunk keresztül eljut másokhoz is. Nem én vagyok a fontos, nem a gyümölcs, amit terem az életem, hanem Jézus, aki a forrás.

Verse 9-13.

„And God said, Let the waters under the heaven be gathered together unto one place, and let the dry land appear: and it was so.

And God called the dry land Earth; and the gathering together of the waters called he Seas: and God saw that it was good.

And God said, Let the earth bring forth grass, the herb yielding seed, and the fruit tree yielding fruit after his kind, whose seed is in itself, upon the earth: and it was so.

And the earth brought forth grass, and herb yielding seed after his kind, and the tree yielding fruit, whose seed was in itself, after his kind: and God saw that it was good.

And the evening and the morning were the third day.”

We can see in verse 9, God continues the creation, where He left it off. If we are observing, we can see the creation happens in good order, because God is the God of order. After He created the sky separate the waters from the waters, He was collecting them. He named the collected waters Sea. From this point the whole Earth wasn’t coverd by water, but the devolped the land too.

Orderlines is still going, and after the Land and the Sea were divided, God was creating the plants. Holy Spirit was reminding me of a Psalm: „And he shall be like a tree planted by the rivers of water, that bringeth forth his fruit in his season; his leaf also shall not wither; and whatsoever he doeth shall prosper.” (Psalm 1, 3) Through this verse we can see that, what the purpose of God when He collected the waters. The water task is to feed the plants, which bear fruits. Water is one of the basic needs the plants develop and grow nicely, and bearing fruits.

This is a new area, what showes, as people how much we need a daily relationship with God. 

We know from the New Testament Jesus is the Living Water, and by Him we can be in a daily relationship with the Father. Jesus says in John 7:38-  „In the last day, that great day of the feast, Jesus stood and cried, saying, If any man thirst, let him come unto me, and drink.” 

From other Bible verses we know that, we are trees. Jesus sais in John 15: 1-16: „I am the true vine, and my Father is the husbandman.

Every branch in me that beareth not fruit he taketh away: and every branch that beareth fruit, he purgeth it, that it may bring forth more fruit.

 Now ye are clean through the word which I have spoken unto you.

 Abide in me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in me.

I am the vine, ye are the branches: He that abideth in me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without me ye can do nothing.

If a man abide not in me, he is cast forth as a branch, and is withered; and men gather them, and cast them into the fire, and they are burned.

If ye abide in me, and my words abide in you, ye shall ask what ye will, and it shall be done unto you.

Herein is my Father glorified, that ye bear much fruit; so shall ye be my disciples.

As the Father hath loved me, so have I loved you: continue ye in my love.

If ye keep my commandments, ye shall abide in my love; even as I have kept my Father's commandments, and abide in his love.

These things have I spoken unto you, that my joy might remain in you, and that your joy might be full.

This is my commandment, That ye love one another, as I have loved you.

Greater love hath no man than this, that a man lay down his life for his friends.

Ye are my friends, if ye do whatsoever I command you.

Henceforth I call you not servants; for the servant knoweth not what his lord doeth: but I have called you friends; for all things that I have heard of my Father I have made known unto you.

Ye have not chosen me, but I have chosen you, and ordained you, that ye should go and bring forth fruit, and that your fruit should remain: that whatsoever ye shall ask of the Father in my name, he may give it you.”

What am I talking about? At the beginning I was talking about God created the plants after He was collecting the waters. Plants has to be in a dayli relationship with one of their source of growth, this is water. If they are in constant contact water, they will bear luscious fruits. These fruits refresh us. 

If we would like to bear eternal fruits, we have to be in constant contact with the source of eternal life, who He is Jesus. To be bearing eternal fruits and share with people who live around me. It makes me joyful.

Who is the creator? Who is the source and the beginner? God Himself. Look at that, how He beads things day by day like pearls.The point is not the created things. But the point is Him, who created them.

Jesus has the same purpose, when He swamps us with the Living Water. Others can get it through us. I’m not important, not the fruit what my life bear, but Jesus who is the source.

MÓZES I. KÖNYVE 1. FEJEZET 6-8. VERS/ GENESIS CHAPTER 1 VERSE 6-8

6-8. vers:

"És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől. 
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn. 
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap." 

Mi a különbség aközött az ég között, amit az 1. versben találunk, és aközött az ég között, amiről itt olvasunk? A mennyezet célja, amit Isten égnek nevezett el az volt, hogy elválassza a mennyezet felett való vizeket a mennyezett alatt való vizeket.

Azt nem tudom, hogy az ég, amiről az 1. versben olvasunk mit jelent pontosan.

(Érdekes, hogy a 2. fejezet 5. versében arról olvasunk, hogy még semmi nem volt a földön. Ez nagyon hasonlít ahhoz, amit az 1. fejezet 2. versében mond, hogy a föld kietlen és puszta volt.)

Ezek a dolgok, amik itt az első néhány versben vannak a mennyezet, a föld teremtéséről, a mennyezet alatt és a mennyezett felett való vizekről, olyan dolgok, amik meghaladják az én emberi értelmemet. Furdal a kíváncsiság, hogy vajon hogyan is nézett ki a teremtésnek ez a szakasza. Történt-e valami az 1. vers után, ha igen, mi volt az? Mi változott meg?

