I KORINTHUS- JEGYZET 4

JEGYZET 4.- NÉMETH JANI

5. FEJEZET

1-13. vers:

Hogyan viselkedjen a gyülekezet, a paráznákkal szemben? A korinthusi gyülekezetben általánossá vált a paráznaság, és nem tették helyre az ilyen embereket. Hanem Isten kegyelmére hivatkozva hagyták, hogy a paráznaság bűne terjedjen. Jézus is nagy hangsúlyt fektet erre, hogy a paráznaság minden formájával el kell bánni.

A paráznaság, különleges bűn; ami sokkal nagyobb rombolást végez: „Paráznává teszi Jézust.”

(Mt 18, 15-17: "Ha vétkezik atyádfia, menj el hozzá, intsd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt.)- Nem hígulhatunk föl. Ha látjuk, hogy a testvérünk bűnben van, szeretetben meg kell szólítanunk. De előtte hagynunk kell, hogy Isten megvizsgálja az mi szívünket. Ha nem tesszük meg, akkor hamis bizonyságok leszünk, ami lázadás Krisztus ellen.

Viszont, fontos, hogy lehetősége legyen az illetőnek megtérni, és utána visszatérni.

Ha többen vagyunk bűnben, csak erősítjük egymást abban, hogy ne térjünk meg.

(Mt 18, 7-9: Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükséges, hogy botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat." "Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök tűzre. Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére."

Jak 4, 7-10: Engedelmeskedjetek azért az Istennek, de álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg a kezeteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg a szíveteket, ti kétlelkűek. Gyötrődjetek, gyászoljatok és sírjatok, nevetésetek forduljon gyászra, örömötök szomorúságra. Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.)- Nem hagyhatjuk ott a bűnt, ha felismertük. Meg kell vallanunk, és megtérnünk belőle.

„Kivetni a gonoszt magunk közül”, nem azt jelenti, hogy úgy utáljuk a világot, mint a farizeusok. Elbukni nem ugyanazt jelenti, mint benne élni a bűnben. A tisztaság bennünk kell elkezdődjön. Ma legyen annak a napja, hogy elbánunk a bűnünkkel. Ha tele van az életünk bűnnel, akkor nem is látjuk azt bűnnek. Napjainkban a legnagyobb kísértés a szexualitáshoz kapcsolódik. Fontos, hogy ismerjünk valakit, akinek megvallhatjuk a bűnünket, hogy utána együtt imádkozhassunk.

A bűnünk eltűnésének akadálya az, amikor nem ismerjük be a bűnünket.

„10-1=100” azt jelenti, hogy lehet 1 valakinek el kell mennie a gyülekezetből, de akkor a tiszta gyülekezet szaporodni fog. Nem az a lényeg, hogy egy pásztor szolgálatában egyre többen legyenek, hanem hogy akik ott vannak, tiszták legyenek. Tökéletes gyülekezetek, pásztorok nincsenek, egy felnőtt keresztény így gondolkodik. Nem az számít, hány éve vagyunk keresztények, hanem hogy szembenézünk-e a problémával vagy elkerüljük?

6. FEJEZET

1- 13. vers:

A gond nem az volt, hogy a gyülekezetben a testvérek pereskedtek egymással, hanem az, hogy ezt világi bírók előtt tették.

Sátán célja mindig az, hogy meglopja a bizonyságunkat. Igenis lehet két keresztény között félreértés.Isten sokszor megenged összetűzéseket, hogy ezen keresztül formáljon.

Isten adott bölcsességet, hogy hogyan mondjunk ítéletet. Inkább a gyülekezetből kérdezzünk meg valakit, mint a világ bíróihoz menjünk. Jó lenne, ha testvérekként úgy tudnánk rendezni az ügyet, hogy az ne szivárogjon ki.

Annyira szomorú, amikor egymást marjuk.

(Mt 5, 38-40: "Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is.)- Nem kéne többet visszaadnunk neki, mint amit mi kaptunk. Jézus arra tanít, hogy tegyük le a saját igazságunkat. Ha valakire haragszunk, azzal magunkat kötözzük meg. A megoldás az, hogy nem keressük a megoldást, hanem továbblépünk.

Vigyáznunk kell, hogy mi magunk mit teszünk. Aki akarattal vétkezik, nem örökölheti Isten országát. Elveszíteni nem tudjuk az üdvösségünket, de megfoghatjuk, és lecsatolhatjuk magunkról.

Isten, arra tett félre, hogy a tervét megvalósítsa rajtunk keresztül.- (2 Kor 5, 17: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.) Isten kegyelme arra szabadított fel, hogy ne tegyünk dolgokat. A világ nagy része utálja, amit csinál, de nem tud belőle szabadulni. Jézus hozta el nekünk a szabadságot arra, hogy nemet mondjunk dolgokra. Ha azt mondják, szűk látókörűek vagyunk, akkor tudjuk, hogy jó helyen vagyunk, mert keskeny az út (Mt 7, 13-15: "Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják." "Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.).