Miért teremtett Isten még egy mennyezetet a 6. versben? Mi a különbség? Vagy ez ugyanaz, mint az 1. versben, csak más szemszögből? Ezek olyan kérdések, amikre magától Istentől akarom hallani a választ. Mint egy gyereknek ott van a vágy a szívemben, hogy bárcsak egy nap láthatnám, hogyan történt a teremtés napról-napra. 
A Zsoltárok 33, 6 alapján arra következtetek (csak az én következtetésem), hogy az 1. versben az ég az, ahol a mennyei seregek, angyalok vannak. Mi volt a földön? Volt élet rajta? 
A 89. zsoltár 6. verse azt mondja, hogy Isten minden benne valóval teremtette a világot. Ez újból azt a kérdést tárja elém, hogy akkor mi történt utána? 
A Zsoltárok 136, 5 többes számban említi "egeket."

A mennyezet, azaz ég az lehet, amit mi is naponta látunk? Ez a mennyezet az, ami elválasztja a vizeket a vizektől? 
Az ég feletti vizek is kiesnek a látó határomból, csak hinni tudom, hogy ott vannak, mert Isten mondta. A mennyezet alatti vizeket naponta látom.

Mit tanított nekem Isten a teremtés 2. napjáról? Nem érdemes emberi ésszel értelmezni, mert véges. Azok a dolgok, amik az ég fölött vannak látó határomon kívül esnek, meghaladják az értelmemet. Itt jön be az az Igevers, amit a Zsidók 11, 1-ben és 6-ban- "A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés... Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik."-olvasunk. Aki emberi ésszel próbálja megérteni Isten dolgait bele fog fáradni. Viszont az Istentől kapott hit által felfedezni Őt az Ő alkotásában, lenyűgöző. Azok a dolgok hiszem, hogy ott vannak, akkor is, ha nem látom, mivel Isten mindig megtartotta a szavát. Viszont, van bennem egy vágy, hogy egy nap Isten mindent töviről hegyire elmeséljen a teremtésről, és azokról a teremtett dolgokról, amiket most nem látok.

Ez is Isten hatalmáról tesz bizonyságot.  

Csodálatos, hogy az az Isten, aki emberi ésszel nem behatárolható, hallja minden kiáltásunkat. Számon tartja a legjelentéktelenebb dolgainkat is. Ő az az Isten, akinek hittel tárhatjuk fel a kéréseinket, mert értelmünkön felül is képes cselekedni. Jézus Krisztus által, aki a világ Világossága, Ő a mi szerető apukánk, aki gondoskodik.

Verse 6-8:

"And God said, Let there be a firmament in the midst of the waters, and let it divide the waters from the waters. 
And God made the firmament, and divided the waters which were under the firmament from the waters which were above the firmament: and it was so. 
And God called the firmament Heaven. And the evening and the morning were the second day." 

What is different between the heaven what we read about in verse 1 and firmament in verse 6-7? The purpose of the sky was to separate waters above the sky from waters under the heaven.

I don't know what that sky means what we read about in verse 1. 

(It is interesting in chapter 2 verse 5. where we read nothing was on the Earth yet. It is very similar to what we read in chapter 1. verse 2. The Earth was form and void.)

These things what are here in the first couple verses about the creation of the Sky and the Earth; about the waters under and above the sky go beyond my understanding. I'm so curious how did this part of creation look like. Did anything happen after the verse 1? If yes, waht was it? What has changed? Why did God create an other sky in verse 6.? What is the difference? Or is that the same thing, like in verse 1, just with an other perspective? I want to hear answers on these questions only from God. Like a child, my heart's desire is to see once, how the creation happened day by day.
I conclude based on the Psalm 33 verse 6, that in Genesis 1 verse 1 the heaven is that place where angels are. What was on the Earth? Was life on it?
The Psalm 89 verse 6 says that God created the World with everything in it. It brings the same question before me, what happened after that?
The Psalm 136 verse 5 speaks about the "heaven" in plural, like "heavens".
Is the firmament that, what we can see every day? Is this firmament, what separates the waters from waters?
Waters above the sky price out of my horizon. So I can just believe those are there, because God said. I can see the waters every day under the sky. 

What God taught me about second day of the creation? It' not worth to interpret with human mind, because that is finite. Those things above the heaven are out of my viewing angle and exceeding my mind. Here are those what we read in Hebrews 11 verse 1 and 6- "Now faith is the substance of things hoped for, the evidence of things not seen... But without faith it is impossible to please him: for he that cometh to God must believe that he is, and that he is a rewarder of them that diligently seek him." -Who he tries to understand the things of God with human mind he will get tired. But that's so wounderful  exploring Him in His creation. I belive those things are there even if I can't see them. Becouse God always kept His promises. But my desire is that, if God would unfold everything about the creation and about all those creations what I can't see now. 
It testifies too aboud the God's power.

This is awsome God who is not identifiable whit human mind can hear all our cries. He keeps track of all our most insignificant things too. He is God who we can open our requests before, because He can act above our mind. He is our loving Father through Jesus Christ, who is the Light of the World. He takes care all of us. 

MÓZES I. KÖNYVE 1. FEJEZET 1-5. VERSE/ GENESIS CHAPTER 1 VERSE 1-5

1. FEJEZET

1-5. vers:

 1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. 
  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. 
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. 
  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 
  5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap. 

Elképzelhető, hogy az 1-2. vers között időbeli eltérés van, amit emberi tudomány sosem fog megérteni, hogy mi történhetett ott. 

A 3. versben azt látjuk, hogy a sötétség jelenléte megelőzte azt, hogy Isten megalkotta a világosságot. Isten világossága belépett a sötétségbe, méghozzá a semmiből. Engem ez lenyűgöz. Még az ember nem is létezett, csak Isten gondolatában, tehát még a bűnbeesés sem történt meg. Isten már az 1. fejezet 3. versében megalkotta a világosságot, ami itt első sorban fizikai világosságot jelentett.