Egy nap meg fogunk állni Isten ítélő széke előtt, ahol a cselekedeteink lesznek megítélve. A szabadságunk használ-e abban a futásban, amit futunk? Ha valaminek a hatalma alatt vagyunk, az olyan, mintha egy hűtővel a hátunkon akarnánk végig futni a pályán.

Ha a bűn dolgát nem vesszük komolyan, akkor az meg fog süketíteni, legyen bármilyen jó egy tanítás. Vagyunk-e olyan merészek, hogy ma azt mondjuk Istennek, Ő vizsgáljon meg minket?

I. KORINTHUS- JEGYZET 3.

1 KORINTHUS- NÉMETH JÁNOS

JEGYZET 3.

3-23. vers:
Testi-keresztény: irigykedik; féltékenykedik; megoszlást okoz; embereket magasztal fel. A testi keresztény, mindent emberi szemszögből vizsgál.

Az irigység, a lelki kiskorúság egyik jele. A versengés is a lelki kiskorúságról tanúskodik. A vitatkozás, az okoskodás kerülendő; egy érett kereszténynek meg kell tanulnia visszalépni akkor is, ha igaza van. A pletykálkodás az egyik legrombolóbb a gyülekezetben, mondhatni sátáni. Fontos, hogy ha kell, akkor megtérjek, különben a saját növekedésemet akadályozom az adott területen. Ha megváltoztatom a gondolkodásomat, az meg fogja változtatni az egész hozzáállásomat. 

(2Tim 2, 20-21: "Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüst edények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha pedig valaki magát ezektől tisztának tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. ; Fil 3, 13-14: "Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.")

Ne okozzak szakadást azzal, ahogyan a tanítókra nézek. Bármilyen területen szolgálok a gyülekezetben, úgy kell azt tennem, hogy ne takarjam el Jézust.

Van úgy, hogy csak vetem a magot, de nem fogom mindig látni az aratást is. Pál is csak magvető volt, elkezdett valamit, amit más folytatott. Akár magvető vagyok, akár arató fontos, hogy hűséges legyek abban, amit csinálok.

Pál, a folytatásban erősen kezd szólni az akkori lelki vezetőkhöz.

Az üdvösségem alapja Jézus Krisztus, nem a gyülekezet elvei, nem engedhetem,, hogy ezt bárki megkérdőjelezze.

Ez a szakasz, a gyülekezeti vezetőkről, és azoknak a felelősségéről beszél. A Biblia egyértelműen beszél arról, hogy a tanítók, más fajta megítélés alá esnek. 

(Jak 3, 1: "Atyámfiai ne legyetek sokan tanítók, tudván azt, hogy súlyosabb ítéletünk lészen." ; Mt 18, 6: "Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.") Pál három fajta vezetőt említ: bölcs, ostoba és károkozó; illetve, kétféle alapanyagot: maradandó (erős tanítás) és ideig való (hamis, gyenge tanítás). A kemény eledel, Isten bölcsességén alapul, és a teljes Írást tanítja. A másik fajta taníts, általában csak azt tanítja, ami a gyülekezetnek tetszik.

(2Kor 5, 10: "Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.")- Az ítélet napja jön, és Jézus meg fogja ítélni azt, amit építettem.

(Róm 6, 23: "Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." ; Ef 2, 8-9: "Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék." )- A szolgálatom minősége lesz megítélve, és nem a mennyisége.

Pál a vezetőt, ugyanolyan büntetésben részesíti, mint amiben ő részesítette, Krisztus menyasszonyát. (2Tim 2, 21)- Imádkozni kell a vezetőkért, hogy újra a helyükre álljanak.

(Ef 4, 16: "Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.")- Egy test vagyunk, fontos együtt munkálkodnunk, ki-ki a maga területén. „Az igazság nem új, és ami új, az nem igazság.” (Greg Opean) Egyre több bölcs jön rá a világban arra, hogy lehetetlen bizonyítani az igazságokat, amiket eddig tanítottak.

(Zsid 11, 2-3: "Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő. ")- Vannak dolgok, amiket nem kell megértenem, csak hit által elfogadnom. Ha bölcs akarok lenni Krisztusban, akkor bolonddá kell válnom a világ szemében.

Fontos ismernem az Igét, hogy ne egyek meg minden szemetet. Mindig úgy elmenni egy alkalomra, hogy bárki tanít is, Isten szólni akar hozzám.

4 FEJEZET

1-21. vers:

Néha nem fogom előre látni, hogy merre megyek, csak megyek amerre a kapitány irányít.

Pál sáfársága azt jelentette, hogy ő kezelte, amit az Úr rábízott. Fontos becsülnöm a lelki vezetőimet, mert a legtöbb pofont, mindig ők kapják.

Sokszor nehezebb hűségesnek lenni a kevésen, de Istennek pontosan ez a fontos.

Nem ítélhetem meg az embereket anélkül, hogy ismerném őket. Magamat sem ítélgethetem, mert Isten ismer engem, és Ő gyönyörűnek tart. Ő akkor is hűséges, amikor én hűtlen vagyok. Ugyanúgy, ahogy Isten Péternek azt mondta, hogy amit ő megtisztított, az ne mondja tisztátalannak, én sem mondhatom magamról, hogy semmi vagyok, mert Isten megtisztított.