Isten világossága fölváltotta a sötétséget, és már nem csak a sötétség uralkodott a földön. 

Jézus Krisztus a világ világosságaként belépett az én sötét világomba is, és ettől kezdve már nem a sötétség az úr az életemben. Akkor sem, ha olykor még megjelenik, ahogy az éjszaka felváltja a nappalt. Szóval már a teremtés első napján is, amikor Isten megalkotta a világosságot, a mi megváltásunkra gondolt. A mi megváltásunk, Isten gondolataiban öröktől fogva kész volt. Ahogy megalkotta a világosságot, úgy küldte el Jézust is a mi sötét világunkba. 

Jézus a világ világossága, aki onnantól kezdve váltotta fel a sötétséget az életemben, hogy átengedtem neki az uralmat. 

(Azt megjegyezném, hogy Jézus jelen volt a Mennyben, amikor Isten kimondta, "legyen világosság.") Jézus Krisztus a megtestesült világosság, szóval a teremtés első napja is már a mi megváltásunkról tesz bizonyságot.

Ha szeretnéd, hogy a világ Világossága, a te életedbe is belépjen, csak hívd őt! Onnantól kezdve a sötétség többé nem lehet úr az életedben.

Chapter 1

Verse 1-5:

In the beginning God created the heaven and the earth. 

And the earth was without form, and void; and darkness was upon the face of the deep. And the Spirit of God moved upon the face of the waters. 
And God said, Let there be light: and there was light. 
And God saw the light, that it was good: and God divided the light from the darkness. 
And God called the light Day, and the darkness he called Night. And the evening and the morning were the first day. 

It is conceivable that between verse 1 and 2 there are timing differences. 

In verse 3 we can see, first the presence of the darkness was before God created the light. The light of God stepped in to the darkness from nowhere.  It fascinates me. People do not even exist only the mind of God. The sin didn't happen yet. So God created the light in Chapter 1 verse 3. It meant primarly the physical light. 

So the light of God replaced in the darkness. The darkness didn't only reign the earth. 

Jesus Christ came like the light into my dark world. So now the darkness is not the lord in my life. It sometimes appiers, like the night replace in the morning. So on the first day of creation when God created the light, He was thinking about our redemption. Our redamtion eternal always been ready in God's mind. So how god created the light, He sent Jesus into our dark world. 

So Jesus, the Light of the world, He replaced in the darkness in my life, when I accepted He is my Lord. 

(Jesus was there when God said: "Let there be light!") Jesus is the embodiment of light. So the first day of the creation testifies about our redemption.

If you want the Light of the world step into your life, just call Him! From that time, the darkness can't be lord in your life.

FILIPPI/ PHILIPPIANS- JEGYZET 1./ NOTE 1.

A kedvenc tantárgyaim egyike a Golgota Teológiai Főiskolán, amit Németh János tanít. Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a jegyzeteimet.

1. RÉSZ: Öröm a szenvedésben

2. RÉSZ: Öröm a szolgálatban

3. RÉSZ: Öröm a hitben

4. RÉSZ: Öröm az adakozásban.

Pál, a második missziós útján jutott el Filippibe, és az után, hogy ő eljött onnan, alakult meg ott a gyülekezet. Nem Pál, hanem Isten az, aki kezdeményezte a gyülekezetet. Nem muszáj ott lennünk valahol ahhoz, hogy Isten munkálkodjon. Isten képes nélkülem is létrehozni dolgokat, viszont imádkozhatok értük.

A filippi gyülekezet elkezdte őt és a szolgálatát rendszeresen támogatni az által, hogy gyűjtést szerveztek.  Pál szívéhez nagyon közel állt ez a gyülekezet, és ez a levél hangvételében is megjelenik, barátként ír ennek a gyülekezetnek.

Azt is tudni kell, hogy Pál egy hosszú szenvedéssel teli időszak után írja meg ezt a levelet, amiről már említettük, hogy az öröm levele.  Két éven keresztül hozzá volt láncolva, két római katonához. Pál elégedett volt annak ellenére, hogy mennyit szenvedett.

Miben van az én örömöm? Hol találom meg a békességemet?

Keresztényként, nem a körülményeimben fogom megtalálni a tartós békességemet. Jézus az én szombatom, az én megpihenésem. Pálnak azért volt minden téren békessége, mert Jézussal élő kapcsolata volt.  Jézus, a Máté 11, 28-ban (Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.) rávilágít arra, hogy Jézus a nyugalom számunkra. A legnehezebb, három műszakos meló ellenére is van mód odamenni Jézushoz, és megnyugodni benne. Kell, hogy egy erős és rendíthetetlen kapcsolatom legyen Jézussal, és hogy állandóan imádkozzak. A János 14, 27-ben (Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.) Jézus egy olyan békességet ígér, amit a világ nem tud adni, a lényeg, hogy ott legyek vele. Ha nem tanulom meg, hogy Jézus a békességem, akkor a körülmények agyon fognak verni.

1. FEJEZET:

1-2. vers: Timóteus is ott van Pállal, akiről az ApCsel 16-ban olvashatunk. Ő lett az Efézusi gyülekezet pásztora. Pál, sokszor maga helyett Timóteust küldte, mert megbízható ember volt, és ugyanolyan indulattal volt a gyülekezetek iránt, mint Pál.

Pál vállalta, hogy ő önkéntes rabszolgája Jézusnak. „Jézust szolgálni olyan, mint királyként uralkodni.” Attól vagyok szent, hogy Jézuson keresztül, Isten úgy néz rám, mintha soha nem vétkeztem volna.

3-5. vers: Mit jelent az, hogy részt vettek Pállal az evangélium ügyében? Ez nem arról szólt, hogy személyesen ott voltak és evangelizáltak, hanem sokkal inkább arról szólt, hogy imádkoztak Pálért, támogatták, nyomon követték őt. Isten egyértelműen arra buzdít, hogy bátran adjunk, mert ha adunk, akkor észre fogjuk venni, hogy nekünk is lesz. Az adakozásommal, részt vehetek az evangélium ügyében. Az adakozásnak olyan gyümölcse van, ami az én hasznomat szolgálja, és erről beszél a Filippi 4, 17-19 (Nem mintha az ajándékot kívánnám, hanem azt kívánom, hogy bőségesen kamatozzék az a ti javatokra. Átvettem mindent, és bővelkedem. El vagyok látva, miután megkaptam Epafroditosztól, ami tőletek jött olyan kellemes illatként és kedves áldozatként, amely tetszik az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.. ) Az adakozásommal, dicsőíthetem Istent, Ő pedig be fogja tölteni a szükségeimet, függetlenül attól, hogy mennyim van.

6. vers: Pál, látja a filippiekben Isten munkájának a gyümölcsét, és erre mondja azt, hogy tudja, hogy Isten be fogja fejezni bennük ezt a munkát. Tanulj meg továbbadni abból, amit kapsz. Minden úgy kezdődött, hogy Isten adott először. (1Péter 1, 6-7-Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsőségre és tisztességre. )

7-8. vers: Pál, a szívében hordozta őket, és imádkozott a filippiekért. 

One of my favorite classes at GTF is Philippans with Németh János. I would like to share my notes with you.

1. CHAPTER: The Joy in the suffering

2. CHAPTER: The Joy in the service 

3. CHAPTER: The Joy in the faith

4. CHAPTER: The Joy in the munificence

Paul went to Philippi on his second mission trip. After he came from there was created the church of Philippi. Paul wasn't that who started the church, God was. We don't need to be there, for God to work there. God can creat anything without us, but we can pray for them. The church of Philippi started to support Paul and his ministry. They organized collection for it. This church was really close to Paul's heart, and we see that in the tone of this letter. He writes to them like a friend. 

We should know that Paul was writing this letter after a long period full of suffering. But we mentioned this is the letter of the JOY. He was chained to two Roman soldier for two years. Paul was satisfied despite much suffering. 

What is our Joy? Where do we find our peace?

As a christian we will not find our peace in our circumstances. Jesus is our "Sabbat" and our rest. Paul had peace in every situation, because he was in a living relationship with Jesus. Jesus sais in Matthew 11, 28 (Come unto me, all ye labouring and burdened ones, and I will give you rest) that He is the rest for you. You can come to Him despite the hardest three-shift job. And you can rest in Him. You need a strong, imperturbable relationship with Jesus. You must pray constantly. Jesus promisis in John 14, 27 (Peace I leave to you; my peace I give to you, not according as the world doth give do I give to you; let not your heart be troubled, nor let it be afraid...) the peace, what the world can not give. The point is to be with Him. If you don't learn that Jesus is your peace, your circumstances will beat you to death. 

CHAPTER 1

1-2. verses

Timothy is there with Paul, and you can read about Him in Acts 16. He became the pastor of Ephesians. Many times Paul sent Timothy for himself, because he was trustworthy. He had the same heart for the churches, like Paul. 

Paul assumed that He is the voluntary slave of Jesus. "Serving Jesus is like, to rule as a king." You are saint because God looks at us through Jesus, as if you had never sinned. 

3-5. verses

What does it mean that, they participated in the gospel with Paul? It didn't discuss about they were there and preached the gospel. It was more about that, they prayed for Paul. They was supporting him and follwoed-up him. God encourage everyone to give, because when you give, you'll notice that you can get. You can participate in the gospel with your munificence. Your munificence has fruits, what sereve your own good. The Philippians 4, 17-19 (not that I seek after the gift, but I seek after the fruit that is overflowing to your account; and I have all things, and abound; I am filled, having received from Epaphroditus the things from you -- an odour of a sweet smell -- a sacrifice acceptable, well-pleasing to God: and my God shall supply all your need, according to His riches in glory in Christ Jesus...) speaks about it. You can give glory to God with your munificence and He will fill in your needs, regardless how many you have. 

6. verse

Paul sees the fruits of God in the Philippians' life, and He knows that God will finish this work in them. Learn to give away from those things what you get. Everything started when God was givving first. (1Peter 1, 6-7-in which ye are glad, a little now, if it be necessary, being made to sorrow in manifold trials, that the proof of your faith -- much more precious than of gold that is perishing, and through fire being approved -- may be found to praise, and honour, and glory, in the revelation of Jesus Christ, ...)

7. verse

Paul was holding them in his heart and prayed for the Philippians.

NAPLÓ 1/ DIARY 1

2013. SZEPTEMBER 3. KEDD

            A 24. zsoltárban Dávid, a dicsőség királyáról beszél, aki nem más, mint maga Jézus Krisztus. Az 1-2. versben látjuk, hogy Dávid bizonyságot tesz arról, hogy ez a dicsőség királya, maga az Isten. Ő az, aki teremtette az eget és a földet, és mindent, ami abban van. Mivel Ő alkotta, ezért az Övé, azaz Ő rendelkezik felőle. Nincsen senki, aki Isten fölött áll. Ezért is méltó arra,hogy dicsőség királyának nevezzük..