Az egész egyház ronda, egy építkezés, az mindig ronda. Nincs jogom ítélkezni, mert mindenki átépítés alatt áll.

Fontosabb, hogy mindennap egy picit olvassam a Bibliát, minthogy egy héten elolvassak 5 oldalt. A BIBLIAOLVASÁS AZ ÉLETE M RÉSZE KELL LEGYEN.

A gyülekezetnek nem az a feladata, hogy show-t csináljon, hanem az, hogy hirdessék Krisztust.

Minden ajándékra szükség van a gyülekezetben, de nem kell minden ajándékban tökéletesnek lennem. A mostani filozófia a kereszténységben: „Isten, majd ha akarja, megcsinálja bennem.” Fölösleges dicsekednem, mert mindenem Istentől van. Legyen egy egészséges látásom a gyülekezetről, a vezetőkről.

(Róma 7, 18: "Mert tudom, hogy nem lakik énbennem , azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom.")- Ami jó van bennem, az nem tőlem van, hanem az Úrtól.

Pál, ellentétbe hozza magát a gyülekezettel, hogy lássák valami nincsen rendben. Amikor úgy tűnik minden rendben van egy gyülekezetben, ilyenkor kell megvizsgálnunk, hogy jó felé megyünk-e. Az evangélium üzenete, megütközést fog hozni. Ha ragaszkodom az evangéliumhoz, úgy ahogy az apostolok, akkor nem leszek népszerű a világ szemében.

Pál célja az, hogy a gyülekezet visszatérjen a helyes útra.

Az én döntésem az, hogy megtisztítsam magam a gyerekes dolgoktól. 

(Gal 6, 7: "Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.)- Jót vetni, hogy jót arathassak.

I. KORINTHUS - JEGYZET 2.

PÁL I. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ

NÉMETH JANI

JEGYZET 2.

1. FEJEZET

18- 31. vers:

Én nem tudok beérvelni embereket az Isten országába. Nem kell jobban hangzóvá tenni az üzenetet, nehogy valami hamis evangéliumot hirdessek. Ez az egyszerű evangélium bolondság lesz mindig, de akkor is ez az üzenet.

A világ csak az alapján ismerheti meg Istent, ahogyan kijelenti magát, az Ő Igéjén keresztül.

A zsidók állandóan jeleket kerestek, nem vették figyelembe azokat a próféciákat, amelyek Jézus szenvedéséről szóltak.

A görögök képtelenek voltak elfogadni, hogy az Isten Fia önszántából, emberré lett, meghalt a kereszten.

A világgal ellentétben, mi már tudjuk, hogy Jézus a kereszten nem meg volt veretve, Ő akkor győzött. Az evangélium egyszerű üzenetét nem tudom elrontani. A Szent Lélek nem tud munkálkodni, ha nem a kereszt egyszerű üzenetét hirdetem.

A hiábavaló bölcselkedés nem közelebb, hanem távolabb viszi az embereket Jézustól. A fölösleges okoskodás, elnyomja az egyszerűbb embereket a gyülekezetben.

(Bolondok: ApCsel 4; Erőtlenek: Bírák 6,7; Lenézettek: Dávid; Semmik: Ráháb)

Nem lehetek túl gyenge ahhoz, hogy Isten használjon; de lehetek túl erős ahhoz, hogy ne használjon.

(Máté 6, 33)- Fontos, hogy legyen csendes időm, élő kapcsolatom a legfontosabbal, Jézussal!

Aki megalázza az ismeretét az előtt, hogy Jézus a Megváltó, annak az életében Jézus mindenné lesz.

2. FEJEZET

1-16. vers:

A hitem ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjon. Pál testileg-lelkileg összetört állapotban került Korinthusba, ahol elhatározta, hogy nem bölcselkedik többé, csak a megfeszített Krisztust fogja hirdetni.

(„Római út”- Hogyan mondhatom el egyszerűen az evangéliumot 5 lépésben: 1. Róma 3, 23; 2. Róma 6, 23; 3. Róma 5, 8; 4. Róma 10, 9; 5. Róma 5, 1)

(Jakab 1,5; Példabeszédek 2, 3-6)- Az, hogy megmaradok az evangélium egyszerűségében, nem azt jelenti, hogy együgyű leszek.

Tökéletesnek lenni Krisztusban azt jelenti, felnőtt korúnak lenni, akit nem dobál ide-oda a tanításnak mindenféle szele.

(János 14, 16-17.26; 15, 26; 16, 7-14)- Nem agyalásra, hanem Isten Lelkének vezetésére van szükségem. A Biblia legjobb szakkommentátora” a Szent Lélek; Ő vezet el minden igazságra. Ez egy bizonyság is a számomra, hogy Isten szól a Lelke által. A döntéseimben fontos, hogy az Urat keressem, és nem emberek véleményét.