A folytatásban Dávid elmondja, milyen ez a dicsőség királya. Mik a tulajdonságai, ami miatt szintén méltó arra, hogy dicsőség királyának nevezzük. Jézus Krisztus, aki jelen volt a világ teremtésénél. Jézusnál, senki nem rendelkezik nagyobb tekintéllyel.

A 7-10. versekben Dávd megerősti, hogy ki ez a dicsőség királya.

            Amikor ezt a zsoltárt elolvastam, először arra gondoltam, hogy ez Jézus első bevonulásáról szól, ami már megtörtént.

Aztán tovább gondolva a szálat, miért ne szólhatna Jézus második, dicsőséges eljöveteléről?

A Filippi levél azt írja, hogy minden térd meg fog hajolni előtte, amikor Jézus újra eljön, az Ő dicsőségében.

            Hiszem, hogy ez amit itt Dávid a 24. zsoltárban elénk tár, nagyon is aktuális napjainkra. Jézus bármelyik pillanatban visszajöhet.

SEPTEMBER 3. 2013 TUESDAY

     David speak about the King of Glory in the Psalm 24, He is Jesus Christ. We see that David testifies abut the King of Glory, who is the God. He created the heaven and the earth and everything in it. That is His, because He created it. There is no one who is above God. He deserves to be called the King of Glory. Next, David tells us what are the characteristics of the King of glory. Jesus was present at creation of the World. Nobody has a higher authority than Jesus. 

David confirmes zhat, who the King of glory is. 

  When I red this Psalm, first I thought it speaks about only first coming of Jesus. But when I was thinking more, I thought that why could not speak it about the second, glorious coming of Him.

The epistle of Philippians sais, every knee will bow before Jesus, when He is coming back, in His Glory.

   I believe that what David wrote in the Psalm 24, it is very current today.

2013. SZEPTEMBER 4. SZERDA

A 29. zsoltár 1-2. versében, Dávid egy felhívást intéz felénk, hogy adjuk meg az Úrnak azt a tiszteletet, dicséretet, amire Ő méltó.

A 3-9. versekig, ha nem ismerném a zsoltár folytatását, egy olyan Istenről kapnék képet, aki hatalmas és rettenetes. Olyan erő van a szavaiban, hogy ki állhatna meg előtte? Viszont, Dávid a folytatásban, még mindig ugyan arról az Úrról beszél, és mégis itt azt látjuk, hogy az Úr erőt és békességet áraszt az Ő népére.

            Amit én ezen a zsoltáron keresztül megértettem, hogy az Úr miért is méltó az én dicséretemre, imádatomra. Azért mert ilyen erős, hatalmas Uram van, akinek, ha a szárnyai alatt vagyok, senki és semmi nem árthat nekem. Bárki, bármivel próbálkozik, az Úr hatalmas szava erőt és békességet szólt a szívembe, aminek kitörölhetetlen nyoma marad az életemben.

SEPTEMBER 4TH 2013 WEDNESDAY

  David draws our attantion for the first two verses os Psalm 29. We should define our honor to God. And we should glorify Him because, He is worthy.
If I didn't know the continuation of this Psalm, I would got a picture of a scary God. How big power is in His words and who could stands before Him? But David speaks about the same God in the next part of this psalm. Still we can see that same Lord, who gives stregth and peace on His nation. 
  What I understood through this Psalm, why He is worthy for my  praise. Because He is my powerful and awesome Lord. I can stay under His wings and nothing and no one can hurt me. Whoever tries hurt me with anything, the words of the Lord spoke power and peace into my herat. He left an indelibel mark in me. 

2013. SZEPTEMBER 5. CSÜTÖRTÖK

            A Zsoltárok 45-ben a Felkentet dicsőíti az író, akit szerelmetesnek is nevez. Ahogy haladunk előre a zsoltárban, tudjuk, hogy itt Jézus Krisztusról van szó. Ő az, aki olyan szenvedéllyel szeret engem, hogy szavakat nem találok. A 45. zsoltár nagyon hasonlít egy mesére, ami egy királyfiról és egy királylányról szól. Azzal a különbséggel, hogy ez maga a valóság.

Ez által a zsoltár által a Szent Lélek felerősítette bennem a vágyakozást. a vőlegénnyel, Jézussal való találkozásra.

A folytatásban, az író a menyasszony tulajdonságait írja, aki arra lett rendelve, hogy a király, a Felkent kedvében járjon, őt dicsőítse.

            Boldog vagyok, hogy a Király, a vőlegény, egy nap eljön értem, és elvisz az ő véget nem érő menyegzőjére. Emberi ésszel felfoghatatlan, hogy Jézus menyasszonya lehetek, aki nem csak az Uram és királyom, hanem a vőlegényem is. A mindenség királya nem sokára visszajön értünk. Ez a 45. zsoltár is nagyon aktuális arra, hogy általa a Szent Lélek mid jobban és jobban felkészítsen a király érkezésére.

5TH SEPTEMBER 2013. THURSDAY

    The writer praises the anointed one in the Psalm 45. He calls Him the Loving! As we move forward in this Psalm, we knowt that it speaks about Jesus Christ. He is that person, who loves me passionately. I can't find words. The Psalm 45 is vey much like a fairy tale about a prince and a princess. But this is real. 
Through this Psalm, the Holy Spirit is amplified in me the desire to meet my fiancé, Jesus.
The writer continues this Psalm with bride properties. She was ordered  to please the King, the Anointed. 

  I am glad to know, one day my King, my Fiancé will come for me. He will take me to His endless nuptials. I can not comprehend human mind, how I can be the bride of Jesus. He is not only my Lord and my King, but He is my fiancé too. The King of all things will come back soon for us. The Psalm 45 helps me, to prepare for the coming King by the Holy Spirit.

2013. SZEPTEMBER 9. HÉTFŐ

            Ahogy ígértem a félév elején, ebben a szemeszterben, Isten dicsőségével fogok foglalkozni az áhitataimban.

            A mai délelőttön nem jött fel bennem konkrét Ige a Bibliából.Viszont, ahogy elkezdtem énekkel dicsőíteni az Urat, az Ő békessége és öröme járta át a szívemet. Arra bátorított, hogy ezt ne hagyjam abba. A Szent Lélek rámutatott arra, hogy nem szabad meglepjenek azok a dolgok, amik a világban történnek. Nem járhatok csukott szemmel, mindenütt látom, hogy mi folyik körülöttem. Egyre erőteljesebben látom a gonosz megnyilvánulásait. A kérdés csak az, hogy ezek a tények mire motiválnak engem? A hírek szaporodnak

A Szent Lélek arra buzdított, hogy ne hagyjam abba Isten dicsőítését. Minden pillanatban emlékezzek arra, hogy Isten az, aki mindezek fölött áll. Ez az Isten az én Apukám, az én Uram és Szabadítóm. Ez elég ok arra, hogy Jézusra, és ne a körülményeimre tekintsek, várva az Ő érkezését. Jézus az én drága vőlegényem.

9TH SEPTEMBER 2013. MONDAY

    I promised at the beginning of this semster, so I am going to deal with the glory of God in my Devos. 
  Today morning, no Bible verses in my mind. But, as I was starting to praise the Lord with songs, His peace and joy came into my heart. He was encouraged me, do not stop it. 
The Holy Spirit showed on those things what are happening in the world. He said, I can't be surprised by them. I cant walk wth closed eyes, I see everywhere, what is happening around me. I see more and more, how the evil manifests. The question is that, "What motivated me to these facts?" The news are multiplying. 

The Holy Spirit is further encouraged me to praise and worship God. He was saying, I need to remember in every moment for that God is above all. This God is my Father, my Lord and my Saviour. This is reason enough to look to Jesus and not on my circumstances. I really wait for His coming. Jesus is my precious Fiancé! 

Dicsőítés- 8. zsoltár

Sziasztok!

Mielőtt bármibe is bele kezdenék, el szeretnék mondani valamit. Hiszem, hogy a Szent Szellem vezetett erre az álláspontra. Ebben a szemeszterben az "Áhitat" nevű tantárgy alattfutó házi feladataim Isten dicsőítéséről, imádatárólfognak szólni, amiket itt is meg fogok osztanni veletek.

Most, ahogy a 8. zsoltárt olvasom, teljesen együtt tudok érezni Dáviddal. Miután az 1-4. versben elém tárta Istennek a méltóságát, dicsőségét
-Az éneklő mesternek a gittithre., Dávid zsoltára.
Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, aki az egekre helyezted dicsőségedet.
A csecsemők és csecsszopók szájával erősítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyűlölködőt és bosszúállót elnémítsd.
Mikor látom egeidet, a te ujjaidnak munkáját., a holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél: ...-, én is csak ennyit tudok mondani. "Micsoda az ember?" Ha másképp akarnám fogalmazni ezt a mondatott, akkor ez a kérdés merül fel bennem: "Uram, ki vagyok én? Kinek látsz Te engem, hogy ily módon gondoskodsz rólam?" Ha mindenegyes kis porszemet ilyen gondoskodással figyel Isten, akkor hogy ne lenne méltó a dicséretre?

Engem teljesen lenyűgözött, amikor egy-egy éjszaka felnéztem a csillagokra. Én, a kis porszem, aki ott ülök a hatalmas égbolt alatt, fontos vagyok annak az Istennek a számára, aki mindezeknél is hatalmasabb? Ezekkel a földi szemekkel soha nem lezek képes behatárolni a hatalmas égboltot. Mindez, pedig Isten dicsőségének csak egy pici szelete. Mit fogok mondani, amikor az egész elém tárul?

Amiről Dávid itt a 8. zsoltárban ír csak egy kicsiny részlete mind annak, amit Isten egy nap teljesen azok elé tár majd, akik elfogadtuk, hogy Jézus halála és feltámadása által bűnbocsánatot és örök életet nyertünk.

Az általunk jól ismert 1 Korinthus 13, 9-12. verseiben olvasunk:

"Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás:
De amikor eljön a teljesség, rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek valék, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy értettem mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illődolgokat.
Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre., most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem." 


Hi!

Before I start anything, I would like to tell you something. I believe that the Holy Spirit was leading me to this situation. I will write about the worship of God for my Devotion homework in this semester. I would like to share it here with you.

Now I am reading the Psalm 8. And I can understand what David was feeling when he wrote it. After I red verses 1-3.:
"O Lord, our Lord, How excellent is Your glory above the heavens!
Out of the mouth of babes and nursing infants You have ordained strength, Because of Your enemies, That You may silence the enemy and the avenger.
When I consider Your heavens, the work of Your fingers, ..." I just can say with David: "What is man?" If I want to write this sentence difference, my question is this: Who am I? Who do you see in me, so you provide me so much? If God is taking care for every little dust, so how He is worthy to be praised. :) 

Sometimes when I looked at the stars, I was totally impressed. I am that little dust, who sits under the huge sky. How can I be so importante for that God, who is much more bigger than the whole sky. I will never see the whole sky with my bodily eyes. But all these are only a little piece of the glory of God. What will I say, when He is showing all His glory to me. All these what David wrote about are only a little piece of that what God will show all His glory to those people who accept Jesus!s sacrifice and resurrection. Those who are forgivven by Him and those who have salvation by Him.