A nem lelki ember nem képes felfogni, Isten Lelkének ismeretét, mert azt csak lelkiképpen lehet. A lelki ember, amikor megtér, a Szent Lélek válik az irányítójává.

„Bennem, Krisztus értelme van.” Ez tesz képessé arra, hogy bölcsességet adjak.

Vannak, akikben el kezd uralkodni a Szent Lélek, de visszaengedik a testüket, ez a testi-kereszténység.

3. FEJEZET

1-4. vers:

Pál itt most a keresztényekhez szól, akik újjászülettek, de nem növekedtek. Az Efézus 1, 3 szerint Isten szeretné, hogy növekedjek, és ebbe erőfeszítést kell fektetnem. A Zsidók 4, 15 szerint, lehetséges győzni a test felett.

A testi keresztény nem is mer elgondolkodni azon, hogy hol áll lelkileg. (1János 2, 12-13; 2 Mózes 34; Bírák 1)

Pál I. levele a Korinthusbeliekhez- Jegyzet 1.

PÁL I. LEVELE A KORINTHUSBELIEKHEZ
NÉMETH JANI ELŐADÁSÁBAN

JEGYZET 1.

Sziasztok!

Egy hosszabb kihagyás után most újra tt vagyok. Amint láthatjátok, min kezdő blogolónak sok befejezetlen sorozatom van. Viszont erre mostantól jobban odafigyelek majd. Az következő időszakban a jegyzeteimet szeretném megosztani veletek, Pál 1. Kointhusi levelének kapcsán.

BEVEZETÉS

Pál, kb. 51-ben ment Kortinthusba, ahol egy zsidó házaspárral dolgozott együtt, sátorkészítőként.

Korinthus abban az időben, a világ egyik legromlottabb városa volt. Isten, viszont lenéz erre a romlott városra, és akar egy gyülekezetet.

A korunk is egy „Korinthus”, én vagyok a „Pál” abban a városban, ahova Isten helyezett azért, hogy vigyem az evangéliumot. Nem menekülhetek el helyekről. Isten szereti azokat az embereket akiket én sokszor farizeus módjára megítélek. Sátán hazugsága az, hogy az illető soha nem fog megtérni. Viszont nekem nem kell mást tennem, csak csatlakoznom imában Istenhez. A Márk 12, 30-31-ben a két legfontosabb parancsolatot tárja elém, a szeretet parancsát.

Pál, 56-ban írta az első levelet, ami egy válasz levél volt a korinthusiaknak.

1. FEJEZET

1. vers:

Pált Jézus Krisztus küldte, Isten akaratából. Az ApCsel 18, 12-17 beszél Sosthenesről. Régebben ő volt a fő szervezője a Pál elleni hadjáratnak, mos ott van Pállal.

A Szent Lélek munkája egy ember életében nem mindig azt jelenti, hogy tele van szeretettel. Hasonló volt Sosthenes esete Páléhoz, hogy a Szent Lélek hangját megpróbálta elnyomni.

Nem szabad elfordulnom attól az embertől, aki keményen ellenáll, de a Szent Lélek folyamatosan szól neki, és lehet, hogy nagyon közel van a megéréshez.

A 2Péter 1, 10 alapján kell, hogy legyen egy elhívásom, mert a bizonytalanság félelembe, depresszióba vezet. Istennek külön terve van az életemre, melyben lépésről lépésre szeretne vezetni. Az elhívás nem csak egy szolgálat lehet.

2. vers:

Bele lehet esni abba a hibába, hogy lenézek más gyülekezeteket, és ezzel Krisztus menyasszonyát bántom.

Isten félretett magának, hogy az Ő terveit valósítsa meg rajtam keresztül, ezt jelenti megszenteltnek lenni.

3-7. vers:

Krisztus igazságát örököltem. A kegyelmi ajándékok nem azért adatnak, mert valamit jól csináltam, hanem bátran kérhetem őket hittel.

8-9. vers:

Az intés előtt Pál sok időt fordít a bátorításra azért, mert az intés célja, hogy helyreálljon az ember. Időt fordíthatok a bátorításra, mielőtt megfeddek valakit. Fontos az is, hogy előbb megvizsgáljam magam.

10-13. vers:

Pártoskodás indult el a gyülekezetben, ebből meg kell térni. Ha áldást akarok az életemre, be kell hajtanom a nyakam egy vezető alá.

„A lényeges dolgokban egység, a lényegtelenebbekben szabadság, de mindenekben szeretet.” Szakadást okozhatok azzal, amikor a véleményemet megpróbálom ráhúzni másokra.

13-17. vers:

Egy másik szakadást okozó probléma, a bemerítkezés kérdése. Van értelme a bemerítkezésnek, de nem lényeg. Jézus mondta ezt, Ő maga is megtette; és ez egy jó bizonyság. Minél közelebb kerülök az Úrhoz, annál kevésbé foglalkoztat, hogy a másik hogy bukott el. 

1 MÓZES 1, 20-23/ GENESIS 1: 20-23

Sziasztok!

20-23. vers:

"És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén. 
És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó. 
És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön. És lőn este és lőn reggel, ötödik nap."
Ebből a néhány versből látjuk, hogy Isten az ötödik napon a vízi állatokat és a madarakat teremtette meg. Mi volt Isten célja ezekkel az állatokkal? Az, hogy ezek az állatok benépesítsék a tengert, valamint a madarak a földet. 

Mit jelent az, hogy élő állatok nyüzsögnek? Az állatok nyüzsgése az, ami a figyelmemet a Teremtőre irányítja. Figyelmeztet arra, hogy Isten megérdemli, hogy őt dicsérjem mindazért, amit Ő alkotott. Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetett akkor, amikor egyik pillanatról a másikra, a tenger tele lett különböző halakkal? A fülemben hallom, ahogy a tenger csobban, amikor az Úr kimondja azt a szót, hogy "Legyen."

Az ember még mindig csak Isten gondolataiban létezik. Már itt is felfoghatatlan, Isten mérhetetlen szeretete irántunk. Még nincs kész a teljes teremtés, az ember fogadására. Hiszem, hogy mindazzal, amit itt Isten teremtett, szó szerint le akarta nyűgözni az embert. Az Úr előkészítette a terepet arra, hogy legszeretettebb teremtményét az embert elhelyezhesse abban a gyönyörű kertben.

Mire emlékeztet engem ez a történet?

Egy Igére, amit Jézus mondott a tanítványainak a megfeszítése előtti éjszakán:

"Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. 

Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek." (János 14, 1-3)

Az ember bűnbe esése előtt volt egy tökéletes állapot, egy tökéletes teremtett világ, amibe Isten belehelyezte az embert. A bűn volt az, ami miatt ez a világ megromlott. De jött Jézus, aki halála és feltámadása által helyre hozta azt, amit mi elrontottunk. Jézus elment, hogy előkészítse a terepet az Ő menyasszonya fogadására, akiért egy nap visszajön.

Tehát az Úr nem csak minket állít helyre, de egy új helyet is készít számunkra, ahol újra az a békesség, szeretet fog uralkodni, ami az Éden Kertben uralkodott. Ebből is látszik, hogy az Úrnak mindaddig nincs nyugalom napja, amíg a bűn, a szenvedés uralkodik a földön. El fog jönni a nap, amikor Isten minden romlandónak, gonosznak véget fog vetni. Egy nap úgy fogunk ott állni előtte, hogy többé nem kell mit szégyellnünk.

Visszatérve az eredeti témához. Az Úr, mielőtt megalkotta volna az embert, előkészített mindent. Úgyanígy készíti elő számunkra Jézus a Mennyet, mielőtt hazavisz minket. Ez ahhoz is hasonlít, mint amikor gyönyörűen feldíszítik a templomot, a menyasszony és a vőlegény érkezésére. Jézus feldíszíti a Mennyet, menyasszonya érkezésére. Olyan gyönyörű ez a kép.

Nem sok köze volt az írásom második felének az állatokhoz. Viszont még mindig a Teremtőre szeretném helyezni a hangsúlyt. Ő már akkor is szeretett minket, amikor az állatokat teremtette. 

Hi everyone!

Verse 20-23:

"And God said, Let the waters bring forth abundantly the moving creature that hath life, and fowl that may fly above the earth in the open firmament of heaven. 
And God created great whales, and every living creature that moveth, which the waters brought forth abundantly, after their kind, and every winged fowl after his kind: and God saw that it was good. 
And God blessed them, saying, Be fruitful, and multiply, and fill the waters in the seas, and let fowl multiply in the earth. 
And the evening and the morning were the fifth day."

We can see on these couple verses, that God created the animals of the water and birds on the fifth day. What wa the purpose of God with these animals? These animals would inhabit the sea and also birds inhabit the Earth. 
What does it mean that live animals are crawling? The bustle of animals directs my attantion on the Creator. It warns me so God deserves to be glorified for all thoes, what He vreated. I am so curiose how could it be when the sea became full with different fishis one moment to the next? I hear in my ears as the sea crashes, when God sais this "Let there be..." 
Man is only in God's mind yet. But here is already inconceivable the immeasurable love of God for us. Here the whole creation is not ready yet for man's reception. I believe that God wanted to impress man with all those what He created. The Lord paved the way to place His most beloved creation, the man in that beautiful garden. 

What this story reminds me?

It reminds me a scripture, what Jesus said to His desciples, in the last night before his crucifixion:

"Let not your heart be troubled: ye believe in God, believe also in me. 
In my Father"s house are many mansions: if it were not so, I would have told you. I go to prepare a place for you. 
And if I go and prepare a place for you, I will come again, and receive you unto myself; that where I am, there ye may be also." (John 14: 1-3) 

Before the fall of man there was a perfect state, a perfect created world, where God placed man. The world is corrupted by sin. But Jesus came, and he restored by his death and resurraction what went wrong. Jesus went to prepare the place for His bride and he will come back for them. 