Many of us know what is in the 1 Corinthians 13, 9-12.
"For we know in part and prophesy in part.
But when that which is perfect has come, then that which is in part will be done away.
When I was child, I spoke as a child, I understood as a child, I thought as a child., but when I became a man, I put away childish things. 
For now we see in a mirror, dimly, but then I shall know just as also am known."

Isten nyitott és zárt ajtajai

Sziasztok!

Bejegyzésem alap Igeverse, a következő:

"A Filadelfiabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja, és bezárja, és senki meg nem nyitja:
Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." (Jelenések 3, 7-8)

Igazából, csak a 7. versről szerettem volna nektek írni, de nem véletlenül nem lehet elválasztani a következő verstől. 

Az elmúlt időszakban, főleg nyáron sokat aggodalmaskodtam, görcsöltem azon, hogy merre tovább. Foggal-körömmel ragaszkodtam ahhoz, hogy én mindenáron vissza akarok menni Vajtára a Bibliaiskolába. Minden áron, nappali tagozaton akartam folytatni a sulit. Persze hozzá kell tennem, hogy az anyagi keret már régen nem volt meg hozzá. Sosem kételkedtem Isten képességeiben, hogy Ő 1 nappal a suli előtt is képes lett volna annyi pénzt kirendelni, amennyire szükségem lett volna a visszamenetelhez.

Ezekben a napokban olvastam valamikor a fent említett 7. verset. Igen fontos, hogy Isten megnyit ajtókat, amiket senki be nem zárhat. Viszont, nekem ekkor különösen a 7. vers második fele keltette fel a figyelmemet, ami azt mondja: "...és bezárja, és senki meg nem nyithatja." Amikor ezt olvastam, hogy ezt a Vajta nevű ajtót, csak én akartam mindenáron nyitva tartani. Az előző szemeszterben sokszor előfordult, hogy azt éreztem, hogy már régen kifelé szeretném adni magamból azokat a dolgokat, amiket Isten ott tanított nekem. Már sokszor, nem éreztem jól magam a bőrömben, amikor ott voltam, állandó késztetést éreztem arra, hogy szeretnék mozdulni, elindulni kifelé. Ennek ellenére, mégis ezen a nyáron újra és újra megfordult bennem, hogy már pedig én vissza akarok menni. Az utolsó pillanatig elhúztam az időt, mikor megértettem, hogy a 7. vers utolsó pár szava az, ami most nekem szól. Ekkor el kezdtem gondolkodni azon, hogy mit is jelenthet az, hogy "Isten bezárt egy ajtót?" Ilyen gondolatok jöttek fel bennem, amiket hiszem, hogy a Szent Lélek adott:

1. Vagy én nyitottam ki magamnak, de Isten azt mondja, ezt az ajtót nem neked tettem ide, ne menj be rajta!
2. Valaki más felejtette nyitva, de Isten bezárja előttem, mielőtt én belépnék rajta.
3. Vagy alapból valaki másnak lett kinyitva, és miután ő bement/ vagy nem ment be rajta, az ajtó bezárult.
4. Azért zárta be, mert már bent tartózkodom valahol, ahonnan nem szeretné, hogy kimenjek.
5. Amit még hozzá tudok tenni, hogy azért, mert eljött az ideje, hogy elhagyjam azt a helyet, és mögöttem Isten bezárta az ajtót, hogy ne menjek vissza.

Majd Augusztus 9-16. között, Isten elvitt egy táborba, amit a Debreceni Fáklya Gyülekezet szervezett Nagydoboson. Itt lép be a 8. vers, ez volt az ok, ami miatt nem akartam ketté választani ezt a két verset. Ez egy olyan tábor volt, ahová elhívtak segítőnek. Először nem nagyon akartam elmenni, mert féltem az előttem lévő kihívásoktól. (A táborról azt kell tudni, hogy hátrányos helyzetű gyermekek számára lett szervezve, ami azt jelenti, hogy voltak kihívások). Vagyis, nagyon szerettem volna elmenni, de féltem, hogy a szituációkat hogy fogom megoldani, nem vagyok elég határozott stb. Aztán az Úr legyőzte bennem ezeket a gátlásokat, félelmeket, és végül elmentem ebbe a táborba. 

A Jelenések 3, 7 ezzel végződik: "... és bezárja, és senki meg nem nyithatja." Ez után a tábor után már egyértelmű volt számomra, hogy Isten nem akarja, hogy visszamenjek Vajtára, de még ezután is sokáig próbálkoztam. Amire az is rátett egy lapáttal, hogy a napokban jött valaki, hogy szeretné X összeggel támogatni a tanulmányaimat. Ez elég volt ahhoz, hogy újra el kezdjek agyalni azon, hogy mi van, ha Isten mégis vissza akar vinni Vajtára. Így ment egészen az utolsó pillanatig, és az utolsó pillanat utánig. Ekkor hoztam meg a végleges döntést, hogy fájó szívvel, de elengedem Vajtát. Elfogadtam, hogy Isten ezt az ajtót bezárta előttem. Képzeljétek, utána olyan békesség árasztotta el a szívemet, amilyen már régen nem volt. Egyáltalán nem bántam meg a döntést, amit hoztam. A mai napig békességem van benne. 