So the Lord not just restore us, but He makes a new place for us, where peace and love will reign again, what was reigning before in the Garden of Eden. So we can see, God hasn't day of rest, until the sin and the pain regin on the Earth. The day will come when God will put and to all evil and perishable. One day we will stand before Him where we will not be ashamed anymore. 

Back to the original topic. The Lord prepared everything before He  created man. Jesus also prepares the Heaven, before He will take us Home. It looks like, when people decorate the church for the bride and groom's arrival. Jesus decorates the Heaven for His bride's arrival. This picture is so beautiful. 

The second half of my writing did not have much to do with animals. But I still would like place the focus on the Creator. He loved us so mucj, when he just created the animals.

1 MÓZES 1, 14-19/ GENESIS 1: 14-19

14-19. vers:

„ És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.

És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.

Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.

És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;

És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.”

A teremtés negyedik napján is csodálatos dolgok történtek. Ez a nap is alkalmas arra, hogy elgondolkoztasson, mennyire szeret minket Isten. Ezen a napon keresztül Isten engem arra emlékeztet, hogy milyen régóta eltervezte már, a mi megváltásunkat.

Mi következett az után, hogy harmadik nap egybegyűjtötte a vizeket, megteremtette a növényeket? Mi a másik alap szükséglet, amire a növényeknek szükségük van ahhoz, hogy fejlődjenek? Isten megteremtette a világítótesteket, a napot, a holdat és a csillagokat.

A nap segítségével a növények energiát nyernek, fotoszintetizálnak, és ez segíti őket a fejlődésben. A Hold, mint kisebbik világítótest is szerepet játszik egyes növények fejlődésében.

Mire akarok megint kilyukadni? Ahogy ezeket olvastam, Isten ismét az Ő megváltó munkáját szimbolizálja számomra.

Ahogy Isten megteremtette a Napot, hogy világítson a földre, ugyanígy tette számunkra is elérhetővé a világosságot Jézusban. A János Evangéliumából tudjuk, hogy Jézus a világ Világossága. Jézus eljövetele által, elérhetővé tette számunkra az Ő világosságát. Isten világossága az ő tisztaságát, tökéletességét tükrözi. Honnan tudom ezt? „És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség.” (1János 1, 5) Isten azt a világosságot, aki ő maga, Jézus Krisztusban küldte el hozzánk.

A folytatásban látjuk, hogy ott van a kisebbik világítótest is. Az a legtöbben tudjuk, hogy a Holdnak önmagában nincsen fénye, hanem a Nap fényét tükrözi vissza. Jézus önmagéban elhozta hozzánk a Világosságot, és minket is bevilágított. Ezt honnan tudom? „Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” (Máté 5, 14) Hogyan lehetünk mi a világ Világossága? Úgy, hogy Jézust tükrözzük a világban úgy, ahogyan a Hold visszaveri a Nap fényét. A Nap ereje nélkül mi nem észlelhetnénk azt a Világosságot, amit Isten már az 1. nap megalkotott. A körülöttünk élők nem vehetnének tudomást a világ Világosságáról, ha mi nem Jézus fényét tükröznénk. Most még nem tudunk úgy ragyogni, ahogyan Jézus, mert a bűn még jelen van az életünkben. Jézus áldozatának köszönhetően a bűn nem uralkodik többé rajtunk, de még jelen van az életünkben. Viszont, minél közelebb engedjük magunkhoz Isten világosságát, tisztaságát, Jézus Krisztust, az emberek annál többet fognak látni belőle. Jézus Krisztus az igazi Világosság, mi lehetünk azok, akik ezt a világosságot visszaverjük.

Végezetül, mit mond az Ige azokról, akik Jézus tanítványai, azaz a világ Világosságának továbbítói? Először is fontos meglátni, hogy ismételten nem rólunk van szó, hanem arról, aki a Világosságot elhozta közénk: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13, 34-35)- Ezen az Igeversek az előzménye az az eset, amikor Jézus megmossa a saját tanítványai lábait. Ezzel egy példát mutatva nekik, hogyan fognak ők cselekedni másokkal, ahogyan Ő tette.

Jézus Krisztus Isten világosságának tökéletes megtestesítője eljött, hogy példát adjon nekünk. Ezt a példát követve tudjuk az Ő világosságát tükrözni az emberek felé, és egymás felé is.

Csodálatos, amikor mind az Ó- és Új Szövetség ugyanazt a célt szolgálja, hogy Jézus Krisztust bemutassa nekünk. Isten megváltó munkája áthidalja az egész Bibliát, már a teremtés 1. napjától kezdve.

Verse 14-19:

„And God said, Let there be lights in the firmament of the heaven to divide the day from the night; and let them be for signs, and for seasons, and for days, and years:

And let them be for lights in the firmament of the heaven to give light upon the earth: and it was so.

And God made two great lights; the greater light to rule the day, and the lesser light to rule the night: he made the stars also.

And God set them in the firmament of the heaven to give light upon the earth,

And to rule over the day and over the night, and to divide the light from the darkness: and God saw that it was good.

And the evening and the morning were the fourth day.”

Wonderful things happened on the forth day of creation too. This day is also suited to remind us, how much God loves us. God reimndes me through this day, how long time He planed our redemption.

What was next, after He collected waters and created planst on the third day? What is the other basic needs for what the plants need to progress? Gd created the Sun, the Moon and the Stars.

The Sun can help them to gain energy. Photosynthesis can happen by the Sun. The lesser light Moon can play a role in the progression.

What I’m gettin at again? As I read these, God is symbolizing His redemptive work for me.

As God created the Sun to light on Earth, He made the Light available in Jesus. We know The Gospel of John says that Jesus is the Light of the World. God made His Light available by Jesus’ coming. The Light of God reflects His purity and perfection. How do I know this? „This then is the message which we have heard of him, and declare unto you, that God is light, and in him is no darkness at all.” (1 John 1: 5)- God the Light Himself sent in Jesus Christ to us.

We can see after the jump, there is the lesser Light too. Most of us we know the Moon has not own light, but it reflects the Sun’s light. Jesus brought the Light in himself and He illuminated us too. How do I know this? „Ye are the light of the world. A city that is set on an hill cannot be hid.” (Matthew 5, 14) How can we be the light of the World? So that Jesus is reflected by u sin the World, as the Moon is reflecting the sunlight. Without the power of the Sun we can’t notice the Light, what God has created on the first day. If we won’t reflect the Light of Jesus, the people arount us can not to take notice of the Light of the World. Now we can’t shine yet as Jesus is shining, because Sin is present in our lives. Thanks that to the sacrifice of Jesus, the sin can’t reign on us anymore, but it’s present in our lives. But as we allow the light closer to ourselves the Light, the purity of God, Jesus, than people will more see it. Jesus Christ is the real Light and we are those who can reflect it.

Finally, what the Scripture says about those, who are Jesus’ disciples, the forwarders of the Light of the World? First it’s important to see, this is not about us again, but about Him who brought the Light to us. „A new commandment I give unto you, That ye love one another; as I have loved you, that ye also love one another. By this shall all men know that ye are my disciples, if ye have love one to another.” (John 13, 34-35)- The prelude of these verses is the story when Jesus washes His disciples feet. He showed an example to them, how they will act with others, as He did.

Jesus Christ the perfect epitome of the Light of God came and showed an exaple to us. As we follow this example, we can reflect His Light to the people and to eachother.

It’s awesome when all the Old Testament and New Testament serve the same purpose, to show Jesus Christ. God’s redemptive work spans the whole Bible, from the first day of the Creation.

MÓZES I. KÖNYVE 1. FEJEZET 9-13./ GENESIS CHAPTER 1 VERSE 9-13

9-13. vers:

„És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.

És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.

Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.

Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.”

A 9. versben látjuk, hogy Isten ott folytatja teremtést, ahol abba hagyta. Ha megfigyeljük, akkor eddig a teremtés rendezetten történik, mert Isten a rend Istene. Miután az eget megteremtette, hogy elválassza a vizeket a vizektől, most összegyűjtötte a vizeket. Az összegyűjtött vizeket elnevezte tengernek. Ettől kezdve nem az egész földet borította víz, hanem kialakult a szárazföld is.

A rendezettség még mindig tart, és miután lett külön tenger és szárazföld, Isten növényeket is teremtett. Erről, hogy a vizek egybegyűjtése után a növényeket teremtette, egy zsoltárt juttatott eszembe a Szent Lélek. „És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.” (Zsoltárok 1, 3) Ezen a versen keresztül meglátjuk, hogy Istennek mi volt a célja azzal, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A víz feladata, hogy táplálja azokat a növényeket, amik gyümölcsöt teremnek. A víz az egyik alapvető szükséglet ahhoz, hogy a növények szépen fejlődjenek, növekedjenek, és gyümölcsöt teremnek.

Egy újabb terület, amely megmutatja, emberekként mekkora szükségünk van az Istennel való napi kapcsolatra. 

Az ÚSZ-ből tudjuk, hogy Jézus az Élő Víz, aki által naponta kapcsolatban lehetünk az Atyával. A János 7, 38-ban ezt mondja Jézus: „A ki hisz én bennem, a mint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.” 

Más Igékből azt is tudjuk, hogy mi vagyunk a fák. A János 15,1-16-ban ezt mondja Jézus:   

„Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves.

Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen.

Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek.

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok.

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.

Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.

Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek.

Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim.

A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék.     

Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket.

Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.

Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. Az, hogy termünk-e gyümölcsöt, illetve milyen gyümölcsöt termünk, attól is függ, mi a forrásunk. A gyümölcstermésünk mennyisége, minősége attól függ, milyen kapcsolatban vagyunk a forrással.”

Mire akarok ezzel kilyukadni? Az elején arról beszéltem, hogy Isten közvetlenül az után teremtette a növényeket, hogy egybegyűjtötte a vizeket. A növények fejlődéséhez szükség van arra, hogy naponta kapcsolatban legyenek a növekedésük egyik forrásával, a vízzel. Ha állandó kapcsolatban vannak a vízzel, akkor fognak szép, zamatos gyümölcsöt teremni. Ezek a gyümölcsök azok, amik minket felüdítenek.