Addig, amíg azon ülünk és agyalunk, hogy Isten minek zárta be azt az ajtót, nem fogjuk észrevenni azt, amiről a Szent Lélek a folytatásban beszél. A 8. versben ugyanis így folytatja: "Tudom a te dolgaidat (ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat), hogy kevés erőd van, és megtartottad az én beszédemet, és nem tagadtad meg az én nevemet." Ez a rész, igazán ezután a gyerektábor után kezdett valósággá válni a számomra. Amikor elengedtem a zárt ajtó kilincsét, Isten ekkor mutatta meg a számomra, hogy Ő már régen kinyitott számomra egy másikat. Ez még nem egészen tiszta a számomra, hogy merre vezet az az ajtó, de hiszem hogy köze van a gyermekekhez. A gyerek táborban, Istentől olyan szívet kaptam ezek iránt a gyermekek iránt, amilyen azelőtt még soha nem volt. Nem tudom, hogy hol fogok kikötni, mert még, épp hogy átléptem a küszöböt, de odatettem az Úr kezébe. 

A lényeg, amit ezzel az esettel el akartam mondani, hogy igenis lesznek ajtók, amiket Isten bezár előttünk. Én sokáig vitatkoztam ezzel, hogy miért kellett bezárni azt az ajtót. Teljesen érthetetlen volt számomra, de amikor elfogadtam, Isten kezdte kibontakoztatni az okát. Az Istennel szembeni Miért? kérdéseinkre akkor kapjuk meg a választ, amikor elfogadjuk azt, hogy Ő mást akar. Akkor értjük meg igazán, hogy miért lett bezárva az az ajtó, amikor elengedjük a kilincset.

Arra szeretnélek bátorítani titeket, hogy ne a Miértekre keressétek a választ, hanem fogadjátok el, amit Isten adni akar nektek, és utána egyértelmű lesz a válasz a kérdésetekre.

Szeretlek titeket, és kívánom nektek, hogy járjatok nyitott szemmel. Nem éri meg makacsnak lenni Istennel szemben. :)



Hi Guys!


The Bible verse what about I would like to write:

"And to the angel of the church in Philadelphia write, 
'These things says He who is holy, He who is true, "He who has the key of David, He who opens and no one shuts, and shuts and no one opens."
"I know your works. See, I have set before you an open door, and no one can shut it; for you have a little strength, have kept my My word, and have not denied My name." (Revelation 3: 7-8) 

First I wanted to write only about the verse 7., but it can not be separated from verse 8.

I worried too much in the past, especially in the summer about that, where I should go next. At all costs I wanted to go back to Vajta. I wanted to keep it full-time. But a long time we didn't have any financial recorces. I never doubted God's ability, and I knew if He want, He can gave me all the money what I need one day before to go back. 

I red Rev 3: 7 in those days. Yes, it's really importante, how God opens doors, what no one can shut. But God showed me the second half of this verse in this time: "... and shuts and no one opens." When I was reading this half, I thought maybe only I wanted to open this door named Vajta. In my last semester many times I felt that,  I want to go and give out those things what God taught to me there. Many times I didn't feel well me in myself, when I always felt urge to move out. Nevertheless I wanted to go back to Vajta after summer. I pulled the time until the last minute, when I understood the last few words of the verse 7 speaks to me. And I was thinking about it: "What does it mean, when God shuts a door" Some of these, what I got from Holy Spirit:

1. I opened the door, but God says I didn't put this door here for you, please don't go in.
2. Somebody left it open the door, but God is shuting that befor me, because I shouldn't to go in.
3. He opened that for others and after he was going in or not, God shuts the door.
4. He shut the door, because I am in somewhere, I shouldn't go out from there.
5. One more what I got today: I shut that door, because now is that time to leav that place, and He locked the door behind me, because He doesn't want me to go back.

After these, God was leading me to a children-camp in August 9-16, in Nagydobos. This camp was organized by one of the church of Debrecen (not Calvary Chapel). This is that place where the verse 8 steps in. It was the reason, why I couldn't separate it from verse 7. I was invited to this camp like a helper. First I didn't want to go, because I was afraid of the challenges. (You should know about this camp. Those who cam here, they were disadvantaged kids.) I really wanted to go, but I had fears about that how I will resolve a situation, I am not enough definite etc. After The Lord has overcome all these things in me and I could go to this camp.

These are the last few verses of the verse 7: "... and shuts and no one opens." It was so clear to me, after this camp, God doesn't want to me go back to Vajta. But after this situation I was trying so much. In these days some one was writing to me, because she wanted to support my studies of GTF. It was enough to start thinking about Vajta again. I asked again, if God wants to take me back to Vajta. I was thinking until the last moment and after that. My heart was hurting, but I finally decided I am not going back. I accepted that, God locked that door seriously before me. After this choice, God gave me huge peace in my heart, what I didn't feel a long time. I do not regret my decision. I have peace now in this place. 

Until we are thinking about that why God locked that door, we wil not see what the Holy Spirit talking about: "I know your works. See, I have set before you an open door, and no one can shut it; for you have a little strength, have kept my My word, and have not denied My name." (Revelation 3: 7-8) 

This verse became a reality for me, after the camp. When I let go of the door's handle, God showed me that door what He recently opened. I don't know yet where this door leads me next, but I believe that has to do with the kids. I got a heart from God in this camp for these children,what I didn't have before. I don't know where I'll and up, because I just stepped in, but I gave it into God's hand. 

The moat importante what I wanted to tell you: We will have doors what God shuts before us. I debated for a long time, why He had to locke the door. I couldn't understand, but when I accepted that, He began to unfold the reason. We will get the answers of our "Why?" questions, after we accepted His will. We will understand seriously why He locked that door, after we released the handle.

I want to encourage you, don't seek the answers of "Why?" But accept those what God wants to give you. After you did that, you will understand the answer for your question. 

I love all of you and please walk with opened eyes. Not worth it to be stubborn God. :)