Ha örökkévaló gyümölcsöket szeretnénk teremni, Jézussal az Örök Élet Forrásával állandó kapcsolatban kell lennünk. Örökkévaló gyümölcsöket teremni, és osztogatni a körülöttem élőknek, az én örömömet is okozza.

Ki a teremtő? Ki a forrás, a kezdeményező? Maga Isten. Nézzétek meg, ahogy felfűzi a dolgokat napról-napra, mint az igazgyöngyöt. A lényeg nem a teremtett dolgokon, hanem azon, aki elindította az egész folyamatot.

Jézusnak ugyan ez a célja, amikor eláraszt minket az Élő Vízzel, és rajtunk keresztül eljut másokhoz is. Nem én vagyok a fontos, nem a gyümölcs, amit terem az életem, hanem Jézus, aki a forrás.

Verse 9-13.

„And God said, Let the waters under the heaven be gathered together unto one place, and let the dry land appear: and it was so.

And God called the dry land Earth; and the gathering together of the waters called he Seas: and God saw that it was good.

And God said, Let the earth bring forth grass, the herb yielding seed, and the fruit tree yielding fruit after his kind, whose seed is in itself, upon the earth: and it was so.

And the earth brought forth grass, and herb yielding seed after his kind, and the tree yielding fruit, whose seed was in itself, after his kind: and God saw that it was good.

And the evening and the morning were the third day.”

We can see in verse 9, God continues the creation, where He left it off. If we are observing, we can see the creation happens in good order, because God is the God of order. After He created the sky separate the waters from the waters, He was collecting them. He named the collected waters Sea. From this point the whole Earth wasn’t coverd by water, but the devolped the land too.

Orderlines is still going, and after the Land and the Sea were divided, God was creating the plants. Holy Spirit was reminding me of a Psalm: „And he shall be like a tree planted by the rivers of water, that bringeth forth his fruit in his season; his leaf also shall not wither; and whatsoever he doeth shall prosper.” (Psalm 1, 3) Through this verse we can see that, what the purpose of God when He collected the waters. The water task is to feed the plants, which bear fruits. Water is one of the basic needs the plants develop and grow nicely, and bearing fruits.

This is a new area, what showes, as people how much we need a daily relationship with God. 

We know from the New Testament Jesus is the Living Water, and by Him we can be in a daily relationship with the Father. Jesus says in John 7:38-  „In the last day, that great day of the feast, Jesus stood and cried, saying, If any man thirst, let him come unto me, and drink.” 

From other Bible verses we know that, we are trees. Jesus sais in John 15: 1-16: „I am the true vine, and my Father is the husbandman.

Every branch in me that beareth not fruit he taketh away: and every branch that beareth fruit, he purgeth it, that it may bring forth more fruit.

 Now ye are clean through the word which I have spoken unto you.

 Abide in me, and I in you. As the branch cannot bear fruit of itself, except it abide in the vine; no more can ye, except ye abide in me.

I am the vine, ye are the branches: He that abideth in me, and I in him, the same bringeth forth much fruit: for without me ye can do nothing.

If a man abide not in me, he is cast forth as a branch, and is withered; and men gather them, and cast them into the fire, and they are burned.

If ye abide in me, and my words abide in you, ye shall ask what ye will, and it shall be done unto you.

Herein is my Father glorified, that ye bear much fruit; so shall ye be my disciples.

As the Father hath loved me, so have I loved you: continue ye in my love.

If ye keep my commandments, ye shall abide in my love; even as I have kept my Father's commandments, and abide in his love.

These things have I spoken unto you, that my joy might remain in you, and that your joy might be full.

This is my commandment, That ye love one another, as I have loved you.

Greater love hath no man than this, that a man lay down his life for his friends.

Ye are my friends, if ye do whatsoever I command you.

Henceforth I call you not servants; for the servant knoweth not what his lord doeth: but I have called you friends; for all things that I have heard of my Father I have made known unto you.

Ye have not chosen me, but I have chosen you, and ordained you, that ye should go and bring forth fruit, and that your fruit should remain: that whatsoever ye shall ask of the Father in my name, he may give it you.”

What am I talking about? At the beginning I was talking about God created the plants after He was collecting the waters. Plants has to be in a dayli relationship with one of their source of growth, this is water. If they are in constant contact water, they will bear luscious fruits. These fruits refresh us. 

If we would like to bear eternal fruits, we have to be in constant contact with the source of eternal life, who He is Jesus. To be bearing eternal fruits and share with people who live around me. It makes me joyful.

Who is the creator? Who is the source and the beginner? God Himself. Look at that, how He beads things day by day like pearls.The point is not the created things. But the point is Him, who created them.

Jesus has the same purpose, when He swamps us with the Living Water. Others can get it through us. I’m not important, not the fruit what my life bear, but Jesus who is the source.